Amigo

Dönts te!

Carlos kissé eltolt magától majd alaposan szemügyre vett. Szemei fel le cikáztak rajtam, végül végleg megállapodott a melleimen. Enyhén beharapta ajkát majd végre az arcomra nézett.
  - Olyan...
  - Gyönyörű?
  - Izgatót akartam mondani. - húzott magához egy csókra.
  - Tényleg? - éreztem, hogy arcomat elönti a pír. Carlos a fülemhez hajolt majd azt suttogta:
  - Lehszívesebben itt helyben magamévá tennélek. Minden értelemben.
Szavaitól libabőrös lettem. Egyszerűen...feltüzel. A mosolya, az érintése, a szavai.
Éreztem, hogy a kezei elérik a fenekem és óvatosan megmarkolja azt. Körbekulcsoltam a nyakát és lejjebb húztam, hogy megtudjam csókolni. Vicces, hogy legalabb 15centivel magasabb lettem a magassarkú miatt, de ő még így is sokkal magasabb, mint én.
Megcsókoltam, majd lágyan beleharaptam ajkába és picit meg is húztam, ő pedig mégjobban belemarkolt a fenekembe. Apró puszikkal halmoztam el a nyakát és egy jól eső sóhaj hagyta el a száját. Éreztem, hogy kezei lejjeb csúsznak egészen a ruha aljához és felhúzza azt. Egészen a csípőm fölé húzta és úgy kezdte markolni a fenekem. Bele akasztotta az újját a csipkés tangámba. Kicsit eltolt magától és újra szemügyre vett.
  - Csipke? - vonta fel a szemöldökét én pedig csak megvontam a vállam. Talán nem is volt olyan jó ötlet ez az egész. Éreztem, hogy egyre jobban elpirulok ezért a földet kezdtem nézni. Carlos felnevetett majd vissza lehúzta a ruhám
  - Hagyjunk a vacsora utánra is belőled.
  - Nagyon kedves tőled.
  - Én magam vagyok a kedvesség.
  - Vettem észre.
Carlos óvatosan megemelt és a konyhapultra ültetett.
  - Tudod... Lehet mégsem tudok leállni. Kérek még belőled.
  - De én éhes vagyok. - szomorkodtam.

Halkan felnevetett majd az asztalhoz sétált és elhozott onnan egy tányért és egy villát. Megállt előttem.
  - Most etetni akarsz?
  - Talán baj?
  - Nem.
  - Akkor meg? - delszúrt a villára valami húsnak kinéző valamit. - Nagyra nyisd.
  - Mi is ez?
  - Paella.
  - Magyarul?
  - Rizs, csirkehús, zöldségek, fűszeres szósz.
  - Finom?
  - Én főztem.
  - Tehát?
  - Finom. Na nyisd ki a szád. 

Tettem amit mond. Ami azt illeti tényleg nagyon finom volt. Az utolsó kis husit adta volna mikor a szósz a mellemre csöppent. Carlos oda hajolt majd lenyalta és csókolgatni kezdte a mellem.
  - Ez egy nagyon szép ruha.
  - Aha.
  - Nem akarom, hogy tönkremenjen. Tehát ezt most levesszük.
 
Letette a tányért, engem pedig leemelt a pultról aztán levetkőztetett. De nem gyorsan. Nem. Minden részletre gondosan figyelt és közben csókokkal halmozott el. Mikor mát tényleg csak fehérneműben álltam előtte visszatett a pultra. Pár lépést hátrált és úgy méregetett. Hajamat előre akartam simítani, hogy takarja a mellem, de Carlos megakadályozta.
  - Nem, princesa. - lábaimat terpeszre nyitotta és közéjük férkőzött majd a bugyimhoz nyúlt és óvatosan egyre bejjebb ferkoztek ujjai. - Hm, nagyon nedves vagy.
  - Talán baj?
  - Ha bemehetnék ide, akkor nem lenne baj.
  - De nem mehetsz be. - nevettem fel.
  - Pont ezaz. 

A nadrágjához nyúltam és megtapogattam az elég felűnően domborodó részt. Lassan kigomboltam a nadrágját, lehúztam a cipzárt majd az alsójához nyúltam, de elvette onnan a kezem.
  - Princesa. Nem ez a legjobb hely.
  - De... Én.
  - Úgy értem itt van a kanapé is. Az kényelmesebb. 
 
Körbekulcsoltam a lábammal a derekát, kezeimmel a nyakát, ő pedig felemelt és átvutt a nappaliba. Óvatosan elfektetett aztán fölém mászott.
  - Biztos szűz akarsz még maradni?
  - Azt hiszem.
  - Azt hiszed?
  - Igen?
  - Meggondoltad magad?
  - Nem...
  - De bizonytalan vagy.
  - Igen.

Carlos szemeiben olyan csillogást fedeztem fel, amit eddig még soha. Égett benne a vágy, de valami furcsa sötétség is bújkált benne.
  - Te döntesz. - suttogta.
  - És ha döntésképtelen vagyok?
  - Akkor döntök én.
  - De én félek, hogy te hogy döntesz.
  - Soha nem kell félned, amíg a karjaimban vagy.
  - Ígéred?
  - Igen. - puszit nyomott a homlokomra.
  - Akkor... Dönts te.
  - Rendben. - mondta egy pimasz mosoly kíséretében. 

Óvatosan csókolgatni kezdte a nyakam én pedig pólójához nyúltam és lehúztam róla majd ledobtam a földre. Hamar ugyanígy végezte a nadrágja is. Merevedése már a lehető legjobban feszítette boxerét. Carlos egy apró mozdulattal levette rólam a melltartót és szinte letépte a tangám. A hasamban egyre erősödött a görcs, ahogy izgultam. Mi van, ha rossz döntés? Ha mégse csinálnámk? De... Mi van ha valami jót hagynék ki? Kérdések ezrei cikáztak a fejemben. De melyikre kapjak választ?

Carlos a combom belsőfelét kezdte simogatni majd egyre bejjebb haladt. Lassan a csiklómat kezdte izgatni én pedig halkan felnyögtem a jóleső érzés hatására.
Lehúztam róla az alsóját majd kezembe vettem erekcióját és ütemesen húzogatni kezdtem. Carlos halk nyögése biztató volt számomra, mert azt bizonyította valamit jól csinálok. Fordított a helyzetünkön, viszont én lemásztam a földre, amit nem igazan értett ezért az ágy szélére ült. Ám amikor elé térdeltem már tudta mit akarok. Lassan csókolgatni kezdtem erekcióját majd megnyaltam azt. Carlos a hajamba túrt majd elkezdte kisimítani az arcomból. Nem tudtam mit csinaljak. Soha nem csináltam ilyet. Mi van ha nem jol csinálom?
Óvatosan bekaptam először egy kis részt majd picit lejjebb mentem. A fejemet ütesemes mozgattam és egy picit megszívtam merevedését. Carlos felnyögött. Jól csinálnám? Lejebb haladtam. Ugyan úgy csináltam mindent mint az előbb, viszont most már kicsit gyorsabban mozogtam. Carlos nyögései gyarapodtak én pedig próbáltam egyre lejjebb menni. De nem sikerült. Már így is a torkomban érezte és egyre kellemetlenebb érzés kerülgetett emiatt inkább kézel vettem át. Carlos felsegített a földről és újra alatta voltam. Markolászni és szívogatni kezdte a mellemet, ami nagyon jól esett. Úgy éreztem minden feszültség elillan. Egészen addig, amíg Carlos ujjai a bejáratomhoz nem tévedtek. Lassan belem nyomta egy ujját és mozgatni kezdte. Kicsit érdekes érzést váltott ki, de jó volt. Belem nyomta még egy újját. Na ez már egy ici picit fájt, de éppen hogy csak megéreztem, de utána egyre jobb érzés keletkezett bennem. Kicsit még mozgatta bennem utána viszont kihúzta. Végül megéreztem erekcióját a bejáratomnál.
  - Princesa.
  - Igen?
  - Te amo. - suttogta.
Szinte remegtem karjaiban és úgy vártam, hogy magamban érezzem végre. Vágytam rá? Talán egy kicsit. Viszont nem történt meg.
Carlos fel ült és az ölébe ültetett.
  - V-valamit rosszul csináltam?
  - Rosszul? Princesa... - elomsolyodott majd egy csókot nyomott a kezemre. Minden tökéletes volt.
  - Akkor?
  - Nem akarok én dönteni arról, hogy most veszítsd e el. Azt akarom, hogy tökéletesnek érezd. És ne azért veszítsd el, mert bizonytalan vagy. És ne a kanapén.
  - Köszönöm.
  - Ugyan mit?
  - Hogy... Törődsz velem.
  - Mint mondtam. Te amo.

Carlos egészen sokáig maradt és még... Játszadoztunk kicsit egymással, de semmi más nem történt. Nagyjából 10percel azelőtt ment el, hogy anya megérkezett volna. Én már pizsamában ültem a tv előtt ő pedig vacsizni készült.
  - Léna drágám.
  - Igen?
  - Mit főztél? Isteni.
  - Paella. Carlos csinálta.
  - Oh, itt volt?
  - Nem rég ment el.
  - Léna?
  - Igen?
  - Miért van ez a ruha itt a földön?
  - Baszki... - suttogtam.