- Hm?- fordultam hátra és meglepetésemre Lia volt ott.
- Szia- mosolyodott el és közelebb jött. - Mi jót csinálsz?
- Semmi érdekeset- zártam be Tae képeit és lehajtottam a laptopom tetejét.
- Baj van? Olyan hamar leléptél- simította meg a karom.
- Semmi- ráztam meg a fejem egy hamiskás mosoly kíséretében.
- Kyra akasztott ki? Nem tudja mit beszél, hagyd rá. A barátnőd biztos gyönyörű- mosolygott nekem meg már nem volt erőm mosolyogni.
- Igen- bólintottam. Reménykedtem nem kell folytatnom mert bejött TaeHyung is
- Lia menj haza dolgunk van- nézett bátyja Lia-ra aki csak bólintott és egy intéssel meg egy öleléssel amit nekem szánt, kiment.
- Mivel kezdünk?- motyogtam halkan.
- Kook jól vagy?- vonta fel a szemöldökét modellem.
- Jah. Na menj öltözni- vettem fel a kamerám.
Eltűnt és alig néhány perc múlva teljes szerelésbe vissza tért.
- Jó leszek?- mutatott végig magán.
Megvontam a vállam. - Állj be
- De Kook...ahj semmi- forgatta meg szemeit és beállt a kijelölt helyekre.
Próbáltam folyamatosan normális képeket csinálni, de mindegyikben volt valami hiba. Sajnos nem mindig velem volt a baj. Tae sem pózolt mindig olyan magabiztosan.
- Jó hagyjuk- szólaltunk meg teljesen egyszerre.
Leültünk az asztalhoz, de 5 normális képet nem tudtunk kiválasztani.
- Mi van veled?- fordult felém
- Ezt én is kérdezhetném- fordultam vele szembe.
- De én kérdeztem hamarabb- a pimasz félmosolya felhúszott ajkaira.
- Semmi. Jól vagyok- mondtam a már betanult sablon szöveget.
- Aha. Na persze. Kyra a baj? Beszéltem vele. Kérlek ne foglalkozz vele mert még kicsi. Ne vedd magadra amiket mondott.
- Nem az a baj. Nem érdekel a húgod. Nem tud semmit csak pofázik- vontam vállat.
- Akkor mi a baj?- keze lassan a combomra vándorolt.
- Lényegt...
- Akkor is elmondod- hangja határozott volt így ellenkezni sem tudtam.
- Ahj Jimin. Ennyi- vontam vállat.
- Mi történt?- nézett szemeimbe.
- Valamit titkol. Valakivel beszélt telefonon, de nem értettem mert japánul beszélgettek. És mivel angolt tanultam annyit értettem, hogy szeretlek- daráltam le gyorsan és a fejemet az asztalra rakva pihentettem.
- Azt mondod megcsal?
- Lehet...- motyogtam.
- Kérdezz rá. Nem fog neked hazudni- simogatta lágyan, hosszú ujjaival izmos combom.
- Azt mondod?- néztem szemeibe.
- Nem ismerem annyira, de lehetséges. Meg persze ha szeret akkor úgy sem fog majd hazudni. Nem akar bántani- simogatta egyre fentebb lábam.
- Taeh...- akartam mondani a nevét, de akaratlanul sóhajtottam bele.
Csúsztassa már fentebb mancsát... Léciii~
- Igen JungKookie?- kérdezte ártatlanul.
- Ah... A kezedh...- nyöszörögtem.
- Mi van vele?- mutató ujjával nemességemre simított nadrágon keresztül.
Halk nyögést engedtem ki.
- Otth...neh- fogtam meg a kezét és ahelyett, hogy eltoltam volna rányomtam kezdetleges merevedésemre.
- Oh Kook- kuncogott és lágyan mozgatta a kezét.
Nem...nekem ezt nem szabad...
- Taeh...teh...ah...nem vagyh..meleggah- nyögdécseltem halkan.
- Nem vagyok- felelte egyszerűen.
- Engedjh...- nyüszögtem és eltoltam kezét.
- Azt úgy akarod hagyni?- nézett dudoromra.
- Lesz aki elintézze. Mennem kell- kaptam össze a holmim.
- Hé nem mondtam, hogy elmehetsz!- kiabállt utánam, de már az ajtón rég kimentem.
Lesiettem az autómhoz, hogy senkinek ne tűnjön fel a kis pajtásom izgalma. Bepattantam a járműbe és villám gyorsan haladtam Jiminhez.
Meglepem a kis törpémet.
Út közben akaratlanul jutott eszembe Tae kezének munkája. Tapasztalt ahogy elnéztem, de azt állítja még mindig, hogy nem meleg... Akkor mi? Egy kibaszott krumpli én meg a paradicsom??Leparkoltam a jól ismert ház elé és a kulcsaimmal kinyitottam a faajtót. Az egész házban sötétség volt, de halk női nyögéseket hallottam.
Összevonva szemöldököm felmentem halkan az emeletre. A hangok egyre jobban erősödtek ahogy a hálószoba ajtóhoz értem. Jimin hangját szintén hallottam... Na ne...
- Te megcsalsz?- rontottam be és azonnal le is fagytam
Halii :)
Sajnálom, hogy eseménytelen lett, de igyekeztem.
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💞💞Pussz: VALAKI
U.i: Képek ezentúl felül lesznek ↕↕↕↕⬆⬆⬆⬆🆕🆕
YOU ARE READING
Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]
FanfictionJeon JungKook egy fiatal fotós, akinel a kezébe sose adtak nagy munkát. Viszont mikor végre a sarkára áll és a nagyobb munkát követel nem gondolja, hogy az a nagy feladat mennyire lesz nehéz. Azt hitte a sztárok fotózása könnyű. Beállnak, lő és vég...