FIGYELEM!! A RÉSZ 18+ EZÉRT AKI NEM BÍRJA NE OLVASSA! DURVA JELENETEKET TARTALMAZ!!
- Tae...- motyogtan félve bár már rég az arcomat simogatta picit furcsa mosollyal.
Mi lett vele? Miért ilyen? És miért fekszem neki teljesen kiszolgáltatva ráadásul megkötözve? Ez csak nekem bizar?
- Mostantól Oppa vagyok- hangja mintha remegett volna, a vissza fogott érzésektől. Bár kétlem, hogy most vissza fogott lesz... De reménykedjünk...
- Nem. Nekem nincs Oppám!- sikerült viszonylag össze szedetten és határozottan beszélnem, de rájöttem itt tiltakozásnak helye nincs vagy sokkal rosszabbul fogok járni.
Megpofozott. Nem gyengén. Az éles fájdalomtól kisebb fájdalmas nyögés hagyta el ajkaim.
- Hogy mondod!?- ordított és miután nem válaszoltam újabb pofont kaptam.
Szemeim megteltek égető könnyekkel. Miért teszi ezt? Miért viselkedik beteg szadista állat módjára? Mit ártottam neki?
- Nem hallom!!- ordított amitől össze rezzentem.
- Nem...- motyogtam.
- Ch na meglátjuk mennyire fogsz ellen állni.
Kioldozta lábaimat majd kezeimet, de azokra bilincset rakott. Nem foglalkozott ijedt és sérült lényemmel lerántott a földre.
Fájdalmas ordítást hallattam a vállaimba nyilaló fájdalom miatt, de ő mintha ezeket meg sem hallotta volna hajkoronámba markolt és térdre rántott.Folyamatosan folyó könnyeimnek és hevesebb sírásomnak hangot nem adtam. Az kellene még, hogy jobban bepupuljon.
Kicsatolta az övét majd ledobálva ruháit. Próbáltam elhúzódni, de a tincsimet tépő keze, nem engedte. Amennyire ellenálltam annyira rángatta a hajam. Ez így nem lesz jó.
- Szopj!- utasított és jobban belerántott a hajamba.
Felordítottam aminek hála siketesen betömte a számat. A torkomnak ütközött amitől feltörekvő köhögő roham jött rám. Könnyeim végig szántottak az arcomon, de eszem ágában sem volt mozgatni a fejem vagy akár bármimet is.
- Szopj!- ordított és a hajamnál fogva kezdte mozgatni a fejem.
Szinte fuldokoltam a saját nyálamban meg persze a méretétől aminek a vége szinte már a gyomromba volt. Le akar mászni a torkomon?
Hangosan nyögött és egyre erősebben tépte a hajam. Kopasz leszek a végére.
Mikor kihúzódott a számból lerogytam a földre. Hangom semmi, taknyom nyálam egybe folyt, könnyes arcom és előváladéktől nedvesek ajkaim. Remegve húztam össze magam a földön és némán zokogtam. Próbáltam beszélni, de csak érthetetlen károgás jött ki. Mit tett a torkommal?
- Hogy ís hívsz?- kérdezte leguggolva mellém felránta fejem, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Fasz...Fej- motyogtam minden erőmet össze szedve.
Pofon. Gondolhattam volna. Ahányszor megkérdezte felpofozott, de valószínüleg megunhatta mert leült az ágyra majd az ölébe hasaltatott. Ne... Ezt ismerem.
Fivánkolva próbáltam szabadulni, de azonnal a fenekemre sózott, aminek nem kis hangja volt. Néma hangon ordítottam és a könnyeim is elindultak. Nem bírok megszólalni így még csak roszabb.
- Mi a nevem?- ordítozott velem, de ahányszor megkérdezte egyszer sem tudtam választ kinyögni csak tátogtam mint hal a vízben.
Addig ütött míg már az égő piros foltot és a körülötte lévő területeket nem éreztem. Zokogtam bár mivel hangom nincs nem nagyon ment az sem.Felrántott és az ágyra dobott. Kezeim még mindig össze voltak bilincselve így ellenkezni lehetetlennek bizonyult.
Össze zártam lábaim, de erejével könnyedén szétfeszítette azokat.Még utolsó reményeimet is tiltakozásba vetettet és abba, hogy én itt ma csak ennyit, kaptam, de természetesen ez is elbukott.
Mintha meggondolta volna magát a hasamra fordított. Úgy dobál mint egy zsák krumplit... Ez nem Tae... Én az édes, kedves, oda figyelő tae-t szeretem. Igen azt a Tae-t mindennél jobban, de ezt...
Határozottan merem állítani, hogy nem magától ilyen...Kezeimet eloldozta, de pillanatok alatt már az ágyhoz voltam rögzítva. Fenekemet felhúzta így az az ég felé állt. Éreztem helyezkedik majd mire pislogtam már minden nélkül belém vágta magát.
Szemeim kistáyér méretűre nőttek, testem minden izma befeszült és szám ordításra állt viszont hang semmi... Hát legalább a szomszédok nyugisan lehetnek...
Mire észbe kaptam olyan tempóban kedett mozogni amitől olyan érzésem lett mintha szét akarna szakítani. Kezeimmel nem tudtam már mit fogni így a húsomba vájtam körmeim. Eggyel több fájdalom...
Kezei belendültek és a fenekemet mardosta körmeivel és ugyan olyan erősen csapott rá. Ordítottam és égtem belülről. Viszont az egyetlen hang ami betöltötte a szobát, az a nyögési voltak. Csak gyorsított és gyorsított a maga kielégülését keresve, engem figyelmen kívül hagyva. A könnyeim a párna húzatokat teljese át áztatta. Szám már szinte habzott a fájdalmaktól melyek az egész tetemben szét áramlottak. Vadállat... Nem ilyen volt elsőnek... Az első... Emlékezetes és csodálatos volt... De most... Legszívesebben teli torkomból, hangomat kieresztve ordítoznék. Még a testem sem élvezettel reagál így én sem állok...
Kínkeserves óráknak tűnő idő után belém engedte magát, ami akkor jó volt, de most ahogy a véremmel keveredett égetett.
- Ah Kook ugyan olyan jó vagy- lehelte lihegve és kihúzódott belőlem. Hagyott össze rogyni és elkezdte össze szedni a ruháit.
Remegve, megtörve és megalázva plussz még mindig kikötve feküdtem. Teljesen felöltözve mellém lépett. Vállamat megfogva fordított magával szembe.
- Mond ki!- kérte utoljára.
Utolsó csepp erőmmel is megráztam a fejem. Soha!
Felmordult és gyomromba térdelt majd arcon vágott.- Ha holnap, nem leszel kész újra ilyet kapsz- húzta a fejére a kapucnit majd magamra hagyott egyedül és megtörten.
Szinte ahogy becsukódott az ajtó ki is nyílt. Valószínüleg már nem találkoztak, de ahogy kinézek... Feldagadt arc, vérző fenék, kikötve és megvert test... Zelo mibe kevertelek...
Oh Boii Halii :33
Igyekeztem nagyon Daddy-sre csinálni 😅😅 nem tudom mennyire sikerült 😅
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤Pussz: VALAKI
++++
Nagyon szépen köszönöm a 25K megtekintést!! ❤❤❤❤
Nagyon kedvesek a kommentek és a vote-oknak is rettentően örülök ❤❤❤❤
Imádlak titeket ❤❤❤Pussz: DOMINIKA
U.i: A FENTI VIDEO 16 ÉVAN ALULIAKNAK NEM AJÁNLOTT! NEM VÁLALOK FELELŐSÉGET!
YOU ARE READING
Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]
FanfictionJeon JungKook egy fiatal fotós, akinel a kezébe sose adtak nagy munkát. Viszont mikor végre a sarkára áll és a nagyobb munkát követel nem gondolja, hogy az a nagy feladat mennyire lesz nehéz. Azt hitte a sztárok fotózása könnyű. Beállnak, lő és vég...