Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.11

JungKook Pov

- Minseok?- nyitottam be egy babakék színű ajtón.

Jujj, túl sok a kék. Körbe néztem és megláttam a kiságyban halkan szuszogni. Összehúzta magát, a fenekét az ég felé tolva. Megzabálom.

Elmosolyodva mentem bentebb és próbáltam kikerülni minden kis játékot, hogy azért sérülés nélkül jussak oda hozzá. Milyen kis rumlis lett. Na nem baj, majd mi kineveljük a kis csöpségből.

Felé hajoltam és megsimítottam barna hajzuhatagát mely már egész sűrűn övezte körbe kis fejét. Motyogott valamit, laposakat pislogva próbált felébredni. Lábait kitolta így puffanva csapódott csípője a matracnak.

- Pahpah- suttogta és felém fordult.

Először ledöbbent majd kinyújtotta kis kezét. Felvettem az ölembe ő pedig végig tapogatta az arcom.
Elmosolyodtam és játékosan bekaptam ujját. Azonnal elhúzta kezeit és szemöldökráncolva próbált beszélni.

- Pah... Kook... Pah?- suttogta.

Ha lehet a mosolyom még nagyobb lett.

- Igen Picikém. Én vagyok- öleltem szorosan magamhoz. Kezeit szorosan hurkolta nyakamra és magához szorított.

- Pah! Hiányoztál- édes, csillingelő hangja zene volt füleimnek.

- Te is hiányoztál nekem- puszilgattam és erősen öleltem.

- Tae pah?- érdeklődött kissé csipás szemekkel pislogva.

- Gyere menjünk le hozzá- vittem le a konyhába. - Szivem

Tae felénk fordult és ragyogó arccal vette kezeibe fiát.
Minseok nálla is hasonlóan reagállt.

- Hiányozni fog a pici- szólalt meg hirtelen Yoon.

- Nem hazudhatsz senkinek sem örökre. Ő hozzánk tartozik- pusziltam meg a vidám kisfiút.

- Aranyos család vagytok- vallotta be. - Ő van egyedül?

- Nem. Még van két testvére. Hármas ikrek- mosolygott Tae. - De azt hiszem ideje mennünk.

- Köszönünk mindent- mosolyogtam végül Yoon-ra. Lehet Tae exe de, hogy nem kezdett el hisztizni az egy jó pont neki.

- Ne köszönjétek. A baba érdekében bármit. Veletek sokkal boldogabb- mosolygott őszintén.

Minseok hirtelen felnevetett és puszit dobott Yoonnak.

- Na ne csajozz tudom, hogy szép- kuncogott Tae.

Felékaptam a fejem mire kijavította magát

- Mármin tudom, hogy jól nézki...vagyis nem úgy... Vagy... Kook ne nézz már rám így~- dadogott Tae majd feladva könyörgően nézett rám.

- Meg van ki az úr a háznál- kuncogott Yoon.

- Persze. Én vagyok- mondta Tae mire sejtelmesen összenéztünk a lánnyal.

- Te csak azt hiszed- mondtuk egyszerre.

Hm nem is olyan rossz társaság.

****************************

- Hol van a többi baba?- dőltem le Tae mellé az ágyra.

- Holnap reggel megyünk a melegpárhoz. Utána meg Busanba- ölelt magához.

Behunyt szemekkel motyogott így gondolom őt is kimeríthette az egész napos dolog.

- Jó. Aludj Szivem- bújtam mellkasába.

Lustán magunkra húzta a takarót és egy jó éjt motyogása után be is ájult. Én még egy kicsit játszadoztam kidomborodó, izmos mellkasán ujjaimmal, de mivel nem akartam felkelteni hamar bealudtam én is inkább.

Reggel másoknak idegesítő hangra keltem, de nekem a legszebb zene volt. Minseok sírt a másik szobában. De rég keltem valamelyikük sírására. Nem sokára ismét mind újra itt lesznek és mind egyszerre kelthetnek fel.

Mosolyogva bújtam ki lassan Tae mellől, hogy ő hagy aludjon még és átmenten a síró babához.

- Jó reggelt Picim- vettem ki az ágyából. Morcosan és nyafizva bújt a nyakamba.

- Na babuci ne sírj. Rosszat álmodtál?- simogattam hàtacskáját.

Megrázta a fejét és kezeit ökölbe szorítve dörzsölte ki a fáradtságot a szemeiből.

- Jó reggelt Pahpah- puszilt meg.

- Neked is babám. Éhes vagy?- pont a kérdésre megkordult a pocija. - Akkor gyere csinálok neked finomat.

Lementünk a konyhába őt meg a pultra ültettem. Megkerestem minden hozzávalót a tojás rántottához és összeütöttem gyorsan.

Minseok addigra csupa maszat lett mert mindig belenyùlt a tojásba. Ha megtudna ülni egy percre... Bár az apjára ütött.

Leültem a székre őt meg az ölembe ültettem. Hagytam egy ideig hagy próbálkozzon egyedül enni. Addig a kávémat iszogattam.

- Sziasztok- köszönt fáradt hangon Tae és átölelt hátulról. - Jó reggelt Baby

Halkan, mély és rekedt hangon búgta e szavakat a fülembe amitòl kirázott a hideg.

- Neked is jó reggelt Babuci. Látom megtanultál enni- nézte párom a csupa maszat fiát.

- Próbálkozik- kuncogtam, de végül segítettem Minseoknak.

Kb fél óra múlva megkerestük a második állomásunkat. Valahonnan ismerős volt a környék.

- Tae jó helyen vagyunk?- érdeklődtem félve.

- Persze. És itt a ház- parkolt le és ki is pattantunk.

Minseokot az ölembe fogva mentünk az ajtóig ő becsengetett. Kis idő múlva kitárult a bejárati ajtó és amennyien voltunk mind lesokkolódtunk.

- Joshua???

Oh Boii Halii :33

Ma ez az egyetlen rész, de még rakok ki valamit :33
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI