Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

📷14

- Szia JungKook- mosolygott rám modellem aki most húgom derekát fogta közre egyik kezével.

Bizar látvány volt és nem is azért ellenezném mert nem bízok Taeben...csak... Ah nem tudom miért ellenzem de ellenzem. Kész.

- Ismeritek egymást?- lepődött meg Krystal és kicsit ijedtre változott az arc kifejezése.

- Persze. A főnöke vagyok két hónapig. Ezt elfelejtettem említeni... Upsz Baba bocsi, csak elterelt a szépséged- béna csajozós dumájától hánynom kellett, de Krys határozottan elolvadt tőle.

- De Kook sem mesélte, hogy te vagy az. Hm... Akkor már ismeritek egymást- mosolygott húgom és szerelmes pillantásokkal bombázta TaeHyungot.

- Jah...- feleltem kurtán. - Azt hiszem ma Jiminnél alszok

Felmentem a szobámba egy kis ruháért, de Tae követett.

- Komolyan kettesben hagysz a húgoddal?- megfordultam és gonosz félszeg mosolyával találtam szembe magam. - És ha megrontom a kicsikét?

- Mi?- értetlenkedtem. De így belegondolva... Igaza van. Ha itt hagyom Krysel akkor bármit tehet vele és hiába 17 akkor is gyerek még.

- Menj csak a csávódhoz- kacagott. - Úgy is jobb mint én

Azzal sarkon fordult és vissza ment testvéremhez.
Nadrággal a kezemben teljesen lesúlytva néztem utána.

Miért ilyen ingadozó? Miért nevetek ha ő is és miért érzem azt, hogy rossz, hogy Krys-el van?
Ah nem akarom, hogy együtt legyenek. Egyrészt Krystal jobbat érdemel és büntessenek már engem TaeHyunggal...megérdemlem mert miközben Jiminnel vagyok Taet akarom.
Büntessenek már ilyen angyal bőrbe bújt kis ördöggel. Büntessen...hm fenekeljen...

Ledobtam a kezemben tartott ruhát és lementem. Krystal a konyha asztalnál ült matek házi felett, Tae meg próbált neki segíteni.
Elmentem mellettük és kivettem a kosából egy almát.

- Mindjárt lesz vacsi- nézett rám Krys nagy szemekkel.

- Tudok róla- haraptam a kezemben tartott gyümölcsbe.

- Baj van...?- kérdezte félve húgom és Tae felé pillantott, aki csak érzelem mentes arcal meredt maga elé.

- Nincs. Miért lenne?- kicsit hamiskás volt a hangom, ami legalább nem tűnt fel senkinek sem.

Krystal kivette a vacsit és megterítettünk. Az 5 személyes asztalná én ültem az egyik oldalon ők meg velem szemben egymás mellett.

- És Kook... milyen Tae a munka helyen?- próbáta megtörni húgom a közénk beállt kínos csendet.

- Mint modell tökéletes- néztem az említettre és bekaptam egy következő falatot a tányeromról.

- És máshogy?- kérdezte immár Tae.

Meglepett a kérdése, de mivel nem tudtam azonnal válaszolni vártam egy kicsit míg a gondolataimat rendeztem. Türelmes volt, nem kérdezett újra se semmi. Krystal is felfigyelt érdekes eszmecserénkre.

- Nem ismerlek...nem ítélkezek- feleltem lassan és kimérten.

Látszólag kielégítő volt a válasz neki, de tudom, hogy nem fogja ennyiben hagyni.

- Akkor teszek róla, hogy megismerj- utolsó mondatnak szánta szerintem mert azonnal témát váltott.

Na, ugye megmondtam. Nem szóltam bele abba amit társalogtak, csak csendben és észre vehetetlenül figyeltem Tae apró mozdulatait.
Olyan kecses...olyan gyönyörű. Ő tipikusan az a fiú akire nem az az első szavad, hogy helyes vagy szexy, hanem, hogy gyönyörű. Olyan hibátlan, olyan kivitelezhetetlen, olyan utánozhatatlan, olyan egyedi olyan... Tökéletes...

- Szivem szerintem én nem zavarok tovább. Köszönöm a vacsorát- Tae szavai elvették a figyelmem a rajta való gondolkozáson és bevallom kicsit csalódott voltam, de majd holnap csodálom tovább.

- Rendben. Ne köszönd- hurkolta kezeit párja nyaka köré Krystal és lágy csókot nyonott annak párnáira.

- Akkor Szia JungKook- mosolygott felém hamiskásan Tae és elindult kifelé. Nem lépett 3 lépést összesen de az ég hatalmasat dörgött majd el kezdett szakadni az óriás szemű eső.

- Oh na baszki...- motyogta Tae.

Krystal felajálotta neki, hogy aludjon itt meg, hogy nem engedi így haza de Tae folyamatosan arra szabadkozott, hogy nem akar zavarni... Oh angyalom sose zavarsz...

- Aludj nyugodtan. Nem zavarsz és ilyen viharba tényleg ne menj haza- saját hangom úgy csengett vissza a fülembe mintha nem is az enyém lenne, de Ők megértették.

Húgom csak mosolyogva bólogatott, de Tae teljesen meglepetten nézett felém.
Jó igaz kimutatom nem kedvelésem egy részét, de ennyire meglepő lenne?
Oh boy...

De mi baj lehet egy estéből?...
Jó mindent túl hanar elkiabálok...ahogy ezt is...

Oh boi Halii :) ( Mostantól asszem ez lesz a köszönés 😅😅)

Remélem tetszett ez a rész. Próbáltam JungKook belső viszájait kifejezni nem tudom mennyire sikerült..😳😳
Ha még is tetszett akkor hagyjatok nyomokat 💖

Pussz: VALAKI