Kemény 3 óra munka után végre megengedte, hogy pihenjek. Kössz szépen.
- Meddig tart most komolyan a munka időm?- motyogtam a laptopom előtt görnyedve.
- Ameddig azt nem mondom, hogy mehetsz- állt mögöttem és nézte hogy szerkesztem egyes képeit.
- Miért nem mondassz konkrét időt?- sóhajtottam fáradtan.
- Mert. Na hogy állsz?- hajolt közelebb így lehellete súrolta a fülem.
Egy pillanatra lehunytam a szemeim, de hamar vissza tértem a valóságba.
- Ennyi használható- mutattam sorba a képeket.
- Ezek nem rosszak, de mennyi szerkesztés van rajtuk?- húzta el a száját.Megmutattam az eredetit majd a szerkesztettet.
- Szar fotós vagy- állt fel.
- Tehetek róla, hogy szar a modellem?- vontam fel a szemöldököm és egy pillanatra megállt.
Felém fordult majd végig mért. Szét tártam karjaim, hogy mit néz ennyire, de csak megrázta a fejét.
- Mára ennyi. Ezeket küld el, de nem mész még sehova. Kapsz 1 óra szünetet, utána a kocsinál legyél- s miután ledarálta a dolgokat feltette fehér keretes napszemüvegét és távozott.
Megforgattam a szemem amit már nem láthatott és elküldtem a képeket.
Tényleg szar fotós lennék? Mert, hogy ő nem szar modell az biztos. Mindene meg van. Helyes pofi, gyönyörű szemek, hívogató ajkak, tökéletes alak, izmos test... Mi kell még? Ő kamera elé született. Ném meg vajon a másik oldalra sem?Össze pakoltam a cuccaim és gondoltam fel fedezem a terepet. Az alsó szinteken nem volt túl sok minden. Mosdó, információs pultok és váró termek. Utána a fotós osztály.
Öltözők, rengeteg sminkes, fodrász és satöbbi.
Fentebb voltak irodák. Minden irodán egy egy nagyobb embernek a neve volt, akikkel azt hittem, soha nem fogok találkozni.
Nem nagyon akartam ott sétálgatni mert még valaki meg láthat és bye bye munka.
Ezért hát tovább mentem és felértem a tetőre.A látvány... Leírhatatlan. A távolban gyönyörű hegyek, fekete madarak szárnyaltak a lengedező szélben, az ég gyönyörű kék volt, alattam pedig több 100 méterre az út.
A szemeim csillogtak a látványtól. Mesébe illő.
Elővetem a gépem és próbáltam megörökíteni. A rengeteg kép így sem tudta átadni a valódi hatást, de próbálkoztam.Egy nagyobb szellőnél simítást éreztem a derekamon. Hátra fordultam, de nem volt ott senki ezért ismét belefeledkeztem a 'művészetbe', de valaki ismét megzavart.
- Gyönyörű, igaz?- az ismerős mély hang mellőlem csendült fel. Észre sem vettem, hogy itt van.
- Kimondhatatlanul- suttogtam teljesen átszellemülve.
Aprót kuncogott nekem meg valami nagy szárnyas dolog repült az orromra. Szemeimmel próbáltam oda nézni, de nem nagyon ment.
- Aranyos- kuncogott Tae és ujjával levete az orromon pihenő pillangót. Az nem repült el, csak tűrte, sőt még élvezte is, hogy simogatják.
- Ezt, hogy csinálod?- vontam össze a szemöldököm.
- Amelyik állat, hozzád a legközelebb áll, az szeret téged- mondta egyszerűen.
- Miért pont pillangó?- fordultam felé teljes testemmel.
- Gyönyörű és szabad. A legapróbb állatból küszködés áran gyönyörű szárnyat bont. Lehet csak néhány óráig él, de azt azzal tölti amivel akarja- végig az előttünk elterülő tájat bámulta, de a szemeiben rengeteg volt az érzelem.
- Sajnálom amit bent mondtam- hajtottam le a fejem.
- Semmi baj. Én túloztam. Nem benned van a hiba, hanem bennem. Túlságosan meg akarok felelni apámnak. Ezért nem lehetek pillangó
- Apád akarja, hogy...- kezdtem, de nem tudtam, hogy befejezni.
- Ő akarja, hogy modell legyek. Elmondása szerint eladható arcom van ami tud gyerekes és ellenálhatatlan is lenni. Nem tagadom élvezem, de a fotósaimat sajnálom. Annyi képet kell photoshop-olnijuk...- szomorúan csengett mély hangja és a kezében tartott pillangó is elröppent
- De nem fárasztó. Ez a munkához tartozik, de miért nem mondassz ellent apádnak?- dörzsöltem gondolkozva állam.
- Az övé ez a kóceráj. Vajon? Mindegy. Köszönöm, hogy meghallgattál. Komolyan sajnálom- és lassan felém fordulva óvatosan átölelt.
Meglepődtem, de lassan fontam teste köré karjaim. Az ölelésétől valahogy kihagyott egy ütemet a szívem. Meg tudnám ezt szokni...
Halii :)
Kora reggel ihketem volt így leírtam :)
Remélem tetszett ❤
Ha igen hagyjatok nyomokat ☺Pussz: VALAKI
YOU ARE READING
Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]
FanfictionJeon JungKook egy fiatal fotós, akinel a kezébe sose adtak nagy munkát. Viszont mikor végre a sarkára áll és a nagyobb munkát követel nem gondolja, hogy az a nagy feladat mennyire lesz nehéz. Azt hitte a sztárok fotózása könnyű. Beállnak, lő és vég...