Amigo

Inkább élvezzük az estét

Nagyjábó fel óráig ácsorogtunk a mosdóba Alízzal. Pedig már sikeresen megszárítottuk a pólóját, de még nem igazán akartunk visszamenni. A csaj konkrétan kiöntötte nekem a lelkét, amit nem nagyon értettem hisz alig ismer. Így szereztem pontosabb ismereteket Alfról meg pár haverjaról. No meg kulisszatitkokat Lilláról, amikre igazán nem volt szükségem, mert eddig is tudtam hogy mekkora ribanc.
Megrezzent a telefonom.

"Na milyen a randi?" XxC
"Nagyszerű"

  - Carlossal beszelsz? - kíváncsiskodott Alíz.
  - Aha.
  - Jó fej srác az.
  - Netán... Közelebbről ismered?
  - Szerdán nagyszünetben megbotlottam és kiborult a táskám aztán segített összeszedni.
  - Hát igen. Ő már csak ilyen udvarias.
  - Nem tudok rájönni miért nem vele randizol.
  - Ezt hogy érted?
  - Tomi ő Tomi.. Ahhoz képest, hogy most randiztok oda hívta a fél sulit.
  - Carlos meg csak a barátom.
  - Te tudod. - nevetett fel. - Na gyerünk vissza. Félek hogy Lilla a végén még Alfit rángatja az ágyába. 

Miután visszamentünk Alíz ismét elmerült a leárazások és helyes pasik kibeszélésében én meg csak ültem ott.
  - Héj, Tomi! Eddig milyen a randitok? - kiáltott Tamara.
  - Eddig jó.
  - Aham...
  - Viszont mi mennénk. - folytatta Tomi, amin meglepődtem. 

Miután otthagytuk a díszes társaságot a parkba mentünk. Oké, hogy Tomi sportos alkat, de én nem vagyok kilométer hiányos. Miután feltünően kezdtem szenvedni leültünk egy padhoz. Annyi mindenről beszéltünk és rengeteg olyan is szóba jött, ami közös bennünk. Lehet, hogy nem kezdődött valami jól az egész, ami miatt egyebként bocsánatot is kért, de a végére minden tökéletes volt. Vett nekem vattacukrot, amit nem lehet normálisan enni ezért a fél arcunk olyan volt. A zavaró dolog viszont a szinte folyamatosan rezgő telefonom volt.
Tomi 6-ra haza kísért. Rendesen elfáradtam tehat csak ledőltem a kanapéra.
  - Na, milyen volt? - kíváncsiskodott anya.
  - Fantasztikus. - pirultam el.
  - Megcsókolt?
  - Még szép.
  - És most mi a terv?
  - Megyek vacsizni Carlossal.
  - Tessek?!
 
Megszólalt a csengő.
  - Meg is érkezett. - az ajtóhoz siettem és a nyakaba ugrottam.
  - Én is örülök, hogy látlak, princesa. - nevetett fel és adott egy puszit a homlokomra. - Jó estét! - villantott egy szívtipró mosolyt anyára, akinek az arckifejezése egyből megváltozott. Hátráltam pár lépést és én sem reagáltam máskép. Carlos egészen elegánsan öltözött. Fekete nadrág, fehér ing és egy fekete zakó, ami természetesen tökéletesen állt rajta.
  - És hová is mentek? - kérdezte azonnal anya.
  - Vacsorázni viszem Lénát. Habár... Nem úgy néz ki mint, aki akarna jönni.
  - Pedig akarok!
  - Akkor nyomás! Öltözz át. - kacsintott.
  - Miért?
  - Mert nem gyorsétterembe megyünk.
  - Akkor? - kerekedtek el a szemeim.
  - A kikötőben van egy jobb étterem.
  - Jobb? A Mr.Kelta's? - akadok ki. - Az a legjobb étterem a városban.. Oda egy év asztalt szerezni..
  - Vannak kapcsolataim.
  - Egy hete jöttél. - nevettem fel kínomban ő pedig csak mosolygott. Aha. Tehát ez is olyan "inkább nem akarom" tudni dolog. - Viszont... Az egy elegánsabb hely.. És nincs mit felvennem.
  - Erről is gondoskodtam. - és a kezembe adott egy csomagot. - A jó szervező a legapróbb részletről is gondoskodik.
  - Te vettél nekem egy ruhát?
  - A jó szervező...
  - Jó, oké értem. - egyszerűen elámultam.

Felszaladtam a csomaggal az emeletre és a lehető leggyorsabban kaptam magamra a sötétkék, szinte fekete estéjiruhát. Gyönyörű volt. Szóhoz se tudok jutni ettől a fiútól... Egy hete ismer... És mégis úgy bánik velem, mint egy hercegnővel. Pedig elméletileg csak barátok vagyunk... A kis apróságokat leszámítva.
Elindultam lefelé. Hallottam, hogy anya és Carlos beszélnek.
  - Olyan boldog amióta veled van, de...
  - Csak boldoggá akarom tenni. - mondja Carlos egyszerűen.
  - Rendben.
  - Mi a program estére?
  - Nekem? Semmi.
  - Komolyan. Egy ilyen gyönyörű nő, mint te. Biztos van valami tervezve.
  - Nincs. - sóhajt anya.
  - Akkor. - Carlos előrébb lép és anya felé nyújtja a kezét. - Megtisztelne, ha a gyönyörű hölgy velünk tartana éjszaka.
  - Ne viccelj.
  - Komolyan mondtam. 
Hallottam, hogy anya elindul a lépcső felé, szóval én elindultam lefelé, mintha csak most értem volna a lépcsőhőz. Nagyon izgatott volt és szó szerint felrohant. Próbáltam a lehető legkecsesebben Carlos elé sétálni. Barna szemei csillogtak miközben végigmért. Olyan volt mint egy kisgyerek, aki csokit kap.
  - Gyönyörű vagy. - suttogta.
  - A te érdemed.
  - Nem.
  - De. Hisz te hoztad a ruhát.
  - Princesa. Te vagy gyönyőrű nem a ruha.

Vigyora egyre szélesedett. Arca közeledni kezdett az enyémhez, hogy egy csókot adjon. Ám anyu hangos léptei ezt meghiusították és csak egy gyöngéd puszit kaptam az arcomra.
  - Eddig azt hittem Léna a gyönyörű. - Carlos gyengéden arréb tolt és anyához sétált. - Andi... Elragadó vagy. - Carlos kezeiközé fogta anya kézfejét és egy apró puazit hintett rá.
  - Nagyon bírom ezt a fiút. - nézett rám anya teljesen elpirulva.
  - Hát még én... - suttogtam. 

Nem szemétségből, de a legnagyobb előnye annak, hogy anya is jött velünk az az volt, hogy így kocsival jutottunk el a mólóig. Az este csodás volt. Carlos a teraszon lévő asztalt foglaltatta le, ami a tóra néz. Mikor kissebb voltam mindig hisztiztem anyának, hogy egyszer együnk ott, de sajnos soha nem volt rá alkalom, hogy megengedjük ezt magunknak. Egyszerűen nem fér a fejembe honnan van Carlosnak ennyi pénze. Ilyen gyenge lenne a forint, hogy küldenek neki egy kis zsebpénzt és itt felér egy vagyonnal?
-   Gyönyörű éjszaka a két leggyönyörűbb hölgyel. - húzta ki nekünk a székeket majd le ült velünk szembe.
  - Jajj, ne butáskodj. - kacagott fel anya és a haját kezdte babrálni. Anyám komolyan zavarba jött annak a srácnak a bókjától aki velem egykorú? Komolyan?
Carlos egy szívtipró mosolyt ereszt a nő felé, akiről már nem is hiszem el, hogy az anyám.
  - Nyugodtan vegye bóknak. - duruzsolja a spanyol, majd rám néz. - Rólad sem feledkeztem meg, princesa. - hangja elmélyült. Irto szexi volt. - Ha megbocsájtanak a hölgyek, egy pillanat. - felállt és bement.
  - És te komolyan Tomival jöttél össze? - akadt ki anya.
  - Mondod ezt te. Anya! Negyvenöt leszel és úgy megjátszod magad előtte, mint egy kis csitri.
  - De hát olyan szívdöglesztő..
  - Te meg az anyám vagy, ő meg az osztálytársam!
  - Őt jobban bírom. - fonta keresztbe karjait. - Inkább válaszd őt.
  - Csak barátok vagyunk...
  - Az óvszer csomagolás a szobádban nem ezt mondja.
  - Az nem úgy volt...
  - Bírom Carlost... Ő egy igazi férfi. Kicsit hasonlít apádra, de mégis más.
  - Miben hasonlít?
  - Mindenben.
  - Akkor miben más, ha mindenben hasonlít?! - nevettem fel.
  - Abban ahogy rád néz. Carloson látszik, hogy soha nem engedne el téged... - nyugtázta le majd az égre nézett. - Apád... Mindegy is. Élvezzük az estét.