Amigo

Hasonló kaliberű

Líviával egész jól elbeszéltük az időt, mert ami azt illeti pár perc késéssel érkeztünk meg az órára. Lénáék már bent voltak. Ami azt illeti Léna eléggé nyugodtnak tűnt addig a pillanatig amíg fel nem fogta, hogy:
1. Bepofátlankodtam a táncórájukra.
2. A tánctanárral flörtölök
És végül...
3. A lehető legudvariasabban mutatkoztam be a vőlegényének, aki természetesen nem értette, hogy a mennyasszonya miért kapott idegbajt.

- Mégis mit keresel itt? - sziszegte kimértem mikor Márk és Livi arrébb sétáltak, hogy megbeszéljenek pár lélést.
- Nem bírtam kivárni a nagy napot. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy valaki képes oda meg vissza lenni érted.
- Bármennyire is hihetetlen, mint látod van valakim, aki százszor jobb mint te.

Oldalra fordultam, hogy jobban megnézzem ezt a Márk gyereket. Jobb, mint én? Ch, hol él ez?

Márk nagyjából 3-4 évvel lehetett idősebb nálam és kb ennyi centivel magasabb is. De ez nem volt nagy cucc. Az viszont mindenben meglátszott, hogy Léna igyekezett megtalálni a tökéletes ellentétemet. Márk egy tipikus konditeremből kiszabadult állat volt. Szerintem még a heréit is kockásra gyúrta. Nem értem az ilyen srácok, hogy tetszhetnek a lányoknak. Mármint persze, Márk is... Jól.. Nézett ki mert izmos volt, de na. Szerintem egy férfi legyen erős. Én nem voltam valami kondi szökevény. Természetesen jól néztem ki. Izmos voltam, igen. De én nem mutogatni való izmokat szedtem össze, hanem használhatót. Melyik lány nem nedvesedik be attól, ha a srác felkapja és tipikus nyálas filmjelentbe illően megpörgeti aztan tartja, tartja, csók, puszi, de még mindig tartja. Szóval értitek.
De Márkra visszatérve.. A haja is totál más volt. Felnyírt világos szőke haj, ami állítólag minden csajnak bejött. Kék szemek, kedves arc.

Basszus, ha tovább jellemezném még buzinak néz valaki.
- Ha nálam jobbat akarsz találni, akkor lépd túl a megye határát. Meg az országét. Áh, keresgélj Amerikában. Ott jó sok ember van. Bár kínában többen vannak. Ott lehet több sikerrel járnál... Habáár, azoknak kicsi a farkuk...És ha nem csal az emlékezetem, élvezted, hogy alattam lehetsz.

Láttam a dühöt a szemében, ugyanakkor azt is, hogy elpirul. Áh, nem olyan nehéz őt felmérgesíteni.

- Tudod mit? Dögölj meg!
- Érted? Kérlek. - kacagtam.
- Carlos. - nézett rám kiskutya szemekkel Livi. - Ide tudnál jönni segíteni? Megmutatni Márknak hogyan kellene ezt a lépést.
- És ő a jobb? - kérdeztem halkan Lénától. Aztán... Jött a legnagyobb döfés. Elmosolyodtam. - Persze, megyek. Hercegnőm.

Egy pillanatra láttam csak Léna üvegesedő tekintetét, de végig éreztem, hogy lyukat fúr vele a hátamba.
Lehet, hogy jól játszotta eleinte a jégkirálynőt, de mindig én nyerek. Csak és kizárólag én.

Miközben Livivel táncoltam nem nagyon tudtam Lénára figyelni, de nem is baj. Így pontosabb a terv.
- Egész jól táncolsz. - dícsért meg a végén Lív.
- Igazán jó páros vagytok. - vigyorgott Márk majd magához húzta Lénát. - Nem, kicsim?
- Ami azt illeti, de. - mosolyodott el gúnyosan.- Carlosnak mindig is az ilyen aranyos, kedves, törékeny lányok tetszettek.
- Mióta is ismeritek egymást? - kíváncsiskodott Márk.
- Több éve. - vágta rá Léna.  - Lív. Sok szerencsét hozzá. Eddig még soha nem volt senki, aki egy kis szikrát tudott volna csiholni a pici, mazsola meretű összefonnyadt, jeges szívébe.
- Ami azt illeti volt.. De az... Egy régi mese. - sóhajtottam.
- Megcsalt? - kérdezte Márk.
- Nincs mit szégyelni rajta szóval... Szerelmes lettem belé, neki más tetszett, de mondhatni összejöttünk. Aztán... Összejött a másik sráccal, de közben velem csalta és hitegetett, hogy van remény. De bepöccentem és otthagytam.
- Emlékszem. - horkantott Léna. - De kicsit mintha lenne pár kimaradt infó ebben a sztoriban.
- Szerintem nem kell többet tudnunk, ahhoz, hogy levonjuk a következtetéseinket. - Márk együttérzően megveregette a vállam. - Nekem is volt már hasonló kaliberű exem.
- Hasonló kaliberű?  - Léna szemei elkerekedtek. - Mégis mire gondolsz drágám?
- Hát egyértelmű, hogy a csaj egy kis ribanc lehetett.
Léna arca egyre pirosabb lett. Lassan robban a bomba - gondoltam... Aztán sóhajtott egyet és mintha azzal elszállt volna minden harag, ami benne volt.
- Ismertem azt a lányt.- dörmögte.
- Tényleg? - kérdezte egyszerre a két kívülálló tudatlan.
- Igen. Ő egy nagyon rendes lány volt. Te pedig egyik napról a másikra megváltoztál.
- Ültem volna karbatett kézzel és néztem volna, ahogy elmegy azzal a nyomorékkal és adtam volna fel?
- Küzdöttél érte? - olvadozott Livi.
- Küzdött, nagyjából majdnem fél évig. Aztán szó nélkül lépett ki a lány életéből.
- Fél év? - kerekedtek el Livi szemei. - Basszus. Te nagyon szerethetted azt a lányt.
- Minden tiszteletem... - sápadt le Márk. - Fél évig tepertél és tűrtél amolyan "hátha" alapon? Tényleg nagyon sokat jelenthetett az a csaj.
- Összességében a világot, az életet... Tehát úgy mindent ő jelentett.
- Oh, te szegény. - borult a nyakamba Livi.
Léna újra mérgesedett.
- Folytathatnánk esetleg a táncórát?
- Igen, persze... Bocsi. - köszörülte meg a torkát Liv. - Tehát! Ott tartunk, hogy Márk belekavarodik pár lépésbe... Szóval. Carlos. Megkérnélek rá, hogy segíts Lénának, hogy átvehesse az eddigi léléseket.
- Dehát nem is tudja hogy kell - akadékoskodott Léna.
- Akkor most te vezeted addig. Nem nagy dolog.
- Ez az. - nevettem és megragadtam a csípőjét.