Amigo

Minden reggel

  - Léna... - hangja enyhén rekedtes volt, de mégis olyan nyugtató. - Hahó, princesa. Ébredj. - erős karjai magához vontak. Éreztem, hogy óvatosan fölemel és elindul.
  - Már vége a meccsnek? - kérdeztem alig hallhatóan.
  - Már egy jó ideje. - nevetett. - Alvaroék egy órája elmentek.
  - Felkelthettél volna...
  - És hagytam volna ki azt a látványt, hogy édesen alszol?
  - Mi vagy te, valami pszichopata, hogy embereket nézel, ahogy alszanak? - nyitottam ki a szemem. Carlos óvatosan letett az ágyra.
  - Ezt úgy mondod, mintha megmondhatnád, hogy mit ne csináljak. - nondta egy pimasz mosollyal.
  - Igenis megmondhatom! - makacskodtam, ő pedig vetkőzni kezdett. Annyira imádom nézni, amikor előttem vetkőzik.
  - Tényleg ezt gondolod?
  - Igen!
Már csak a boxere feszül rajta.. Oh, de még mennyire feszült. Leült mellém és levette a pólómat. Mosolyogva figyeltem, ahogy már a melltartómhoz tért át. Ő nem bajlódott soha a kapcsokkal. Egy profi mozdulattal elintézte az egészet, aztán jó messzire dobta az említett anyagot.
  - Még mindig így gondolod?
  - Igen.
  - Hát jó. - kacsintott.

A nadrágom szegélyéhez nyúlt, erősen megfogta, aztán lehúzta rólam. Nem tudtam nem a merevedését figyelni, ami egyre kissebb helyet hagyott az alsójában.
A melltartómat követte a nadrágom és a bugyim. Gonosz vigyorral méregetett, amitől egy kicsit már kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
  - Gyerünk, princesa. - mondta egy kis gúnnyal a hangjában. - Kutya póz. - kacsintott.
Lustán felküzdöttem magam az említett pózba. Azonnal megéreztem csípőmön hatalmas kezeit. Erősen tartott.
  - Mindennél jobban vágyom arra, hogy jól megújjazzalak, de azt egy másik estére tartogatom inkább. Ez most az én estém. - morogta. - És nem. Nem lesz előjáték sem. Tudom mennyire felizgulsz már attól is, ha levetkőztetlek.
Egy egyszerű mozdulattal belém nyomta teljes méretét, minek következtében hatalmasat nyögtem és erősen az ágy támlába markoltam.
Egyre erősebben tartotta a csípőmet, annyira, hogy már fájt. De többet akartam belőle.
Majdnem teljesen kihúzódott belőlem, de aztán erősen belém vágta magát. Egyre csak gyorsította az ütemet, ami szinte már kínzó érzés volt. De mégis... Annyira jó volt. Biztos vagyok benne, hogy az egész lakást bejárta a nyögéseim hangja és, hogy a szomszédok egy életre megjegyezték Carlos nevét.
  - Még mindig azon az állásponton vagy, hogy beleszólhatsz mit tegyek?
  - Igen. - nyögtem, ő pedig mégnagyobbat dőfőtt.
  - Biztos? - kérdezte gúnyosan és éreztem, hogy arcán egy letörölhetetlen gonosz mosoly ékesedik.
  - Igen!
  - Tényleg? - döfött mégerősebben.
  - Carlos... Én..
  - Most nem, princes! Nem engedem.
Kihúzódott belőlem és talpra állított az ágy mellett ő pedig helyet foglalt rajta. Letérdeltem elé és végignyaltam merevedését aztán pedig a számba vettem. A hajamba túrt és erősen szorította. Tudtam, hogy már nem kell sok neki ezért gyorsabb tempóra váltottam. Nem sokkal később pedig meg is éreztem a számban nedvét.
Szorítása gyengült, levegővétele lelassult.
  - Ügyes kislány. - duruzsolta aztán hanyadt dőlt az ágyon.
Mellé másztam és lehajtottam a fejem a mellkasára. A szíve még mindig hevesen vert, de apránként az is lassult. Közelebb húzott magához és egy puszit nyomott a homlokamra. Mosolyogva fürkészte az arcom aztán megcsókolt.
Egy idő után mocorogni kezdtem, de nem engedett el. Szemeit csukva tartva pihent tovább.
  - Tusolni szeretnék menni. - motyogtam.
  - Nem érdekel. - morogta. - Majd mész, ha lesz erőm.
  - Mi... - kezdtem volna, de a másikkezét a számra tette, esélyt sem adva ezzel, hogy tovább mondjam.

Másnap egyedül ébredtem, gondoltam Carlos biztos a konyhában van. Nagy nehezen kimásztam az ágyból aztán csak magamra kaptam Carlos tegnapi pólóját majd kimentem.
Igazam lett, mert épp egy nagy tálnyér műzlit tett maga elé.
  - Jó reggelt, princesa. - mért végig vigyorogva én pedig kicsit lejjebb húztam magamon a pólóját. - Jól látom, hogy nincs rajtad bugyi?
  - Lehet... Talán baj?
  - Gyere csak ide.
Tettem amit mondott. Csak alsóban volt, de abban sem sokáig. Pár percel később már az erekcióján ültem, vele szemben.
  - Nem vagy te egy kicsit szemtelen? - kérdeztem vigyorogva mire felnevetett.
  - Én minden reggel merevedéssel kelek. Hozzá szokhattál volna a reggeli szexhez, ha nem aludnál mindig ruhába. - adta elő, mintha ez ilyen egyértelmű lenne és neki lenne igaza.