Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

📷18

Kocsiba ültünk és már fél úton láttam hová is megyünk. Tényleg emlékezett.
Halovány mosollyal ültem bele az ismerős hintába és lábaimmal picit löktem magam.

- Megmondtam vagy megmondtam?- állt mögém Tae és elkezdte a hintát lökni.

- Igazad volt. Tényleg szeretem- kapaszkodtam, hogy ne essek ki.

- Fogadunk tudok jobbat?- huncut mosollyal elém állt és nyújtotta a kezét.

Hezitálás nélkül fogtam meg mancsát és hagytam hagy vezessen el a fához. Elkezdett felmászni én pedig követtem. Majdnem a legtetejére ment, de én félúton én megálltam. Nem mertem tovább menni. Féltem, hogy leesek.

- Félsz?- nézett le rám. Nagyon aprót bólintottam.

Hallottam a levelek susogásából elindult felém. Se fel  se le nem mertem nézni. Csak görcsösen öleltem egy stabil ágat.

- Megéri fel menni- kezeivel a karom a nyaka köré fonta és a hátára vett. - Kapaszkodj.

Aggódó és féltő viselkedésétől a szívemet melegség öntötte el. Még épp nem folytottam meg, de erősen kapaszlodtam.

- Búzok benned- motyogtam a fülébe.

- El sem hiszed milyen boldoggá teszel- furcsa hangjától még inkább erősebben kapaszkodtam.

Mindig megnyílik egy picit, de utána újabb kérdések fogalmazódnak meg bennem. Olyan furcsa személyisége van. Miért vonz engem?

Felmentünk a legtetején nyugvó egyetlen biztos ághoz. Leoperállt magáról és felültetett. Mellém ült, a biztonság kedvéért átkarolt a derekam. Eddig a hátába, mellkasába bújtam és nem néztem körbe.

- Nyuszika- suttogta a fülembe.

- Miért vagyok nyuszika?- kérdeztem motyogva izmos mellkasába.

- Mert olyan ölelgetni való vagy mit egy kis nyuszi. De nézz előre. Megéri- ölelt szorosabban és félénken pillantottam előre.

Igaza volt. Határozottan megéri. Naplemente ami narancssárgára festette az egész égboltot. Madarak repkedtek, pillangók szálltak. Ismét oda reppent hozzánk egy pillangó.

- Szia Pajti- nyújtottam ki a kezem.

- Nocsak, téged is szeretnek a kis csöpségek. Bár téged ki ne szeretne- fejét a fejemnek döntötte.

- Olyanok vagyunk mint egy szerelmes pár?- nem kérdésnek szántam, de annak hangzott.

- És te ezt nem szeretnéd?- kérdezett vissza.

- Nem tudom mit akarok- játszottam a pillangómmal.

- Én türelmes vagyok- puszilt a hajamba.

- Tae...te tényleg nem vagy meleg?- néztem rá hatalmas barna és értetlen szemekkel.

- Nem. Én nem vagyok meleg csak vannak olyan fiúk akik képesek kihozni belőlem azt, hogy furcsán érezzek irántuk- adta a kicsit görbe választ.

- Szóval több van?- próbáltam feldolgozni a hallottalak.

- Hát ha a kettő az többnek számít akkor igen- gondolkozott egy kicsit a válaszon.

- Kik azok?- félve tettem fel a kérdést.

- Ha okos vagy az egyiket kitaláltad már, a másik meg nem lényeges- legyintett.

Ha okos vagyok kitalálom? Akkor...

- Én?- néztem rá meglepett szemekkel.

- Helyes válasz. Jár a kex- borzolta össze a hajam.

Sajnos nekem nem volt kedvem így viccelődni. Különleges vagyok, hogy azok közé a kevés ember közé tartozok aki azonos nemű ezzel a megtestesült csodával és elcsábította?

- Miért én?- mondtam ki hangosan a következő kérdésen

- Ezt inkább megtartom magamnak- mosolygott játékosan. - Költözz hozzám.

- Mi?- első reakcióm furcsa kérésére.

- Míg Krystal lenyugszik..

- Ha meg tudja, hogy még hozzád is költözöm...- sütöttem le a szemeim.

- Fel fogja dolgozni- simította meg bátorítóan vállamat.

Remélem egyszer meg fog bocsánatni...

****************************

Ahogy teltek a napok át is költöztem Tae-hez. A munkát folytattuk és egyre több megrendelése lett.
A kapcsolatunk csak javult. Egyre kedvesebb, szeretet teljesebb és aranyosabb. Minden kis óhajomat, sóhajomat lesi és igyekszik eleget tenni nekik.
Imádom amikor ilyen. Sokkal jobban tetszik mint Mr. Arogáns bunkó homofób faszkalap.

- Tae felmegyünk a tetőre?- mosolyogtam modellemre.

- Mehetünk- vette át a pólóját és felsétáltunk.

Amint megláttam a tájat a tekintetemet el nem szakítottam onnan.

- Na a szemed orgazmusáért jöttünk?- nevetett TaeTae

- Kacc kacc- forgattam a szemem. - De akkor is gyönyörű- sóhajtottam megbabonázva.

- Van tőle szebb is- simította meg a derekam.

Épp pirulásom közepette kinyilt az ajtó.

- JungKook. Nagyon sajnálom. Nem hallgattalak végig. Szeretlek és rájöttem nem tudok nélküled élni. Megbocsájtok- hadarta el az ajtón belépő törpe és lecsapott ajkaimra.

Nem nagyon esett le elsőre mi is van. Jimin, megbocsájtot? Most engem csókol?
Lehunytam a szemeim és néhány könnycsepp után viszonoztam ajkai játékát.

De miért nem vagyok teljesen boldog? Miért érzek bűntudatot...

Oh boii halii :)
Mai első rész és hétvégén kettő jár :)
Szóval este felé jön a második 💕💕

Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💕💖💖

Pussz: VALAKI