📷7

4.1K 394 50
                                    

Kemény 3 óra munka után végre megengedte, hogy pihenjek. Kössz szépen.

- Meddig tart most komolyan a munka időm?- motyogtam a laptopom előtt görnyedve.

- Ameddig azt nem mondom, hogy mehetsz- állt mögöttem és nézte hogy szerkesztem egyes képeit.

- Miért nem mondassz konkrét időt?- sóhajtottam fáradtan.

- Mert. Na hogy állsz?- hajolt közelebb így lehellete súrolta a fülem.

Egy pillanatra lehunytam a szemeim, de hamar vissza tértem a valóságba.

- Ennyi használható- mutattam sorba a képeket.

- Ennyi használható- mutattam sorba a képeket

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


- Ezek nem rosszak, de mennyi szerkesztés van rajtuk?- húzta el a száját

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


- Ezek nem rosszak, de mennyi szerkesztés van rajtuk?- húzta el a száját.

Megmutattam az eredetit majd a szerkesztettet.

- Szar fotós vagy- állt fel.

- Tehetek róla, hogy szar a modellem?- vontam fel a szemöldököm és egy pillanatra megállt.

Felém fordult majd végig mért. Szét tártam karjaim, hogy mit néz ennyire, de csak megrázta a fejét.

- Mára ennyi. Ezeket küld el, de nem mész még sehova. Kapsz 1 óra szünetet, utána a kocsinál legyél- s miután ledarálta a dolgokat feltette fehér keretes napszemüvegét és távozott.

Megforgattam a szemem amit már nem láthatott és elküldtem a képeket.
Tényleg szar fotós lennék? Mert, hogy ő nem szar modell az biztos. Mindene meg van. Helyes pofi, gyönyörű szemek, hívogató ajkak, tökéletes alak, izmos test... Mi kell még? Ő kamera elé született. Ném meg vajon a másik oldalra sem?

Össze pakoltam a cuccaim és gondoltam fel fedezem a terepet. Az alsó szinteken nem volt túl sok minden. Mosdó, információs pultok és váró termek. Utána a fotós osztály.
Öltözők, rengeteg sminkes, fodrász és satöbbi.
Fentebb voltak irodák. Minden irodán egy egy nagyobb embernek a neve volt, akikkel azt hittem, soha nem fogok találkozni.
Nem nagyon akartam ott sétálgatni mert még valaki meg láthat és bye bye munka.
Ezért hát tovább mentem és felértem a tetőre.

A látvány... Leírhatatlan. A távolban gyönyörű hegyek, fekete madarak szárnyaltak a lengedező szélben, az ég gyönyörű kék volt, alattam pedig több 100 méterre az út.

A szemeim csillogtak a látványtól. Mesébe illő.
Elővetem a gépem és próbáltam megörökíteni. A rengeteg kép így sem tudta átadni a valódi hatást, de próbálkoztam.

Egy nagyobb szellőnél simítást éreztem a derekamon. Hátra fordultam, de nem volt ott senki ezért ismét belefeledkeztem a 'művészetbe', de valaki ismét megzavart.

- Gyönyörű, igaz?- az ismerős mély hang mellőlem csendült fel. Észre sem vettem, hogy itt van.

- Kimondhatatlanul- suttogtam teljesen átszellemülve.

Aprót kuncogott nekem meg valami nagy szárnyas dolog repült az orromra. Szemeimmel próbáltam oda nézni, de nem nagyon ment.

- Aranyos- kuncogott Tae és ujjával levete az orromon pihenő pillangót. Az nem repült el, csak tűrte, sőt még élvezte is, hogy simogatják.

- Ezt, hogy csinálod?- vontam össze a szemöldököm.

- Amelyik állat, hozzád a legközelebb áll, az szeret téged- mondta egyszerűen.

- Miért pont pillangó?- fordultam felé teljes testemmel.

- Gyönyörű és szabad. A legapróbb állatból küszködés áran gyönyörű szárnyat bont. Lehet csak néhány óráig él, de azt azzal tölti amivel akarja- végig az előttünk elterülő tájat bámulta, de a szemeiben rengeteg volt az érzelem.

- Sajnálom amit bent mondtam- hajtottam le a fejem.

- Semmi baj. Én túloztam. Nem benned van a hiba, hanem bennem. Túlságosan meg akarok felelni apámnak. Ezért nem lehetek pillangó

- Apád akarja, hogy...- kezdtem, de nem tudtam, hogy befejezni.

- Ő akarja, hogy modell legyek. Elmondása szerint eladható arcom van ami tud gyerekes és ellenálhatatlan is lenni. Nem tagadom élvezem, de a fotósaimat sajnálom. Annyi képet kell photoshop-olnijuk...- szomorúan csengett mély hangja és a kezében tartott pillangó is elröppent

- De nem fárasztó. Ez a munkához tartozik, de miért nem mondassz ellent apádnak?- dörzsöltem gondolkozva állam.

- Az övé ez a kóceráj. Vajon? Mindegy. Köszönöm, hogy meghallgattál. Komolyan sajnálom- és lassan felém fordulva óvatosan átölelt.

Meglepődtem, de lassan fontam teste köré karjaim. Az ölelésétől valahogy kihagyott egy ütemet a szívem. Meg tudnám ezt szokni...

Halii :)
Kora reggel ihketem volt így leírtam :)
Remélem tetszett ❤
Ha igen hagyjatok nyomokat ☺

Pussz: VALAKI

Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now