Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

📷17

A levegő kezdett lehülni, de az álapotom nem javult. A könnyeum megállíthatatlanul folytak végig az arcomon. Könnyáztatta szempáromat arra az emberre vezettem, aki végignézte össze omlásom. Felesleges lenne őt okolni. Ugyan olyan bűnös vagyok.

Lassan lehajolt, ahogy visszatért ledermedt állapotából és lassan letörölte könnyeimet. Meglepett cselekedetével, de annyira hogy a sírásom el is apadt egy másodperc alatt. Inkább azon kezdtem agyalni mi a francot tesz.

Se szó, se beszéd térdeim alá nyúlt és megtámasztotta a hátamat. Felkapott az ölébe, a kocsijába ültetett és elvitt. A már jól ismert világos színű ház, szépen faragott ajtaján bevitt, de nem állt meg a szobájáig. A külvilágot, a fáradság miatt mely úrrá lett rajtam csak haloványan érzékeltem. Lerakott a puha ágyra és pille könnyű, mégis nagyon meleg, fánk huzatos takarójával kicsiny, törékeny testem elfedte.
Fejem búbjára puszit lehelt és távozott.

****************************

Hátam szépen belesüppedt a vastag matracba fejem pedig a párnába. Szemeimet lassan nyitogattam és próbáltam felfogni hogy hol vagyok, mit csinálok.

A helyet hamar beazonosítottam annak ellenére, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor voltam itt.
Szintén hanar eszembe jutott, hogy aludtam hisz kimerültem.

De a felkelés utái néhány pillanatot szeretem a lejobban, mert akkor gondtalan vagy. Viszont utána... Ismét előjönnek a rémképek. A Krysel való veszekedés, a Jimines ügy és, hogy teljesen egyedül vagyok...

A jól ismert sós cseppek...
Ismét ehhez menekültem. Rosszabb vagyok mint egy lány, de ki tud ilyen helyzetben erős maradni?

Az ajtó kilincse lassú megmozdulással jelezte, hogy valaki be akar jönni. Álmos szemekkel pislogtam arra. TaeHyumg egy tálcát egyensúlyozott mancsában. Nem vette észre először, hogy fent vagyok csak akkor mikor picit mocorogni kezdtem

- Szia- hangja kedves és lágy volt.

- Sz-szia- dadogtam rekedten.

- Hogy érzed magad?- a tálcát lerakta az éjjeli szekrényre és leült mellém. Kezével megmérte a testhőmérsékletemet.

- Jól- rövid válaszomtól többet akart.

- Nem fáj sehol?

Aprót bólintottam.

- Hol fáj?

A szívemre mutattam.
Lágyan elmosolyodott és megsimította szívem helyét.

- JungKook ém azért vagyok, hogy meg gyógyítsam. Hogy helyre hozzam amit elrontottam.

- De gyógyszerrel gyorsabb- vettem egy mély levegőt. - És a gyógyszer a halál

A hosszú kiáramló levegőm mellett az ő hangja megakadt. Köpni nyelni nem tudott így folytattam.

- Tudod sokszor gondolkoztam a halálon. Milyen lehet mghalni? Vajon van újászületés? Mi vár a halál után? Édes mennyország vagy keserű pokol? Mikor és hogyan fogok meghalni? Sokszor a gondolataimat rajz formájában megörökítem. Sok féle képpen elképzeltem már a halálom, de talán a "legszebb" halál, ha az akit a legjobban szeretek a szívembe döf egy kést. Tudom hibáztam, de azzal, hogy csak így kidobott megtette az első mozdulatot. Már csak egy kis lökés kell neki és teljesen a szívembe fogja döfni a kését.

Még sosem beszéltem ennyire őszintén senkivel. Megfogom bánni? Lehet.
Most bánom? Nem és jól esett valakinek elmondani mi nyomja a szívemet.

- Édes Istenem JungKook...- suttogta modellem és erős karjaiba zárt.
Buksim találkozott izmos mellkasával.
- JungKook ez... erre nem tudok mit mondani. A szívedet ellepte a sötétség, de hogyd hogy én legyek neked a fény. Én megfogok tenni mindenr azért, hogy boldog és felhőtlen életet élj. Velem- utolsó szavát suttogta, de tisztán hallottam. Azt hiszi még nem láttam át rajta? Tudom, hogy... azt nem, hogy mindegyikhez-e, de hozzám vonzódik, vagyis ha nem vonzódna hozzám akkor nem akart volna megfektetni...

- Gyere, menjünk el valahová- fogta meg a kezem.

- Hová?- kérdeztem félénken.

- Szereted azt a helyet- felállt mellőlem és a szobát is elhagyta. Egy fényképezőgépel a kezében tért vissza.

- Nem olyan jó mint a tiéd, de remélem megteszi.

- De hová megyünk? És ez miért kell?- még mindig csak értetlenkedtem

- Csak gyere- halovány, izgatott mosolya pici életkedvet adott és kikeltem a meleg puhaság fogsága alól.

Hová megyünk? Kim TaeHyung olyan furcsa vagy... Furcsán jó...

Oh Boi halii :)
Mai rész ✔✔
Kicsit depis de remélem az érzelmek átmentek
Fellelhetőek benne hibák amikért bocsánatot kérek előre is 😖
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI