Amigo

Ez lenne a vég?

Két hét telt el azóta a nap óta. A dolgok kezdtek rendbe jönni, aztán mégsem. Eleinte minden jó volt. Tomival sokkal... merészebben közeledtünk egymáshoz és ez tetszett. Tetszett, ahogy magához húzott egy szenvedélyesebb csókra. Az meg pláne, mikor ezt az exe előtt tette.. De végül, mint mindennek ennek is meg volt az árny oldala. Carlos egyre... Feszültebben viselt mindent. Egésztestében megfeszült, amikor Tomi, akár egy újjal is érintett. Eleinte csak ennyit reagált rá... Ám ez változott. Ha Tomi előtte csókolt meg, Carlos kiment. Aztán ma... Egyszer felborította a padot. Felkapta a cuccát és kiviharzott.
- Carlos! Várj már meg! - siettem utána.
- Nincs miről beszélnünk!
- Miért csinálod ezt?!
- Ugyan mit, baba? - nevetett fel harsányan és a falnak nyomott.
- Baba?
- Nem tetszik? - kérdezte egy gonosz mosoly kíséretében. De ez nem az a gonosz, rossz fiús mosoly volt. Ez inkább egy gyűlöletből fakadó mosoly volt.
- Nem értelek...
- Csak azt hívom hercegnőnek, aki megérdemli. - lépett hátréb és kinyitotta az ajtót. - Viszlát baba. Vagy... Nem.

Kisétált az ajtón, vissza se nézett. Csak ment és ment... Soha nem éreztem akkora ürességet magamban, mint akkor. Úgy éreztem magam akár egy kis srác, aki elengedi a héliumos lufit. A lufi csak száll és száll... A kisfiú egyedül marad.
A probléma csak az, hogy a lufi kidurran... Hasonló dolog játszódhatott le Carlosban is, de nem pont szó szerint.

Két nappal később Carlos egy eléggé... feltűnően dekoltált lánnyal kezdett mutatkozni. Amikor először megláttam őket... A szívem millió szilánkra hullott szét... A szálló lufi helyett a kisfiú szive durrant ki Az kisfiúé, aki elengedte.
Mindennél jobban hiányzott az érintése, de még a tekintetét sem emelte rám. Egyszer sem. 
Tomi milliószor próbálta kideríteni, hogy mi vethetett véget a barátságunknak. De se tőlem, sem pedig Carlostól nem tudta meg a választ. Ironikus nem? Carlos beszél vele, pedig gyűlöli... Engem szeretett... Bár ki tudja. Ez idő alatt már azon is elgondolkodtam szeretett e valaha. Elérte, amit akart. Ch...  Megfektetett. Lehet végig erre ment volna ki a játék?

December 1

Továbbra sem szólt hozzám... Nem nézett rám. Tomi továbbra sem adta fel, hogy megtudja mi is történt.. De nem járt sikerrel. Azt hiszem... Egyre jobban szeretem. Pf.. Vicces nem? Ma már tudom, hogy Carlost szerettem... Számtalanszor próbáltam beszélni vele, de a közelébe sem jutottam. Emma millió tanáccsal látott el, hogy mit tegyek... De semmi.

December 5

Ma megtörtént köztem és Tomi között. Lefeküdtünk. Jó volt. Csodás volt... Szuper, király, fantasztikus. Na, jó... Hazugság. Nem fogható, ahhoz amilyen Carlossal volt... Nem. Nem tökéletes, hanem izgalmas. Nem azért, mert az volt a legelső. Nem. Azért mert már az a tudat felpörgette a szívem, hogy VELE lesz meg az első. És tényleg nem az előn van a hangsúly. Lehetett volna az a századik is... De ő... Mást váltott ki belőlem.

December 25

Bármennyire is utál elterveztem, hogy adok neki ajándékot! Ez a legelső dolog, ami hozzá köt...
Az első nap megkérdezte, hogy mit szeretnék. Ki legyen ő szamomra? Én pedig rávágtam, hogy "az aki 2 méter távolságot tart tőlem".   Nos... A barátságunk alatt számos kép készült kettőnkről. Előhivattam a kedvencét. Azt ami hónapokig a háttere volt. Bekereteztettem és képkörüli fehér szegélybe bele írattam:
" A lány, aki két méter távolságot kért tőled és Te, aki egy életet adtál neki a közelségeddel."

Aznap át is mentem hozzájuk. Emma anyukája nyitott ajtót.
- Szia Léna. Emma este érkezik.
- Ami azt illeti Carloshoz jöttem...
- Oh. - szomorodott el. - Carlos tegnap előtt ment el...
- Értem és... Mikor jön vissza?
- Vissza? Drágám... Neked nem mondta?
- Nem nagyon kommunikáltunk... Egy ideje.. - nyögtem ki.
- Drágám, nagyon sajnálom, de Carlos nem jön vissza..
- Mi?!

Mintha megállt volna az idő. Minden. A lélegzés, a havazás, az autók... Az élet. Nem Tomi hibája volt... Őt utálta Carlos, de minden az én hibám volt.
Ha otthagytam volna Tomit.. Carlos nem dob el...
- Hogy tetszik érteni, hogy... Nem jön vissza?
- Nekem csak annyit mondott, hogy a szülei szerződést bontottak valami miatt és egy masik magyar intézménybe fog járni.
Nem a szülei akarták... Nekik semmi közük ehhez. Ez mind az ő műve.
- Oh...
- Ajándékot hoztál neki? - pillantott a kezemben lévő csomagra.
- Igen...
- Elpostázzuk neki szívesen.
- Nem szükséges...
Ennyire gyűlölnél Sanchez??
Összetörtem a szívét.
Hülye voltam.
Egy önző dög.
- Elnézést. - léptem be a kapun és bedobtam a szemetesbe a csomagot. - Emmának tessék mondani, hogy majd átugrom, ha lehet. - Mondtam elcsukló hangon és kimentem. - Csókolom...
- Szia Léna..