Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

2.11+ 17K

JungKook PoV

- Nyuszii~- suttogta valaki néhány centiről a fülemtől.

Nyöszörögve adtam tudtára, hogy most rohadtul ne zavarjon mert szundizok, de csak folytattam. Ajkai puszikkal lepték el a nyakam és közeli területeket.

- Nyuszi~- adott puszit hirtelen ajkaimra.

Nagyon laposakat pislogva kinyitottam a szemeim, de nem tudtam feldolgozni elsőre, hogy Tae-t látom magam előtt.

Bájos mosolya ilyen állapotban nekem is mosolyt csalt az arcomra. Nyögdécselve fordultam a hátamra és hagytam, hogy kezei az oldalamat simogassák a pólóm alatt.

- Nyuszi, hogy aludtál?- suttogta és a nyakamba hajtotta fejét.

Néhány perc kellett, hogy eljusson az agyamig a kérdése.

- Ühüm...- bólogattam és hozzá bújtam melegséget keresve. Kell nekem is boxerbe aludnom. Lefagynak a lábaim.

- Fázol? Liba bőrös vagy- simított végig hatalmas tenyerével meztelen combomon ami remegésre kényszerítette testemet. Oh azok a kezek máshová is vándorolhatnának...

- Picit...- motyogtam a mocskos gondaltoktól paprika piros arccal.

- Akkor gyere ide, fel melegítelek- karolta át a testem és a vastag, puha takarót ránk húzta.

Máris jobb. Sőt lehet csak a zavarom miatt, de túl meleg lett. De ah olyan kényelmes. Tae ne engedj el soha.
Meztelen mellkasának hajtottam a homlokom és lehunytam a szemeim. Életem végéig képes lennék a karjai közt aludni.

Éreztem kezei valahová le mennek. A fenekemnél voltak ujjak és... Simogat?
Felvontam az egyik szemöldököm és akaratlanul nyomtam kezébe magam.

Halkan kuncogott és belemarkolt popsimba. Beharaptam alsó ajkam, hogy semmiféle hangot ne adjak ki mert még megtudná élvezem.
Eldöntöttem én nem fogok közeledni felé, de nem ellenkezek.
Már épp masszírozni akart volna mikor kinyílt az ajtó és a három kisfiú mászott be majd fel az ágyra hozzánk.

- Hát ti meg?- rebbentünk szét Tae-vel.

- Hogy jöttetek be?

Taehyung hirtelen átölelte Seungri nyakát aki négykézláb állt és Minseok pedig kettőjükre mászott. Így eltudták érni ezek szerint a kilincset.

- Olyan okosak vagytok. Nem apátoktól örököltétek- simítottam meg a fejüket.

- Hé!- kérte ki magának mérgesen Tae.

- Sosem hazudunk, igaz TaeHyung?- vontam fel a szemöldököm és erre már nem tudott mit mondani.

A picik mind befészkelték magukat közzénk így elég messze kerültünk egymástól

- Hogy aludtatok este kicsikék?- simiztem a hasukat.

Elkezdtek érthetetlenül gügyörészni egyszerre

- Oh értem. Wow Tae nagyon bátor vagy- kuncogtam és ő is elkezdett nevetni.

- Pah- motyogta Minseok és Taere mászott.

- Mond kispajti- feküdt a hátán TaeTae és megsimogatta a rajta ülő gyerekét.

- Szeretylek- mondta édes, kisgyerekes beszéd hibával.

Mindkettőnk szeme kikerekedett és mintha Tae szemeibe pici könnyek is gyűltek volna.

- Én is szeretlek. Nagyon nagyon nagyon- ölelgette meg fiát szipogva.

Istenem, megzabálom őket.

- Pah?- motyogta szomorúan Minseok és letörölgette apja könnyeit. - Pah sír?

- Papa sír mert büszke rád- mosolygott TaeHyung. - Kook hallottad? Azt mondta szeret!

- Igen hallottam- mosolyogtam halványan.

- Pah Szeretylek- lóbálta kezét szemem előtt Seungri, hogy rá figyeljek.

- Én is szeretlek Kincsem- pusziltam meg a homlokát.

- Ény is- pattogott TaeHyung.

Felénéztünk, de ő csak adott mindkettőnknek egy puszit és feküdt is vissza.

- Te is mi?

- Szereltek- mosolygott büszkén.

- Mit?- kuncogtam halkan.

- Pah és pah- mutatott ránk.

- Szereltek minket?- nevettünk.

Értetlen fejet vágott mi meg TaeHyunggal csak nevettünk.

- Nyaa...- motyogta és lebiggyesztette ajkait melyek sírásra álltak.

Abba hagytuk a nevetést és elkezdtük megölelgetni

- Kicsim az Szeretlek nem pedig szereltek- simogatta a hátát Tae.

A pici csak bóligatott és vissza feküdt.
Rövid idő alatt a mindeneim lettek ezek a kis csöpségek

****************************

- Hogy hogy nem mentél ma dolgozni?- kérdezte TaeHyung miután leraktuk a gyerekeket délben aludni.

- Szabad nap- dőltem le a kanapéra.

- Estére van valami programod? Mert velem jössz- hajolt fölém.

Felvontam a szemöldököm, hogy ő így ezt eldöntötte.

- A gyerekekkel mi lesz?- hajoltam fentebb, de így már csak néhány centi válaszott el tőle.

- Van kis húgicám aki majd vigyáz rájuk- tenyereit lehelyezte a kanapéra és vissza nyomott közeledésével a bútorra.

- Nem engedem, hogy vele legyenek- tiltakoztam fejrázva.

- Bízz bennem. Jó lesz az- bíztató mosolya picit segített, de még mindig kételkedtem. Viszont bízok benne. Hisz egy kapcsolat alapja a bizalom...
Kezdi vissza szerezni a gyökér a bizalmamat...

Reméljük nem játsza el újra...

Oh Boii Halii :)
Remélem minden jelenet érthető volt 😅😅
Bocsássatok meg ha lesznek benne hibák, nem nagyon tudtam átnézni 😔
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💕💕💕

Pussz: VALAKI

+++++

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A 17.000 LASSAN 18.000 EMBERT AKI OLVASSA EZT. NAGYON SOKAT JELENT EZ NEKEM💞
IMÁDLAK TITEKET ÉS KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK NEKEM

Pussz: DOMINIKA