Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

2.4

JungKook PoV

Hallottam hogy valakivel hangosan veszekedik. Mit mondott el ki kinek?
Felkaptam a fejem a láb dobogásokra és egy ismeretlen lány állt előttem. Kicsit megijedtem így hátrabb is húzódtam. Ki ő?

Tae-re néztem aki ujjait tördelte. Ideges? Meglehet.
Kinyújtottam a kezem és megsimítottam karját. Rámnézett és szerelmesen elmosolyodott.

Viszonoztam mosolyát és újra a lányra néztem.
Az álla valahol a föld szintjén volt. Min lepődik meg?

- Te..te ki vagy?- kérdeztem halkan.

- A Húgod- jött a válasz. Végig néztem rajta és ha nagyon figyeltem az arcát akkor láttam a hasonló vonásaink. A szemünk, az orrunk, a szánk állása ezek mind mind egyeztek.
Nem hazudott ezek szerint.

- Mi a neved?- engedtem, hogy leülljön mellém, de csak úgy, hogy Tae pedig a másik oldalamra.

Összekulcsolt kezünket a húgom elég nagy szemekkel nézte.

- Krystal- szakította meg a kezünkkkel a szemkontaktusát és rám nézett. - hallottam mi történt veled bátyó. Jól vagy?

Lágyan megsimította az arcomat. Egész aranyosnak tűnik.

- Hát igen. Szerencsére a szerelmem most is támogat- mosolyodtam el és szerelmesen bújtam Tae-hez.

- Szerelmed?- vonta fel az egyik szemöldökét. - Kook mennyi emléked jött még vissza a múltból?

Kicsit gondolkoztam, de rájöttem még semmi nem jött vissza. Nem emlékszem milyen volt a kapcsolatom a most ismert emberekkel, milyen voltam én vagyis semmi...

- Semmi- sütöttem le a szemeim.

- És szeretnél emlékezni?

Alsó ajkamat rágcsálva gondolkoztam. Igen vagy nem? Ah szeretnék, de... Mi van ha rossz emlékek is jönnek vissza?

Nagy nehezem, de végül bólintottam. Szeretném tudni ki voltam.

- Krys ez nem jó ötlet!- párom hirtelen tiltakozása meglepett. Fél, hogy emlékezni fogok arra mit rontott el? Egyszer úgy is vissza jönnének az emlékeim. Jobb előbb.

- Ha ő akarja, muszáj- ragadott karon a húgom és kirángatott a házból beültetett a kocsimba.

- Hé várjuk meg Tae-t. Nem tudok vezetni- ültem át az anyós ülésre.

- Hogy attól a baromtól egyedül nem tudsz semmit csinálni- puffogott és bevágódott hátra.

- Normálisan beszélj a bátyjáddal- nézett rá Tae a vissza pillantóból.

Krystal csak forgatta a szemét és elindultunk egy házhoz. Fogalmam se volt hová megyünk, de az utat tudtam.

- Fordulj a fagyizónál jobbra majd a legelső utcára baloldalon fordulj le- mondtam hirtelen.

- Ezt honnan tudtad?- kérdezték egyszerre meglepetten.

- Nem tudom- néztem rájuk nagy szemekkel.

Megtettünk az utat és egy számomra elég ismerős házhoz értünk.

- Ez...- végig mértem a házat ahogy kiszálltam az autóból és hirtelen rossz érzés kapott el. A hasam picire zsugorodott, és a mellkasomra mintha súly nehezedett volna. A sírás kerülgetett, de már a pici könnycseppek le is folytak...

- Szerelmem mi a baj?- ölelt magához Tae macim.

- Nem tudom- szipogtam és hozzá bújtam. - Itt mi történt?

- Gyere és eljutunk oda is- ragadta meg a kezem Krystal és behúzott a házba.

Mi... Körbe nézten és mindenhol pici mozaik darabként előugrottak a képek és össze állt egy kép kocka.

- Ez a mi házunk... Te főzét és mostál rám. Én vettem kaját...- soroltam körbe felé nézve és minden kicsi kis helyet alaposan átmértem.

- Pontosan. Nagyon gondoskodó voltál, ha akartál. Nagyon jó bátyj vagy- mosolygott rám.

Kijelentésétől megdobogott piciny szivem. Elmosolyodtam és megborzoltam haját.

- Nya Oppa- kuncogott. - Gyere csak a konyhába- ment előre én viszont ahogy beléptem egy kép is az agyamba villant.

Tae Krystal derekát ölelte, puszilkóztak, és... Bemutatta mint barátját.

- Ti...- motyogtam és a húgomra néztem. Mintha csak tudná miről beszélel bólintott.

- Pontosan és van jobb- vitt fel egy szobába és megállított egy ágy előtt.

Két dolog... Felettem tornyosult... Becézgette ajkaimat ajkaival... Kezei játékosan játszottak testemmel és testemen... Hátborzongatóan jó emlék képek, de a másik...

Krystal ajkait csókolta.... Vadállat tempóban mozgott és az ő nevét nyögte...

Elszorult ismét a torkom és újra a sírás kerülgetett. Mi...mitörtént... Vagy miért csinálta ezt?

- Kook...- simította meg a vállam Krystal és a kezembe adott valamit. Nem értettem mi ez csak csíkot láttam a kis kijelzőn.

- Pozitív- mondott ennyit és hallottam egy hirtelen ajtócsapódást, majd csak mi ketten maradtunk a házban... Tőle nem kapok magyarázatot... Akkor mi kellene tennem?

Oh Boii Halii :)
Nem minden de egy kis részlet vissza jött ^^ ki örül? xD ☺😊
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ^^ ❤❤

Pussz: VALAKI