Amigo

NEM csak EGY

- Nekem pedig te. - duruzsoltam.

Tényleg gyönyörű lány. Karcsú alak, szálkás. Vékony karok, törékeny csukló, hosszú lábak, de mégsem olyan magas. Formás fenék, markolnivaló, de mégis apró. És ahogy majdnem minden táncos, ő is kis mellekkel büszkélkedett.
Nem igazán volt bajom a kis mellekkel, Lénának sem voltak valami nagyok, de Líviáé mégsem vonzottak. Arca csontosabb volt, nyaka hosszúkás, a kulcscsontja pedig eléggé kiemelkedett. Ahh. Na az állának vonala, a nyaka és a kulcscsontja megbolondított kulcscsontja. Őszintén bevallom, ezerszer lejátszódott bennem, hogyan tudnám vörös foltokkal ékesíteni a nyakát.
Hosszú, csoki barna haja lágyan omlott le a vállán a melle alá. Lénának soha nem állt ilyen szépen a haja. Mármint neki mindig kissé kocosnak tűnt, de csak mert begöndörödött. Imádtam mikor a kunkori tincsei közé túrhattam.

- Meddig leszel itt? - kérdezte és a fülemögé türte a haját.
- Az esküvő után megyek szerintem. - gondolkodtam. Láttam rajta, hogy nem ezt a választ szerette volna hallani. - De! - villantottam egy bájgúnár mosolyt. - Ki tudja mit tart számunkra a jövő, nem de?
- Ezt hogy érted?
- Nem tudom. - gyerünk Livi, kapd be a horgot. - Lehet nosztalgiázunk pár napot Emmával.
- Emma... ő Léna barátnője, igaz?
- Sí.
- Esetleg... Volt köztetek valami? - hangja egészen ellágyult. Kétségbe esett.
A horog beakasztva.
- Áh, nem. Csak jó barátok voltunk és persze vagyunk.
- Oh, értem. - bátorodott föl.
Megfogtam a kezét és óvatosan megsimogattam.
- Emma egy jó barát. - nevettem. - Te viszont...
- Viszont? - emelte rám villámgyorsan barna tekintetét. Kész. Vége. Odáig van értem.
- Mit szólnál hozzá, ha holnap együtt ebédelnénk?
- Te aztán rámenős vagy.
- Több országban jártam már, részt vettem cserediákprogramokon... De nálad szebb lányt még nem láttam, tehát...
- Hű...
- Hű? - kacagtam fel. - Lívia, drágám. Csak egy ebéd.
- Ha csak egy ebéd akkor nem megyek. - makacsolta meg magát, de arcán ott bújkált egy csalafinta mosoly.
- Akkor mit szólnál egy NEM csak egy vacsorához?
- Vacsora? - játszadozott a gondolattal és közben az ajkába harapott.
- NEM csak egy vacsora. - javítottam ki.
- És mit szólnál hozzá, ha Nem csak EGY vacsora lenne. - hangsújozott másként.
- Nagyon éhes lehet ennyi táncikálás után. - tört ki belőlem a nevetés.
- Igen. És azokat a vacsorákat le is kell mozogni. - kacsintott.

Nem. Nem Sanchez! Nem veszítheted el a fejed! Léna óta nem volt senkid, mert őt akartad. Baszki! Nem bizonytalaníthat el az a tudat, hogy mi van ha nem szerzem vissza...
De mégis. Mi van ha? Áhh!! Nem kefélgethetem a tánctanárát miközben őt fűzöm!
Ezzel nagyobb balfasz lennék a szemében, mint amilyen eddig vagyok.
- Ma nyolckor a Renovatio-ban?
- Kilenckor végzek. - niggyesztette le az ajkát.
- Pedig az egy öt csillagos hotel. - sóhajtottam.- Gyönyörű lakosztály, mennyei kaják.
- Fél kilenc?