Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

2.7+14k❤

Az elkövetkező 9 hónap elég bajos volt. Krystal hangulata hol fent, hol lent volt. Én megtettem mindent, dolgoztam minden nap, de mivel valami fogadás vagy nem tudom mi lejárt kaptam fizetés emelést amiért nagyon örülök most.

Az emlékek szép lassan vissza tértek. Még mindig voltak homályok, de már kezdtem magamról látni egy egész képet.

Krystal folyamatosan járt iskolába míg tudott és orvoshoz is eljuttatam.
TaeHyung napi szinten még mindig az életem része maradt mert a főnököm beosztott továbbra is hozzá.

Eleinte nem akartam, de mivel kell a pénz elválaltam. Mintha lenne más választásom...
Azóta nem beszéltünk soha csak ha fontos volt. Az elején próbált közeledni, de mikor látta, hogy távolságtartó vagyok feladta.
Valamiért rosszul esik, hogy ilyen hamar fel hagyta...

- Szia- köszöntem szokásosan és leraktam a cuccaim, de a mai nap egy egyáltalán nem átlagos dolgot fogok tenni.

- Szia, mi a mai feladat?- kérdezte miközben inge ujjainak a gombját gombolta össze.

- Miután megszületik a gyerek nállad lesz. Krystalnak folytatnia kell a tanulást. Nállad elfér, nekem meg dolgoznom kell. Te meg csak modell vagy raadásul a főnököd az apád- ledaráltam neki a helyzetet majd a laptopom felé fordultam. A témát az én részemről lezártnak tekintettem, de persze, hogy volt hozzáfűzni valója.

- Már boccs, de megkérdeztél, hogy esetleg abba akarom-e hagyni egy ideig a munkát? Vagy hogy akarom-e egyáltalán a gyereket? Vetesse el a rákba nekem az nem kell- utolsó mondatától megfeszültek izmaim és felé fordultam.

Kezeim ökölbe szorultak, tekintetem a gondosan elfedett még is haloványan látszó múltkor szerzett lila foltra siklott a szeme alatt. Nagyon meggondoltam, hogy megtegyem-e újra. Megérdemelné. Egy balfasz bunkó ismét.

- Hogy mondtad?- vontam fel bal szemöldököm.

- Nem kell egy nyávogó kis poronty. Fiatal vagyok a gyerekhez- fintorgott.

- Ahhoz nem voltál fiatal, hogy megdugd a húgom? Igazad van, de te nem fiatal, hanem felelőtlen vagy. Akkor is hozzád fog kerülni a gyerek ha akarod ha nem. Te vagy az apja! Válalod a felelősséget!- emeltem meg a hangom. Ilyenkor mindig vissza húzódik a csiga házába ahogy most is.

Elfordult és ment beállni. Vettem egy mély levegőt és megcsináltam a képeket. Nem szerkesztettem semmit csak elküldtem a kiválasztottakat. Ez a folyamat minden beszélgetés nélkül zajlott még 5 óran keresztül. Még mindig ő szabja meg a munka időm így nem mentem még el hiába végeztünk.

- Haza mehetek?- kérdeztem picit fáradtan. Nem sokat alszok mostanában. Folyton lejátszódnak az agyamban az aznap történt események a veszekedéstől az ájulásig.

- Nem. Eljössz velem- mentünk a kocsijához.

- Kérlek, hamar engedj el. Haza szeretnék menni Krystalhoz- csatoltam be a biztonsági övemet.

- Egy órát adj- indította be a motort és villám sebességgel hajtott a régebben törzshelyünkké nyilvánított, hintás cseresznyefához.

- Tae miért vagyunk itt? Engedj el kérlek, nem akarok itt lenni- nem voltam hajlandó kiszállni, mert a régi jó emlékek ellepték az elmém.

- Akkor megvársz itt- hagyott magamra.

A sötét miatt még ha akartam volna se tudtam volna utána menni mert nem láttam semmit. A telefonom lemerült így még fény sem volt.

Kezdtem félni fél óra után, na meg fázni is. Kockáztatva kinyitottam az ajtót és leléptem a talajra.
A fejemben vissza pörgettem az emlékeket, hogy merre is kell menni, kevés sikerrel.
Végül ujjaimat tördelve elindultam egy irányba.

Imádkoztam, hogy ne essek el valamiben vagy ne menjek neki valaminek.
Haladtam, de egy idő után valaki kezei a derekamra fonódtak mint erős láncok. Egész testemben megdermedtem és próbáltam leszedni magamról a kezeit.

- Nem mozdulsz- mondta keményen és jobban szorított magához.

- Hagyj békén!- kapálóztam.

- Hiányzom neked?- kérdezte esélyt sem adva a menekülésre.

- Nem!- rángattam kezeit melyek fogságban tartottak.

- Most hazudtál?- kérdezi sokkal lágyabb hangon amitől jeges kisugárzásom egy pillanatra megolvadt.

- Nem...- motyogtam cseppet sem határozottan.

- Kook amiket akkor tettem igaz volt. Én arra vágyom legyen minden ugyan olyan mint rég

Remegni kezdtem a testemben szétáramló rengeteg érzés hatására. Boldogság, düh, szomorúság, sírhatnék...

- Hazudtál nekem, nem válalsz felelőséget a tetteid miatt. Milyen pár lennél?- végül a közömbösség ami felül kerekedett az érzéseimen. Rideg hangomtól a kezei lehullottak derekamról. Elléptem tőle és szembe fordultam vele.

Nem láttam az arcát, de a gyér holdfényben csillogtak a szemei a könnyektől. Nem most kell sírni, akkor kellett volna gondolkozni.

- Kook én...

- Te el fogod válalni a gyereket. Nincs kifogás- indultam vissza kikerülve őt az autóhoz.

Hallottam hogy szipog és jön utánam. Nem tudott meghatni. Minden bizalmat és tiszteletet elvesztett a szememben. Nehéz lesz vissza szereznie.

****************************

Elérkezett a szülés napja. Krystal már a kórházban volt orvosokkal körül véve. Tae is befutott lassan.

Két oldalról fogtuk Krys kezét, de egyikőn sem nézett oda. Nem bírjuk a látványt.

Egy gyerek sírás...kettő...három...

Oda kaptuk a fejünket és három síró babát láttunk

- Hármas ikerek???

Oh Boii halii :(
Nagy szégyellem magam, hogy tegnap nem volt rész, de OS-t irtam az pedig minden krrativitásomat elvette :(
De mostantól igyekezni fogok :)
Ha tetszett a rész hagyjatok nyomokat 💞💞

Ééés nagyon nagyon szépen köszönöm a 14K megtekintést 💚💚 olyan jó látni, hogy akár egy rész után növekszik 1000-el❤❤❤ nagyon szépen köszönöm 💞💞💞💞
Imádlak titeket💖💖💖

Pussz: VALAKI