Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.14

- Hát ezt nem hiszem el- morogolódtam miközben egy újabb adag lánycsapat jött.

Annyira imádom Tae apját... Annyira szeret, hogy a fia mellett még ilyen baromságokra is küld mint tabló fotózás... Már megint...

Próbáltam minél hamarabb végezni, hogy haza tudjak menni Tae-hez és a picikhez. Már jó egy éve együtt van az óriási család és semmi, senki nem szólhat bele a boldogságunkba.

- Ennyi?- néztem körbe.

A sok 14 éves kislány szomorúan nézett rám, hogy már megyek is, de mivel mindenki meg volt csak felkaptam a táskám és futottam a kocsihoz. A sebességkorlátot rég átlépve parkoltam le. Hogy jová sietek? A családomhoz. Olyan jó ezt kimondani... Van családom akik szeretnek...

- Megjöttem- kiabáltam az előszobából ahogy lehúztam a cipőm.

- Apa!- kiabálták a fiúk és egyszerre rohantak oda hozzám. Mind a hárman átölelték a lábam.

Kuncogva simogattam meg barna hajkoronájukat.

- Na muzújs fiúcskák?- guggoltam le és vártam a jól megérdemelt puszijaimat.

Seungri és Misneok megpusziltál az arcom, de a kicsi Tae úgy gondolra a számra puszil.

- Na Tae baba oda nem szabad- borzoltam össze a haját.

- Azt mondod mindig, hogy olyan vagyok mint apu. Akkor nekem is lehet oda puszit adnom, mint neki- mondta úgy mintha tök logikus lenne.

Hát ezt megzabálom. De akkor sem szabad. Megráztam a fejem és újra összeborzoltam a kis haját.

- Apa mutatani akarunk valamit- fogták meg a kezem és a ruháim és behúztak a szobába. Vagyis a Tae-vel közös hálónkba.

- Mit szerenétek?- néztem rájuk érdeklődve.

Megálltak az egyik fiókos szekrénynél és felfelé mutattak

- Nyissam ki?- mentem oda és kihúztam a felső fiókot. Nem volt ott semmi csak zokni.

Vagy várj... Közelebbről megnéztem és jobban fel is túrtam.

- Ez mi?- kérdeztem a kicsiket a kezembe fogva egy picike dobozt.

- Nyisd ki!- mondtá egyszerre.

- Ki nyisso... Oh...- jött be Tae majd hirtelen elhalkult.

Felénéztem és szemeimben értetlenség lapult. Mi ez a doboz? És miért van egy furcsa... De jó sejtésem?

- A picik lebuktattak... Nos...- jött be és a kezemből kivette a dobozkát. Félénken pislogtam fel rá és vártam mit fog mondani
- Mikor te elmentél ezt azután vettem... Sokszor gondolkoztam, azon, hogyan is mondhatnám el ezt neked. Annyi sok, különleges dolog átfutott az agyamon, de végül rájöttem arra, hogy nincs szükség semmilyen nagy dologra, mert te magad külöblegessé teszel mindent. A gyerekek látták, minden nap, hogy szenvedek a hiányodban és gondolom eszükbe jutott, hogy én mit is akartam... Ha ők nincsenek erre nem lenne merszem. De most már nincs vissza út. Szóval...- nyitotta ki a dobozkát és megcsillant a bennerejlő gyémánt gyűrű. - JungKook... Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz?

Meghatott amiket mondott? Ahh...dehogy... Csak patakokban kezdtek folyni a könnyeim.
Nem tudtam válaszolni. Egyszerűen nem ment. Inkább csak kinyújtottam a kezem, hogy húzza rá.

Érthetett ebből is mert hatalmas mosollyal húzta a gyűrűs ujjamra a gyűrűt és szorosan magához ölelt. Én csak sírtam és sírtam. Egyszerűen másra nem telt.

- Apa miért vagy szomorú?- ölelték át a lábaimat a gyerekeink.

Ezzek csak azt érték el jobban zokogjak. Miért kaptam ilyen tökéletes családot. Miért?

- Picik..- szipogtam. - Apa nem szomorú. Apa boldog hogy vagytok neki- guggoltam le és átöleltem őket

- Fiúk kértek csokit?- guggolt le mellénk Tae.

A srácok azonnal megfeledkeztek arról, hogy az apukájuk sírt és csak rohantak le.

- Szeretlek- nézett rám őszinte, szerelmes tekintettel.

- Imádlak- másztam közelebb és finom csókot leheltem ajkaira.

Nem tarthatott sokáig a romantika mert lent mar három éhes kis pocak várt ránk

Letotyogtunk és a szekrényből vettem ki csokit. Kibontottam és törtem egy nagyobb darabot Seungrinak.
Látta hogy csomagolom vissza mert. A kezében tartott csokit elfelezte és az egyik felét Tae babának a másikat Minseoknak adta. De akkor neki?
Mosolyogva nézte ahogy a testvérei boldogan megeszik a csoki.

- Seungri és neked?- néztem meglepetten a picire.

- Nekik jutott, nekem nem. Van ilyen- mosolygott.

Elmosolyodva nyitottam ki újra a csoki csomagolását és adtam neki is. Csillogó szemekkel fogadta el és ő is enni kezdett.

- Olyan hamar felnőnek- ölelt át hátulról Tae.

- Csokit?- tartottam felé a maradék csokit.

- Kérek- harapott mosolyogva.

Olyan furcsa ez az egész még mindig... Perceken keresztül csak néztem a babákat ahogy épp valamit nagyon hevesen beszéltek.

- Mit gondolkozol Szerelmem?- suttogta a nyakamra párom.

- Azon... Hogy mi lett volna, ha azon a napon megfutamodok...

Oh Boii Halii :)

És ez is elérkezett... 2017.07.07. 23:12

A story vége...
Remélem nem untátok végig az egészet és legalább valamennyire megtudott titeket mozgatni :33
Ha végig szenvedted ezt a nem tom mit hagyj nyomot mindenhol :3 igyekszem válaszolni is ha kommentelsz :3

Még ide ki fogom rakni, hogy milyen új sztoryval jövök szal ki ne vedd a könyvtáradból! 😂

Még ha esetleg nem mondtam eleget, imádlak titeket ❤
De ezt még az utolsó kis izében elmondon 😊

Pussz: VALAKI