Amigo

"Én csak barátkozok"

Reggel abszolút életkedv nélkül keltem fel. Bár ki az, aki úgy megy reggel a suliba, hogy van életkedve? Oké, régen én úgy mentem, de az az Emma korszak volt. Az pedig már megszűnt és lett helyette Carlos Bunkó Sanchez korszak, ami nem akar gyorsan elmúlni. Soha nem idegesített fel ennyire senki, mint ő tegnap. De ezt hagyjuk. Tényleg nem akarok rágódni a dolgon!

Amire ma maximális figyelemmel koncentrálnom kellett az az angol év elei nagydolgozat. Vagy, ahogy Lilla néni hívja, nyár felejtő apróság. Nekem soha nem ment jól az angol, de a hármas szintet mindig tartottam és mivel most sem szedhettem be az egyest fel kellett készülnöm. De mivel a tanulás valami ismeretlen okból nem jött össze ezért kénytelen voltam a combomra írni pár apróságot. És a legmegfelelőbb ruhát vettem fel hozzá. Tehát egy combközépig érő lenge nyári ruhát. Lementem, hogy reggelizzek, de nem igazán jutottam el addig.

- Kicsim. Azt hiszem a lovagod kint vár.

- Tomi? Tomi kint van?

- Hát azt nem tudom, hogy ki ő, de nagyon jól néz ki. - mosolygott.

Nem kellett többet mondania azonnal kiviharzottam indulásra készen.

- Valaki nagyon gyönyörű ma reggel. - hallom meg a világ legidegesítőbb hangját.

- Te meg mit keresel itt?!

- Gondoltam mehetnénk együtt suliba.

- Látod. Pont ez az. A gondolataid és a valóság nem ugyanaz.

Egyszerűen elindultam az iskola irányába Carlos meg utánam. Próbáltam lehagyni könnyen utolért.

- Tudod, ez a ruha remekük kihangsúlyozza ezeket a szép combokat.

- Tudod ez az ököl - emeltem fel fenyegetően a kezem. - remekül kiüti a fogaidat, ha nem maradsz csendbe! - amint ezt kimondtam karjai körém fonódtak.

- Tudod ezek a karok, remekül fogva tartják, az ilyen gyönyörű lányokat addig ameddig akarom.

- Ha nem engedsz el, sikítok!

- Ha sikítani mersz, bevonszollak a legközelebbi bokorba.

Hát amigo. Nagyon rossz csajjal kezdtél ki! Szánakozva felnéztem rá aztán hirtelen lendítettem a lábam és egyszerűen tökön rúgtam. Természetesen azonnal elengedett és térdre rogyott.

- Utolsó szavak?

- Klassz csaj vagy, princesa! - emelte rám sötétbarna tekintetét.

Magamban nagyon röhögtem ezen az egészen, de kimutatni már nagyon köcsögség lett volna. Szóval mentem a suli felé, ahol megláttam Tomiékat. Gondolom már levágtátok, hogy nagyon bele vagyok esve.

- Sziasztok. - köszöntem vigyorogva a három srácnak, Tomi, Áron és Adám. Tipikus menő fiúk.

- Szia. - mosolygott Tomi a két fiú meg csak bólintott. - Biztos nem tudsz jönni moziba most szombaton?

- Igen biztos nem megy. - ölelte át egy erős kar a vállamat. – Amúgy, sziasztok. Carlos vagyok.

- Én Tomi. A magas Áron a másik meg Ádám.

- Aha, oké.

- Szóval ti együtt vagytok? - Tomi arca kissé fura lett, mintha elszomorodna, de ezt nem akarja kimutatni.

- Na, én megyek. Majd gyere. - röhögött az a barom és adott egy puszit a homlokomra. Azt hittem menten felképelem. Carlos elment a többiek meg furán néztek rám.

- Utálom ezt a barmot.

- Mi?

- Zaklat.

- Koptasd le. - mondta Ádám.