Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.4

Hallottam, hogy kinyillik a szoba ajtó és szinte, ahogy a tüdejébe ragad a levegő a látványomtól.

- Kook...- remegett meg a hangja és szinte néhány másodperc alatt mellettem is termett. - Kook mi törtétn? Ki tette ezt? Ki volt itt?

Folyamatos kérdései mellett hívott mentőt. Hát remélem össze varrni nem kell. Még mindig fájt mindenem, de legalább a szerelmem mellettem van és segít. De magyarázatot fog kérni... De hogy a jó édes anyámba fogom neki elmondani? Elmutogatom? Hangom nincs.

Elkezdtem próbálkozni beszélni, de csak értelmetlen károgás jött. Remélem elmúlik...

- Kool nyugalom- simogatta a fehem Zelo.

Nagyon halványan elmosolyodtam. Olyan kis törődő velem. Nem akarom terhelni a gondjaimmal... Aish..

Nem sokára a mentősök össze is kapartak miután eloldoztak egyáltalán nem finom módon. Legalább egy kulcsot hagyhatott volna a mocsadék.
Beszállítottak a kórházba, de semmi bíztatót nem mondtak. Össze kellett foltozni hátul... Ah nem volt ciki... Dehogy. Csak 3 férfi meg 1 nő legalább körbeálltak és a seggemet nézték... Kibírható....

Néhány óra múlva a hangon vakamennyire vissza tért, de nem szabadott megeröltetnem.
Befektettek egy kórterembe ahol hagytak pihenni, de Párom minden áron be akart jönni.

- Hagyja- suttogtam az orvos felé.

Elhúzta a száját miszerint nincs ínyére a dolog, de hagyta dühöngő és ideges szerelmemnek, hogy bejöjjön.

- Kook- rohant hozzám és azonnal átölelt.

- A... Vállam Zelo... Vigyázz kérlek- motyogtam olyan hangosan ahogy tudtam.

- Sa-Sajnálom- engedett el azonnal és leült mellém az ágy szélére. - Mi történt?- fogta meg a kezem lágyan.

És a félve várt kérdés... Aish miért nem lehet nyugis és normális életem? Ja mert én Jeon JungKook vagyok... A szerencsétlen.

- Semmi. Ne törődj vele...

- Mégis, hogy ne törődjek azzal, hogy a szerelmemet bántják!? Ki bántott?? Mond el kérlek!- erélyes és követelőző volt amit meg is értek. De akkor sem szabad... Az ő érdekében.

- Senki Babóca. Nyugalom- simogattam kézfejét hüvelykujjammal. - Semmi baj nem lesz. Nem fontos ki mit tett velem

- De az- nézett rám aggódva. - Aki elcsunyította ezt az édes pofid annak halál a büntetése- simította meg az arcom.

Ezért imádom... Néha anyám helyett anyám, de ez nem rossz. Érzem a törődést. Elmosolyodtam és megráztam a fejem.

- Búj ide mellém- húzódtam picit arrébb.

- Nem akarom, hogy rosszabb legyen..- látszott rajta minden erejét össze szedte, hogy ellent mondjon a kísértésnek.

- Nem lesz. Na gyere mielőtt meggondolom magam- mosolyogtam.

Azonnal be vetette magát mellém és szorosan hozzám bújt. Megsimítottam a haját és tincseibe pusziltam. Csak ő legyen boldog. Ha én szenvedek az nem lényeg. Csak Tae vele ne tegyen semmit... Ahogy most viselkedett kinézem belőle. De ha egy haja szála is meggörbül a Babócámnak én megölöm.

- Nem fáj?- kérdezte félve. Megráztam a fejem és jobban öleltem magamhoz.

- Szóval el lett csúfitva a pofikám?- kérdeztem játékosan csipkelődve.

- Nyaa Nyuszi neeem csak...

Kacagva hallgattam magyarázkodását. Nem bántam meg, hogy én az nap eljöttem. Bár ha leszáll az este és Zelo velem lesz...

***

Nem engedtek haza estére sem sajna. Zelo macim elaludt mellettem, de én nem tudtam. Vártam. RÁ vártam. Ahogy nyolcat ütött az óra belépett az ajtón.

- Hát nem tanultál az előző hibáidból?- morogta mély hangon.

Ahogy megcsapta az orrom a belőle áradó aroma elfintorodtam. Olyan ismerős...

Zelo mocorogni kezdett mellettem, de nyugatóan simogattam a hátát. Ne kelljen fel! Ne kellj fel!
Sajna az imám nem halgaltatott meg mert szemei kipattantak abban a percben ahogy Tae elkapta a torkom.

Összeszorítottam a szemeim. Ezt elbuktam.

- HOZZÁ NE NYÚLJ!- ordított rá párom és elrángatta a kezét a nyakamtól.

Bassza meg. Határozottan nem egy súly csoport...
Végig kellett néznem tehetetlenül ahogy Tae és Zelo egymásnak esik... És Zelo maradt alul. Már szinte mozdulatlanul feküdt a földön. Elég volt! Elég!

- Elég!- ordítottam el magam és leszenvedve magam az ágyról igaz a földre estem, de akkor is szerelmem elé másztam védve őt.

- Engem üthetsz, verhetsz, meg is ölhetsz, de őt hagyd! Ez rólunk szól! Neki ehhez semmi köze!- próbáltam beszélni, de az előző hirtelen hang miatt ismét képlékeny lett a hangom

Felnéztem szemeibe amiket megvilágított a kintről beszűrődő fény. A pupillái... Ki vannak tágulva?

Morgott valamit majd elviharzott.
Akkor... Na ne... Ugye nem? Tae...miért?

Oh Boii Halii :)
Remélem valamennyire kezdenek kitisztulni a Tae-s dolgok :D de még semmi :P
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤

Pussz: VALAKI

++++

Nagyon szépen köszönöm a 26.000 megtekintést!
Figyeljetek ha elérjük a 30.000 az általatok feltett kérdésekre majd válaszolok, ami szerintem alap, hogy majd őszintén ( persze csak megadott határon belül 😅) na de az még messze van majd akkor 😅😅

De tényleg nagyon szépen köszönöm ❤❤❤
Imádlak titeket nagyon nagyon 💜💜💜

Pussz: DOMINIKA