Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

📷11

- Szia. Én is szeretlek- hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Kicsim...- szólítottam meg.

- Igen Szerelmem?- libbent be és átölelte a derekam. A kicsiny teste a hátamhoz simult és éreztem nem igazán nyugodt szív verését. Gondolja, hogy hallottam?

- Kivel beszéltél?- raktam be a pizzát a sütőbe majd felé fordultam.

- Nem lényeges- legyintett.

Nagyon tereli. De bizalom az első. Ha azt mondja nem lényeges akkor biztos nem az. Biztos csak a nagymamája vagy valaki...

Próbáltam őszintén mosolyogni és telt ajkaira leheltem egy rövidke csókot. Szinte hallottam hogy megnyugodott és rövid kezeit a nyakam köré fonta. Átkaroltam a derekát és nyelvemmel végigszántva alsó ajkán bejutást kértem, amit azonnal meg is adott. Szerelmes csókunk elég sokáig elhúzódott, de csak a levegő miatt szakítottuk meg. Életem végéig őt akarom csókolni. Nekem ő az Igazi...

20 perc múlva kivettem a pizzat és felszeleteltem. Lassan nevetgélve elfogyasztottuk majd nem foglalkozva a mosatlan edényekkel megtámadtuk a háló szobát, pontosabban az ágyat.

- Kicsim Krystal már nagyon rég látott- pihegtem felette, de csak két csók között tudtam elmondani mit akarok.

- Nagy lány már- cirógatta az oldalam.

- Majd máskor itt alszok, de most mennem kell- nyontam utolsó búcsú csókot és lemásztam róla.

- Szerelmem~- nyafizott kölyök kutya szemekkel.

- Na Jiminie Jó éjszakát- simított meg a vállát és felvettem az idő közben leszedett ingemet.

- Jó éjszakát. Kookie- nyújtotta felém a kezét.

Megfogtam és közelebb hajoltam. Megpuszilta az arcom és pironkodva húzódott el.

- Édesem- mosolyogtam, utolsó csókot loptam és haza mentem.

****************************

- Tae- kopogtam, de senki nem nyitott ajtót. A kapunk be tudtam jönni de ajtót nyitni senki nem volt képes.

- Megyek már- motyogta és kinyitotta végre az ajtót ő nagysága.

Már fel volt öltözve, de a haja és az arca arról árulkodott nem rég kelt.
Beengedett én meg leültam a konyhába.

- Csinálsz nekem reggelit?- kérdezte édesen.

- Majd én csinálok- jött le Lia a lépcsőn pizsibe. Elmosolyodtam és öleléssel köszöntött.

- Jó látni Kookie- kuncogott mellkasomba.

- Téged is- borzoltam össze így is kócos haját.

- Csinálunk ennek a nagy gyereknek együtt reggelit?- utalt Tae-re.

- Muszáj lesz- nevettem. - Mit kér a baba enni?

Tae csak idegesen méregetett minket, de nem válaszolt.

- Oh bevágta a durcit- kuncogott a húga.

- Nem vágtam be a hisztit!- kérte ki magának TaeHyung.

- Hát persze, hogy nem.

Erre csak morgást kaptam.
Lia és én próbáltunk neki palacsintát csinálni. Össze kevertük a tésztát és próbáta kisütni.

- Hogy fordítsam meg?- nyúlt alá késsel.

- Várj így egyszerűbb- vettem el tőle és picit megrázva feldobtam és megfordulva vissza esett.

- Te sütöd- adta át a teljes melőt feltett kezekkel.

- Én is így gondoltam- kuncogtam és a maradékot kisütöttem.

Végig éreztem, hogy Tae tekintete a hátamon majd  lyukat égetett. Miért néz ilyen rosszallóan? Tegnap is csak úgy elküldött...

- Na tessék bátyus- rakta elé Lia a kész palacsintákat.

Motyogva megköszönte és megette. Lia is csatlakozott majd Kyra is.

Elpakoltam magunk után.

- Bejáró nő vagy?- kuncogott gúnyosan Kyra.

- Kyra fogd vissza magad!- szólt rá Tae.

A lány csak megforgatta a szemét.

- Van csajod?- kérdezett újra.

- Nem rád tartozik- feleltem nem törődöm stílusban.

- Oh buzzancs- röhögött nekem meg elegem lett belőle, de nem mondtam semmit. Már megszoktam...

- Kook kérsz?- mutatott a palcsintára Lia.

- Nem, köszönöm- elöltettem magamra egy mosolyt. - Tae siess mert dolgunk van. Sziasztok- mentem ki a kocsimhoz és hamarabb elmentem az ügynökséghez

Nem haragudtam, de rosszul esett, ugyan úgy ahogy Tae buzinak hív... Mintha egy utolsó... Ah inkább nem gondolokrá. Boldog vagyok Jiminnel... De ő meg titkol valamit...

Bementem a stúdióba és nézegettem a képeit.
Miért van az, hogy rá is váhyom, de ha nincs velem elfelejtem?
Nem tudom mit akarok...

- Kook- szólalt meg valaki mögöttem.

                         
Halii :)
Csak hoztam egy részt 😜
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 😉😉😉

Pussz: VALAKI