Amigo

Anyu??!

Carlossal egy élvezettel teli csodálatos éjszakát töltöttünk el... Anyu ágyában. Persze az este tovabbi részét már az én ágyamban töltöttük. Az egyetlen gond csak az volt, hogy ma reggel anyu korabban jött haza, mint vártam. És... Amikor bejött a szobámba, hogy köszönjön... Elég sokat látott abból, amit nem akartam. Szó szerint Carlost alsóban, engem bugyiban és melltartóban és Carlos éppen ledugja a nyelvét a torkomon. Én reflex szerűen eltavolodtam Carlostól, aki viszont magabiztosan visszahúzott az ölébe és szorosen ölelt.
  - Jó reggelt, Andi.
  - Jó reggelt, Léna... és Carlos.
  - Anya én... Izé.. Öhm megmagyarázom.
  - Nem kell. - legyintett és kiment.
  - Oké... Ez fura volt.
  - Miért?
  - Mert nem akadt ki...
  - Ugyan miért akadt volna ki? Hisz imád engem.
  - Ne szállj el magadtól.
  - Sajnálom princesa, de a közelséged szárnyakat ad.
 
Carlossal nagyjából 8ra sikeresen kimásztunk a szobámból. Igaz, hogy csak a konyháig jutottunk reggelizni.
  - Mit kérsz?
  - Téged.
  - Oké akkor úgy kérdezem, hogy mit akarsz enni?
  - Téged.
  - Belőlem nem kapsz.
  - Egyenlőre. - kacsintott.
  - Haha.

Halkan felnevetett és az ölébe rántott.

  - Lassan vissza kéne mennem. A pasid még nálam döglik.
  - És mit fogsz mondani neki, hol voltál ilyen korán?
  - Edzeni.
  - Értem.
  - Na, mi az princesa?
  - Hát csak így fura ez az egész..
  - Ő téged akár, te csak váratsz engem, de az enyém vagy. Nincs ebbe semmi fura.
  - De... Ha a tiéd vagyok akkor nem kéne birtokolnod?
  - Még mindig azt az elvet vallom, hogy számításba veszem, hogy te mit akarsz. Mégha ilyen hülyeségek is jutnak az eszedbe. De hagyok neked kiskaput.
  - Máramikor.
  - Az mindegy. A lényeg, hogy számításba veszem. - mondta és a nyakamba csókolt én pedig felkuncogtam. - Csak nem jól esett?
  - De. Lehet.
  - Azt hiszem én megyek mielőtt még itt tennék veled valamit a konyhában.
  - Nagyon vicces. Anyának már így is magyarázkodhatok.
  - Nem lesz semmi baj. - suttogta és adott egy puszit a homlokomra. - Viszlát princesa.
  - Viszlát Carlos. 

Nem sokkal, hogy Carlos elment megcsörrent a telefonom. Logikus volt számomra, hogy C hív.
  - Szia Ca...
  - Léna!

Nos. Nem ő volt.

  - Tomi?
  - Figyi. Volt tegnap egy kis..
  - Kis?
  - Vigyáztam a spanyolra, ahogy kérted, de mentünk inni meg minden és itt vagyok nála.
  - Mi?
  - Majd elmesélem, de az a lényeg, hogy nincs itthon senki és nem tudom mit tegyek.
  - És ezért engem hívtál?
  - Te vagy itt mindig.
  - Carlos biztos nincs ott? - tettettem a hülyét.
  - Üres az egész ház.
  - Akkor aludj vissza vagy nem tudom.
  - Azért hívtalak, hogy hívd már fel a haverod, hogy húzza vissza a belét mert nem találom a ruháimat.
  - Mi?
  - Nem tudom. De nincsenek meg a ruháim.
  - Oké felhívom.

Kinyomtam és hívtam Sanchezt. Biztos vagyok benne, hogy direkt pakolta el Tomi cuccait.
  - Hola. - Hallottam meg szexi hangját.
  - Hol vannak Tomi ruhái?
  - Neked is szia, princesa.
  - Szia.
  - A mosogépbe mert lehányt mindent és nem engedtem, hogy úgy feküdjön le. Hülye lennék utána takarítani.
  - Értem köszi.
  - Ha már úgy is visszahívod mond neki, hogy 10 perc és ott vagyok.
  - Rendben. Szia.
  - Te amo, princesa.

  - Na, mit mondott?
  - Tíz perc és ott van. És a cuccaid mosásban vannak, mert összehánytad.
  - Öhm... Értem. Kár, hogy nem emlékszem mi is volt pontosan tegnap.
  - Ez a hátránya, ha totál károsra iszod magad.
  - Bocsi. A randit áttehetjük, akkor holnapra?
  - Persze.
  - Köszi. Na, meg is jött a haverod.
  - Lénával beszélsz? - hallottam meg dörmögős hangját.
  - Ja.
  - Mond már neki hogy később átugrom, ha nem baj.
  - Carlos azt mondta..
  - Hallottam. És jöhet. Na, szia.

A szívem repesett, én remegtem...
  - Léna! 
Anyám pedig beszélni akart velem.