Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.10

TaeHyung Pov

- Akkor Tae hová megyünk elsőnek?- kérdezte Kook még mindig a mellkasomba bújva

- Egyet biztosra tudunk. Oda- kulcsoltam össze az ujjaink és elsőnek haza felé vettem az irányt autóért.

Oh azt is mennyit kellett takarítanom, hogy a nyomaink eltűnjenek... Olyan szép emlék lehetett volna...

- Tae baj van?- kérdezte párom. Gondolom látta a búskomor pofimat

- Nem, nincs semmi Nyuszi- karoltam át és hajába pusziltam.

Mint egy kis cica bújt hozzám. Nyuszi cica. Halkan felkuncogtés haza is értünk.

- Kell valami?- kérdezte miután beültünk a kocsiba.

- Nem. Vissza fogja adni- jelentettem ki magabiztosan és beindítottam a motort.

Már kezdett hajnalodni ami azt jelenti sietni kell mert tudtommal dolgozik.

- Amúgy ő ki hogy ismered?- érdeklődött combomat simogatva.

- Kook.. Én honnan szoktam lányokat ismerni?- tettem fel a magát megmagyarázó kérdést amitől ő csak megdermedt.

- Azt ne mond hogy megdugtad...- nézett rám eleggé mérgesen.

- Nem- megkönnyebbülve felsóhajtott. - A barátnőm volt.

- MI?- magasba szökött a hangja és mégjobban ledöbbent. - Meddig voltatok együtt?

- 3 év, de nyugi Kookie- mosolyogtam felé bíztatóan.

- De Tae... A gyerekünket az exed fogadta örökbe?- biggyesztette le ajkait.

Mi? Gyerekünk? Ezt nem mondja komolyan...
Akaratlanul kezdtem mosolyogni, de ő kicsit másnak hitte.

- Most azért mosolyogsz mert látod őt!?- emelte fel a hangját

A kis féltékeny. Elnevettem magam és megráztam a fejem.

- Rajtad mosolygok Bae- néztem rá alsó ajkamba harapva.

Milyen kis cuki ahogy hirtelen megilletődött

- Ra-rajtam? M-mit mondtam?- dadogott.

Aish az asszony túl édes.

- Igen. Mindegy- legyintettem és leparkoltam.

- Bejössz te is?- fordultam felé.

- Ez nem kérdés. Kíváncsi vagyok milyen kis kurvákkal kavartál előttem- húzta fel az orrát és kiszállt.

Meráztam a fejem és mentem utána. Megnyomtam a csengőt és egy ismerős 20-as éveiben járó lány nyitott ajtót.

- Szia Yoon- mosolyodtam el. Nem változott semmit, még mindig gyönyörű.

Ezt Kook is észre vehette mert gyilkos pillantásokkal próbálta levágni a nyakát. Aih féltékeny.

- Nállad van Minseok?- kérdezte azonnal Kook hűvösen.

Átkaroltam a derekát, hogy azért fogja vissza magát.

- Am..mit szeretnétek a babámtól?- vonta össze a szemöldökét

- Ő a miénk- mondta Kook határozottan

- Itt valami tévedés van. Az az én és a férjem gyereke. Mi nem fogadtunk örökbe senkit. Ez minden bizonnyal téves- be akarta csukni az ajtót, de megakadt a lábamnál.

- Szerintem mi jó helyen járunk Yoon. Beengedsz? Köszi- mentünk be.

Mivel én ismerem a házat a konyhába ültünk le.

- Nem tudom kik vagytok és mit akartok, de ha nem mentek el hívom a zsarukat- vette elő a telefonját

- Én meg az apádat, hogy a gyerek tőlem van- vettem elő ugyan úgy a telefonom. - Na add ide szépen

Kinyújtottam a kezem ő pedig bele rakta.

- Szuper. Na akkor a gyereket örökbe fogadtad. Nem, de?- kérdeztem a nyílvánvalót.

- De erről nem tudhat senki! Főleg nem az apám!

Talált, süllyedt.

- De ő a mi gyerekünk, szóval vagy vissza adod vagy apasági tesztet kérek és kiderül, hogy a szüleid álltal utált fiútól van a gyerek- mosolyogtam édesen, bár ő közel sem volt ilyen jó kedvű.

Hát én sem lennék az ha ilyen szülőkkel kellene szembenéznem úgy, hogy kiderül, az egy éve kidobott pasitól van a baba. Akit nem mellesleg utálnak a szülei. Nos igen én is rettegnék, de jelenleg leszarom az állapotát.

- Tae...ne tedd ezt kérlek...- suttogta.

- Vissza adod a babát vagy nem?- továbbra is rideg voltam.

Ajkait harapdálta és próbált mérlegelni, de bólintott.
Tch tudtam.

- Hol van?- pattant fel Kook hirtelen.

- Az emeleten. Alszik- mutatott a lépcsőre Yoon.

Kook mint egy félőrült kezdett felfelé rohanni.

- Ő a férjed?- kérdezett rá a lány.

- Nem...még nem...

Oh Boii Halii :)

Mai egyetlen és sajna utolsó rész 😢
Holnap jön a folytatás <3
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤❤

Pussz: VALAKI