Amigo

Te amo, princesa

Biztosra vettem, hogy Carlos tudja, hogy mit csinál, de abban is biztos voltam, hogy rettegek attól, hogy én nem tudom mit fog csinálni. Megbízni benne... Így mégegyszer átgondolva már borzalmas ötletnek tűnik.

- Szóval most mi is fog történni?

- Nem szeretném elárulni.

- De...

- Léna. Nyugi.

Lefektetett az ágyra és lassan levette a nadrágomat. Most már igenis volt egy görcs a hasamban.

- Leszeretnéd venni az enyémet? - kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében.

Biztos voltam benne, hogy még jobban elpirultam. Nem válaszoltam csak kicsatoltam az övét és lejjebb toltam az említett ruhadarabot, amit aztán lerúgott magáról.

- Szeretnéd, hogy teljesen levetkőztesselek?

- Hát... Nem igazán...

- Rendben. A bugyi viszont lejjebb jön. - enyhén megnyalta a száját.

A szívem majd kiugrott a helyéről, egyáltalán nem bírtam megnyugodni. Ott feküdtem alatta, szinte teljesen ruha nélkül. Hatalmas csend ölelt körbe kettőnket. Féltem, izgatott voltam mégis... egy kicsit mintha megnyugodtam volna.
Lassan és óvatosan kezdte csókolni a nyakam, kezeivel pedig a melleimre tapadtak, merevedése pedig már szinte lehetetlenül keményen nyomódott hozzám. Egyik keze elkezdett lejjebb csúszni, de védül megállapodott a bugyimnál. Az anyagon keresztül végig simított az érzékeny területen aztán kissé odébb tolta azt. Ajkaival közben megtalálta a szám.
Carlos átölelt és magához szorított, aztán egy gyors mozdulattal megfordította a helyzetünket. Ott ültem, rajta. Leírhatatlan érzés volt, ahogy nekem feszül.

- Na, milyen? -kérdezte suttogva.

- Azt hiszem, lassan kezdem megszokni.

- Örülök, ha így gondolod. Talán legközelebb már magasabb szintre is léphetünk. Nem válaszoltam csak ültem ott némán és őt vizsgáltam. - Jobban szeretnén, ha már a nevemet nyögnéd, de most ez is tökéletes.

- Biztos? - nem is tudom miért kérdeztem ezt. Egyszerüen csak kiszakadt belőlem.

- Veled igen. - nyögte és egy kissé megemelte a csípőjét. Óvatosan elkezdtem kicsit hozzá dörzsölni magam, azt hiszem ez tetszett neki. Végül felült és újra a számát vette célba. Egyre nagyobb vágyat éreztem arra, hogy most én csókoljam meg őt valahol máshol, ám ezt a gondolatmenetet valami furcsa zörej szakította félbe.

- Sanchez! - hallottuk meg Tomi hangját majd egy kavics az ablaknak koccant. - Gyereki! Nem végeztünk.

- Mit akar itt? - szakadt ki belőlem.

- Hallottad. Még nem végeztünk. - forgatta meg a szemét. - Ez tényleg meg akarja veretni magát.

Láttam az arcán, hogy egy pillanatra sem akarna elszakadni most tőlem, de végül erőt vett magán és az ablakhoz sétált. Kinyitotta és a lehető leglazábban támaszkodott a pátkányra majd rám emelte tekintetét és elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy, princesa. - suttogta és rám kacsintott aztán kinézett az ablakon. - Mit akarsz?

- Beszélni.

- Most is a haverjaiddal karöltve akarsz velem beszélni?

- Egyedül jöttem.

- Lemegyek. - sóhajtott.

Visszasétált aztán végig mért.

- Maradj így, ha akarsz, de ha feljövünk, te magyarázod el, hogy beszöktél és levetkőztél, mert már fanatikusan oda vagy értem. - mondta pimaszul. Azonnal felpattantam, hogy gyorsan öltözni lezdhessek, de Carlos még karjaiba zárt és lassú csókra.

- Tudod... Kicsit szégyellem magam. - hebegtem

- Miért?

- Mert igazad lett.

- Miben?

- Hogy megkaptál. És nem is kellett 3 hét.

- Nem, princesa. Nem kaptalak meg. Én, ha meg akarok kapni valakit, akkor azt nem csak testileg akarom... - itt megakadt egy kicsit. - Nem zártál a szívedbe, lehet nem érlek el úgy igazán soha odabenn, de nem az a típus vagyok, aki feladja azt, amit szeretne. - Lejjebb hajolt, egészen a mellemig majd óvatosan szívni kezdte az érzékeny területet.

- Carlos... Tomi vár...

- Várjon is. Ő ráér, én nem. - morogta és még szívogatta egy kicsit. - Tudom, hogy most forgatod a szemed. Na, öltözz fel gyorsan.

Carlos ráérősen kisétált a szobából én pedig a lehető leggyorsabban öltöztem fel és hagytam el a helységet és utánna mentem. Mire leértem Tomi már a kanapán ült a spanyol fiú pedig vele szemben a fotelben.

- Akkor én megyek is... - motyogtam zavartan.

- Léna?! - kapta felém a fejét Tomi. - Te mit keresel itt?!

- Én...

- Piszok béna angolból. - vágta rá Carlos. - És megkért, hogy segítsek.

- Megkérhettél volna engem is. - kontrázott halkan Tomi. - Kilencedikben is segítettem.

- Értem... De most azt hiszem... megyek.

- Ne! - kiáltott fel egyszerre a két fiú.

- Maradhatnál, hogy megbeszéljünk pár dolgot. - mondta Carlos. - Vagy különben forróvérű barátunk megint belém köt a haverjaival.

- A spanyolnak igaza van.

Tehát ott álltam, mint egy rakás szerencsétlenség és néztem a két srácot, akik közelebb kerültek hozzám, mint eddig bárki más. Míg a spanyoltól a testem, a forróvérűtől pedig a szívem kezdett tüzelni.