Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

📷16

Az ajtó becsukódott én pedig rongybabaként hullottam le a párnámra.

Mit tettem? Ez egyértelmű..
Miért tettem? Mert vonzódom hozzá...
Túlságosan vonzódok hozzá, de csak ennyi. Én Jimint szeretem, de Tae-hez vonzódom...
Ez logikus... Nem?

De akkor mit kellene tennem? El mondjam Jiminnek? Ez alap lenne... De ki fog dobni.
Jézusom még én mertem őt meggyanusítani azzal, hogy megcsalt. Annyi eszem van mint egy hámozott narancsnak.

És Krys?? Hogy leszek így vele ugyan olyan? Szereti Taet én meg belepofátlankodok a kapcsolatukba. Jobb bátyj nem is lehetek.

Rosszabbnál rosszabb rémképek lepték el az elmém. Az este folyamán egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Csak forgolódtam és azon agyaltam, hogy fogom én ezt elmondani nekik.

Titokban tartani? Lehetetlen.
Túlságosan is bűntudatom van ahhoz hogy csak úgy elmenjek mellette... Gyorsan ki kell nyögnös és amit meg kapni fogok azt megérdemlem. Magamnak csináltam a bajt.

****************************

Reggelre feldagadt szemekkel és álmos arcal mentem a fürdőbe. Tae és Krystal még aludtak így rám maradt a reggeli készítés.

A tükör előtt megálltam és csak egy egyszerű beletörődő sóhajjal néztem a nyakam. Hát persze, hogy a tegnapi helytelen cselekedetem nyomai ott éktelenkedtek lilás foltokban.
Ez egy porszívó...

Megmostam az arcom és felvettem a szokásos szűknadrág, ing kombinációm.

Fekete helyett most vörös ing fedte felsőtestem. Tudom, hogy ez a kedvence... Hátha elnézőbb lesz.

Csináltam gofrit amire már ledugták az orrukat

- Szia Bátyus- Krystal egy cuppanós 'jó reggelt' puszit nyomott az arcomra.

Haloványan elmosolyodtam és tovább ittam a reggeli kávém.

- Szia- jött le Tae is. Felnéztem rá, de bár ne tettem volna.

Ugyan olyan gondtalan volt mint eddig. Hát ez nem veszi észre mit tett?? Krysnek ő mondja el az biztos.

Nem köszöntem csak újra beleittam a kávémba. Csendesen mindenki megette a reggeliét.

- Kook velem jössz. Át kell öltöznöm- utasított Tae.

Bólintottam és mint egy robot kimentem a kocsijához. Az egész kerület el volt ázva és friss eső illat lengte be levegőt.
Szeretem az eső illatot. Olyan megnyugtató.

Megálltam a fehér autónál és csak vártam, hogy kijöjjön.
Az ajtóban még szenvedélyes nyálcserét váltottak húgommal.

Mindketten beültünk, de mikor becsukta az ajtót felém hajolt. Értetlenkedtem, de csókot lehet ajkaimra.
Mivel most tudatomnál voltam és képes voltam parancsolni magamnak ellöktem.

- Kookie mi a baj?- kérdését lágyan tette fel és megsimította a combom.

- Vigyél Jiminhez. Most- s ellöktem kezét. A szavaim ridegek voltak, de ő nem adta fel.

- Kook megbántad?- komorodott el.

- Krystalnak elmondod- néztem felé szigorú szemekkel.

- Azt akarod hogy a húgod össze törjön?- vonta fel a szemöldökét.

- Melletted viszont nem marad! Meg amúgyis, neked nem mindegy? Amúgy sem szereted- gúnyos hangomon csak forgatta szemeit.

- El akarod mondani a pasidnak?- beindította végre a motort.

- Nem hazudok. Tisztességes ember vagyok- nem néztem rá tovább

- Ha megcsalod a párod már régen nem vagy tisztességes

- Akkor te?- vontam fel a szemöldököm

- Én tudom, hogy nem vagyok tisztességes. Túl sok rossz dolgot teszek

Egyszerűsége meglepett, de nem kérdeztem többet.
Leparkolt a párom háza előtt és miután kiszálltam villámgyorsan elsietett.

Vettem néhány mélyebb levegőt és próbátam össze szedni a gondolataim. Nyakam előtérben volt úgyhogy csoda lesz ha nem szúrja ki elsőnek.

Remegő kezekkel benyomtam a csengőt és néhány másodperc után meg is jelent Jimin teljesen felöltözve és üdén, de valahogy lehervadt a mosoly az arcáról

Nem csak az, hogy az életkedvem egyenlő volt a nullával. Hanem hogy a nyakamat nézte kikerekedett szemekkel.

- JungKook?

- Jimin én... Szeretnék mondani valamit- kezdtem lassan

- Tae volt?- kicsiny testét ellepte a düh.

- Jimin én na...

- TAKARODJ EL!- ordította és könnybe lábadt szeme.

- Jimin kérlek hallgass meg- kétségbeesetten kérleltem de láttam hajthatatlan volt

- Menj el- akarta becsukni az ajtót de nem engedtem.

- Jimin én szeretlek en...

Ismét nem hagyta hogy befejezzem. Ehelyett csak a keze csattant az arcomon hangosan.

- MÉG VAN POFÁD AZT MONDANI, HOGY SZERETSZ? TAKARODJ INNEN JEON JUNGGUK! UTÁLLAK!- ordította a képembe és becsapta az ajtót.

Teljesen lesokkolva bámultam az ajtót és könnyfátyolos szemekkel mentem el onnan. Csak kóboroltam. Miért basztam el? Erre vágyt, de nem becsültem meg...
Nekem több kellett...

****************************

Már az utca végéről halottam húgom hangját. Szóval elmondta neki? A teraszon voltam és az ajtó kivágódott. Tae esett ki rajta. Krystal vörösen izzó szemekkel nézett rá. Huh rosszul fogadta...

Hirtelen meglátott engem.

- Utállak. Soha többé nem vagy a bátyám és soha többé nem akarlak látni!- zokogva kiabállt velem és becsapta az ajtót.

Sosem mondta ezt... Sosem mondta, hogy utál, sosem veszekedtünk... Mindig tökéletes testvérek voltunk. Elvesztettem a húgom?

A gondolatra ismét elindultak könnyeim. Senkim sem maradt?.
Zokogva borultam a földre. Nem folytottamel az érzelmeim. Nem takartam azt ami bennem zajlott.
Nekem most fáj. Ezt lássa mindenki.
Ordítva zokogtam és a terasz talapzatát karmolászat körmeimmel. Kezdtem rohamot kapni. Túlságosan átvette a testem felett az uralmat.

Az egyedül lét nagyúr. Nézzük velem mit fog tenni...

Oh boi Halii :)
Kissé szomorú... De ez már megszokható. Happy-hez kell szomorúság is :)
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI