Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.5

Az orvosok mindkettőnket elláttak az nap éjszaka. Zelo-nak nagyobb baja szerencsére nem lett, de ez nem lesz így jó. Veszélybe sodrom az épségét, de Tae-t sem szabad annyiban hagynom... Áh elegem van az egész életből...

Néhány hétig rettegve vártam egész este, de nem jött. Azóta egyszer sem. Normál esetben örültem volna, de tudom, hogy ez csak vihar előtti csend. Ha nem megyek vissza hozza kitudja mit fog tenni...

De legaláb tudom nem magától teszi. Drogozik ami elvette az eszét, de ez nem mentség az alól amit tett... Annyi kérdésem van hozzá amiket fel is fogok neki tenni. Csak előbb biztosítanom kell Zelo életét..

- Szivem...- az idő szépen helyre hozta a sebeket amiket Tae hagyott. Bár csak a testi sebeket... Belül az már más...

- Szerelmem?- ült bele az ölembe párom.

- Tudod... Amit együtt töltöttünk... Csodálatos volt. Nem adnám semmiért. De amiket tett veled... Nem bocsátom meg magamnak, hogy ez miattam lett. Nem akarom, hogy megismétlődjön. Sajnálom...- nem tudtam kimondani. Egyszerűen nem ment.

- Elhagysz, hogy biztonságban legyek?- kérdezte hirtelen azokkal a szavakkal amiket még én akartam neki mondani.

Lehorgasztott fejjel, vérszegényen bólintottam. Éreztem kezei közzé veszi fejem és magával szembe fordítja azt. Nem bírtam a szemébe nézni. Bajba sodrom és el is hagyom... Szörnyű vagyok...

- Megértem. Fáj, de az együtt töltött idők meseszépek voltak. Nem feledem soha. Viszont féltelek... Engem elhagysz, de ha ugyan olyan állat lesz veled is ugyan úgy?- aggódása akaratom ellenére megmosolyogtatott. Olyan édesen próbál vigyázni rám. Még mindig haragszom magamra amiért egy ilyen gennyláda módon viselkedek vele... De megért amiért még nagyobb a tiszteletet követel. Nem hisztizik és nem féltélenykedik. Nagyon jó ember vagy Zelo.

- Ne aggódj értem Babóca- mosolyogtam szomorúan.

- Hová mész?- nézte ahogy felállok.

- Pakolok, aztán meg hozzá- sóhajtottam és elkezdtem össze szedni az elmúlt hónapokban itt hagyott emlékeimet.

Szépek voltak, de tovább kell mennem. Tudom, hol a helyem, hogy ki mellett, de az még egy nagyon hosszú menet lesz...

Bőröndömet az ajtón kívülre raktam.

- Kook- érintette meg Zelo a vállam. Ahoz képest, hogy nem haragszik nem enged egy könnyen ami nagyon jól esik.

- Vigyázz magadra- öleltem át.

Ragaszkodóan kapaszkodott a nyakamba és mellkasomba fúrta a fejét. Szorosan öleltem csöpnyi, törékeny testét amit megannyi alkalommal érintettem már meg.

- Te is. Ha baj van ide bármikor vissza jöhetsz- motyogta mellkasomba.

- Köszönöm- suttogtam a hajába és elengedtem.

Nehezen bár, de sikerül eljutnom a kapuig ahol viszont megálltam.
A száma még meg van. Elő vettem a telefonom és megcsörgettem. Mintha erre várt volna azonnal fel is vette.

- Hol vagy?- köszönés nélkül csaptam a közepébe.

- Kook...

- Azt kérdeztem hol vagy?!- erélyesebben kellett beszélnem ahhoz, hogy végre válaszoljon.

- A házotokhoz közeli hotelban. Kook... Kérlek gyere ide...- a  végét szinte elhaló hangon motyogta. Hm ezzel meg mi lett?

Elviccelhettem volna, de mivel tudom ritkán ilyen felkaptam a cuccom és rohanni kezdtem a Tae által megadott hotelhez. Feltéptem az összes ajtót ami hozzá vezetett majd csak egy sötét szobába értem.

- Tae?- kérdeztem a csendben vízhangzó hangon.

Kerestem egy kapcsolót. Hirtelen világosság lett az egész nappaliban. A kanapén mindössze egy magábaroskadt Tae ült a térdein könyökölve és hajat tépve.

- Kook...segíts... Nem tudom mi van velem...

Oh Boii Halii :)

Remélem tetszett a rész :3 Ha igen hagyjatok nyomokat ❤❤❤
Holnapra egyetlen rész várható, de még ebben sem vagyok biztos. Holnaptól nem igazán leszek aktív olyan szinten, hogy tudjak írni így vasárnap délutánig vagy hétfőig ne várjatok részt :'( sajnálom :'(

Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💖💖💖

Pussz: VALAKI

++++

Nagyon szépen köszönöm a 27.00 megtekintést! Huh vészesen közeledik a 30K 😍😍😛😍
Nagyon imádlak titeket ❤❤
Köszönöm, hogy vagytok nekem!!❤❤

Pussz: DOMINIKA

[ a felső VMin csak szerintem rohadt édes?? 😍😍❤❤❤❤]