Amigo

Legjobb barátai

Léna:

- Miért szeretné, hogy felvegyük erre az egyetemre?
- Tudják.. Van valaki akit szeretek.. - válaszoltam töretlen mosollyal az arcomon a professzornak. - Lehet nevetségesen hangzik, de lehetetlen, hogy külön folytassuk. Ezt mindketten megtanultuk az évek során. A nyelvet még nem tudom kitűnően, de tanulom, hogy anyanyelviszinten beszélhessem.
- A pontszámai jók. - szólalt meg egy idősebb úr.
- Majd értesítjük. - zárta le egy mosolygó nő a beszélgetést.

Hát valami ilyesmi volt a felvételim Carlos imádott egyetemére. Igazából tényleg fantasztikus hely. Maga az épület kialakítása magával ragadja az embert, aztán ott a minőségi oktatás. Na az a pláne. Tényleg nagyon klasz prifesszorok vannak itt. Sajna Carlost keveset látom a suliban, mert kettővel fölöttem jár, de igyekszik mindig megtalálni a szünetekben. Vagy ő vagy valamelyik ökör haverja talál meg. Legtöbbször Javierrel futok össze a folyosókon, de Pablot és Alvarot is gyakran látom. Ők Carlos hát... Nem tudom minek is jevezhetném őket. Carlos szerint neki nincsenek legjobb barátai, de szerintem az a három hülye akkor is az. Javier a megtestesült komolyság,  Pablo maga az összesrossz dolog az életben. Persze ezt nem úgy értem, hogy ő az ördög vagymi. Hanem.. Ő olyan tipikus rossz fiú. Alvaro pedig a tipikus szépfiú. Elég nehezen illek bele az ő kis négyesükbe, de próbálkozom. Nem igazán vannak itt barátaim, akikkel lóghatnék. Emma Angliában helyezkedett el egy nagy cégnél tolmácsként. Van egy csaj akivel néha ugyan dumálok lyukasban, de hát... Nem tudom, hogy barátnak nevezhetném e. Aya nagyon kedves lány, de inkább az a visszahúzódó típus.
Pff. Bár Lara lenne visszahúzódó. Lara Carlos osztálytársa. Hogy ezen kívül mit kell tudni róla? Azt hogy egy ribanc. Folyton Carloson lóg, nyalizik neki, fogdossa és ezt a szemem láttára. Milliószor kiakadtam már otthon Carlosnak, hogy ez nekem mennyire rossz, de állítása szerint csak barátok. Ha meg Lara többet gondol az egészbe és lépni próbál felé, akkor lapátra teszi, mint barátot. Tudom, hogy Carlos bármit megtenne értem, de akkor sem bírom azt a csajt elviselni.
- Miért csak Carlos jegyzeteit lehet elkérni? Miért csak rajta lehet lógni? Miért nem fogja fel, hogy Carlosnak én vagyok a fontos és nem ő. - akadtam ki Pablonak, aki csak nevetett ezen az egészen. - Nagyon segítőkész vagy, mit ne mondjak.
- Mit vársz tőlem? Nyomuljak rá a csajra, hogy lekopjon a haveromról?
- Nem pont erre gondoltam, de ha már így felajánlottad.
- Bolond vagy.
- Kérlek, Pablo. - nyavajogtam aztán az előadóterem irányába kaptam a fejem. - Megint ott van vele. - morogtam és néztem, ahogy Lara a barátom vállát fogdosvan nézegeti Carlos jegyzeteit.
- Ne legyél ennyire féltékeny. Nem áll jól. - kócolja össze a hajam. Carlos ott hagyta Larát, akinek ez egy kis fáziskésés után fel is tűnt és utánna sietett. Szó szerint Carlos nyakába ugrottam és a lehető leghevesebb csók váltására törekedtem. Carlos kezei a fenekemre tapadtak és jó erősen belemarkolt.
Léna 1 Lara 0.
- Ennyire hiányoztam? - Carlos arcára egy pimasz mosoly kúszott fel és szorosan magához ölelt.
- El sem tudod képzelni mennyire.
- Hm... Este talán megmutathatnád.
- Gyerekek ne előttem. - vágta tarkón a szerelmemet Pablo.
- Mi van, a gerlepár már megint nyálaskodik? - Lépett közénk Alvaro és Javier.
- Ja. Este dugni akarnak. - grimaszolt Pablo.
- Mi? Nem! Este megyünk át hozzátok meccset nézni. - akadt ki Javier.
- Haver... - kacagott fel Carlos. - Nem tehetek róla, hogy péntek este nincs jobb dolgotok. Alvaronál is tudtok meccset nézni.
- Az lehet, de te jobban szidod a bírót ittasan.
- Ezaz. - helyesel Pablo. Plusz... Nálatok van kaja is, meg több sör.
- És persze nagyon bírunk, tesó. - tette hozzá mellékesen Javier. - Nem hagyhatunk ki a jóból.
- Rohadt ingyenélők vagytok tudjátok? - röhögött fel Carlos aztán visszahajolt a nyakamhoz és nyomott rá pár apró puszit. - Nem gond, ha átjönnek, princesa?
- A.a.
- Te vagy a legjobb. - csókolt újra. - Azt azért remélem tudod, hogy ettől függetlenül este jutalmat kapok.
- Valóban? - vigyorodtam el. - Úgy gondolod, hogy megérdemled?
- Ötös lett az esszém. - kacsintott. - És, ha jól emlékszem azt mondtad, hogy h hármasnál jobb, akkor...
- Én ilyet nem mondtam. - nevettem.
- De.
- Mikor mondtam ezt?
- Oké... Lehet, hogy nem mondtad, de nagyon szeretsz. - kertelt. Imádom, amikor magyarázkodik. Annyira kisfiús arcot tud vágni olyankor.

Este nyolc. Minden kész. Carlos főzött én kitakarítottam. Igen, ő főzött. Lehet kicsit gáz, hogy en csak mikrós virslit tudok alkotni a konyhában ő meg 4-5 fogásos ebédeket dob össze, ha hamarabb felkel hétvégén. Leírhatatlan érzés, hogy mennyire boldog vagyok, mert nem mentem hozzá Márkhoz akkor...
Hm... Márk..
Emma állítása szerint nagyon kiakadt, amikor kiderült, hogy leléptem. De nem csak ő. A szülei nagyon pipák voltak... Pláne, hogy a felénél többet áltak az egészből. Anya még soha nem ordított velem annyira, mint akkor a telefonban, aztán Carlos átvette, elvonult pár percre a telefonnal. Két perccel később már nevetve beszéltek anyával valami receptről. Felülmúlhatatlan ez a srác. Nem is srác. Ő már egy igazi férfi.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kínzó lassúsággal csókolta végig a testem minden miliméterét oda és vissza. Minden porcikám őt akarta és ezzel Ő is tisztában volt. Eresztett felém egy óvatos mosolyt aztán inkább visszatért a számhoz. Gyengéden markolta a mellemet ennek hatására apró nyögéseket csalt ki belőlem így engedve bejutást a nyelvének a számba. Soha nem nyomta belém magát olyan alassan, de mintha a fejemben járt volna. Mintha érezte volna, mennyire szűk voltam.

~~~~~~~~~~~~~