Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

📷8

Lassan az ölelkezésünknek is vége lett. Ne már...

- Megfázol, gyere be- fogta meg a kezem és behúzott az épültbe.

Nem a csuklóm, nem a felkarom, nem az alkarom hanem a kezem. Közvetlen a kezem. Wow.

Nem tudtam sokáig egymásba simuló kezeinket nézni mert hamar elengedte.

- Khm...mára a fotózásból ennyi. Gyere már dolgunk van- ment öltözni engem meg elküldött pakolni.

A zsebemben a telefonom folyamatos rezgésbe kezdett.
Kivettem és az ismeretlen szám alatt lévő zöld ikont elhúztam.

- Igen?- álltam meg a pakolással.

- Na meg van a számod Zöldfülü- kuncogott a vonal másik végén TaeHyung.

- Honnan van?- lepődtem meg.

- Titok. Na gyere a kocsihoz késésben vagyunk

- Iganis Főnök- raktam le és felvettem a cuccaim.

Hová akar ez menni? Olyan furcsa néha...
Kiléptem az épületből és beültem az autójába amiben már benne volt a drága modellem.

- Hová megyünk?- raktam hátra a táskám.

- Titok. Tetszeni fog- rakta fel a napszemüvegét és egy gomb lenyomásával a tető megszűnt felettünk.
Beindította a motort ami halk hangon felszólalt és elindultunk.

Egy idő után már szinte nem is úton, hanem csak egy kitaposott ösvényen mentünk.

- Ezt a kocsit ide mered hozni?- lepődtem meg és picit felpattantam mert egy kis mélyedébe ment az autó.

- Ez már több mindent kibírt- kuncogott és gyorsított.

Azt hittem kiesek annyira göröngyös volt az út.

Ahogy bentebb mentünk az arcomba egyre több pici, rózsaszín virág csapódott.

- Pinkie- kuncogott, de a haja neki is tele volt.

Mosolyogtam rajta és ahogy hirtelen befékezett majdnem a szélvédőre nyomódtam.

- Baszd meg!- kiabáltam ijedten a fekete üveggel szemezve alig néhány centiről.

- Az Bassz meg és inkább nem. Na gyere- vágott tarkón így lefejeltem az üveget. Nevetett és kiszállt.

- Barom- morogtam és kiszálltam.

Határozott léptekkel ment előttem, de hirtelen eltűnt.

- Tae?- mentem most már bizonytalanul tovább és valami hirtelen megragadta a kezem.
Sikítottam, de beesetem két fa közzé. Fenékre pottyanva érkeztem.

Érdeklődbe néztem fel.

- Gyökér Zöldfülü- nevetett hangosan TaeHyung.

Morogtam és felkeltem. Leporoltam a füves nadrágom, körbenéztem és elállt a szavam.

Egy kis elkerített helyen voltunk aminek a közepén egy hatalmas cseresznye fa volt.
Az egyik ágáról egy hinta lógott

- Miért hoztál ide?- néztem furcsán Tae-re aki csak mosolygott.

- Mert- vont vállat és ismét megfogta a kezem. Megint nem az alkarom, nem a felkarom, nem a csuklóm hanem a kezem.

Ismét érezhettem pihepuha mancsát az enyémhez simulni és elvezetett a fához. A hintánál lenyomott rá ő meg falmászott egy ágra.

-De rég ültem hintába- mosolyogtam nosztalgikusan. - Krys-t mindig elvittem a közeli játszótérre, de nem volt hajlandó másra felmászni csak hintázott. Mindig mondta, hogy lökjem. Magasabbra akarta, én meg teljesítettem, de egyszer kisesett. Akkor tört el először a karja. De nem sírt. Mosolygott és azt mondta ezt megismételjük...- csak úgy dőltek belőlem a szavak.

Akkor még Krys előtt titkolták a szüleink, hogy valójában milyenek...

- Krys ő...?- szólalt meg Tae és láttam, hogy érdeklődve néz

- A húgicám.

- Mennyi idős?- vonta össze a szemöldökét.

- 17. Miért?- hajtottam fejem a hintát tartó kötélnek.

- Csak kérdeztem. Egyedül laksz?- egyre személyesebb kérdései zavartak, de nem tettem szóvá.

- Nem. Krystallal

- És a szüleitek?

Kérdésére befeszültek eddig nyugalomban lévő izmaim. Rá akartam vágni, hogy magán ügy, de ő is elmondta, hogy mi a helyzet az apjával... Nem lenne tisztességes.

- Nos a szüleink...

Halii :)
Este ugyan de remélem tetszik 😅
Ha igen nyomokat hagyjatok :)

Pussz: VALAKI