Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.9

JungKook PoV

Értelme lenne agyon verni? Nem mert akkor a babáknak hiányozna amik úgy is a mieink lesznek!

- Kook...

- Ne kérj bocsánatot. Ne ezzel húzzuk az időt. Vissza kell szerezni a gyerekeket!- határozottan ránéztem, de ő meg lesokkolódott.

- De Kook... Hogy akarod őkrt vissza szerezni?- kérdezte bizonytalanul.

- Nem ismersz eléggé Tae. Este vissza jövünk- elhatározott tekintettel indultam el őt pedig hagytam hagy szenvedjen a bőröndjeinkkel. Ne én cipekedjek már ha ott az uram.

- És elmondod végre, hogy akarod vissza szerezni őket?- kérdezte Tae miközben én az ebédet csináltam.

- Majd meglátod- feleltem ugyan azt mint eddig mindig a kérdéseire.

- De Kook, akkor hogy segítsek?- sóhajtott fáradtan és átölelte a derekam majd a nyakhajlatomba temette buksiját.

- Légy mellettem. Mindig- simultam bele ölelésébe.

- Néha olyan kis romantikus vagy- kuncogott és az egyik nyakamon lévő gyengepontra puszilt

- Te meg huncutka vagy. De én mindig romcsi vagyok plííz- jatszottam az eszem amire csak egy seggre pacsit kaptam.

Ugrottam egyet és majdnem kiborult a leves. Szerencsére megfogtam.

- Tae~- próbáltam erélyesen rászólni, de zavaromban inkább magasra szökött a hangszínem.

- Kookie~- kuncogott és még egy seggre csapás után elsietett a konyhából

Jobb is ha megy mert... Leteperem.

****************************

Este 10 körül elindultunk. Az árvaház ajtaja nyitva volt, de senki nem volt az elő térben. Zseblámpával körbe világítottunk és elmentünk az asztalhoz melynek a fiókjában volt számunkra minden adat.

Tae folyamatosan nézte jön-e valaki nekem meg meg kellett bírkóznom egy lakattal. Oh Boii ezek felkészülnek. De túl naivak.

Az asztalon lévő integető hóember alatt mi volt? Hát a kulcs. Barmok... Ha még tél lenne.
Megráztam a fejem és gyorsan kinyitottam a lakatott, de arra nem gondoltam, hogy papírok tömkelege fog rám várni. Oh Boiiii.

Elkezdtem mindent kiszedni és kb fél óra alatt meg is volt amit kerestem.

- Tae meg van!- suttogtam hangosan "bűntársamnak" egy kissé vastag össze tűzött laphalmot lengetve a kezeimbe.

A többit gyorsan vissza pakoltam és kiraktam az asztalra azt ami nekünk kell. Mindketten felé hajoltunk és elkezdtük átnézni mindet.

- Choi Minho? Ismersz Choit?- nézett rám Tae mire csak egy lesajnáló pillantást kapott.

- Ez olyan mintha megkérdeznéd ismerek-e olyat hogy Kim. Tae komolyan! Minden ötödik ember Choi vezeték nevű!- hurrogtam le a lehető leghalkabban.

- Jó na- tette fel a kezét védekezően. - Akkor úgy fogalmazok, ismersz Choit Busanban?

Ismét csak a fejemet fogtam.

- Bazd meg... Ott nőttem fel és ott is kurva sok a Choi- maszíroztam a halántékom

- Semmi nem jó amit mondok- puffogott ami egész aranyos volt, de nem ebben a helyzetben.

- Choi Jun Hong...- gondolkoztam el. Hisz ő is Busani.

- Az meg ki a rák?- kérdezte nagyon is kultúráltan párom.

- Zelo te IQ bajnok- hurrogtam le ismét.

Mintha nem is az uram lenne. Ez elég vicces szituáció.

- Te szeretsz?- kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.

Jó, kicsit túl mentem, de nem tehetek róla.

- Nagyon szeretlek te kis buta- nyomtam puszit a hajába és tovább böngésztük a papírokat.

- Na ne... Kim Yoon- kerekedett ki a szeme Tae-nek.

- Mi az? Ismered?- lepődtem meg.

- Hát sajna.. De akkor egy baba pipa, hogy hol van- bólintott.

- Akkor egy meg van, egy sejtjük, hol van a harmadik pedig egy meleg házas párhoz került ha jól olvastam. Jók vagyunk. Már csak azt kellene kitalálni hogy hozzuk őket vissza- fényképeztem le a címeket és a neveket.

- Könnyű. Gyerek rablás- vont vállat Tae. - Tuti felismernek minket.

- Remélem... De nem jobb lenne előbb beszélni a "szülőkkel"?- raktunk vissza mindent a helyére és csendesen ahogy jöttünk, úgy hagytuk el az árvaházat.

- Jó, de ha nem megy elvisszük őket- bólintott és hirtelen átölelt

- Mi az Szerelmem?- fúrtam mellkasába a buksim és beszippantottam vanilliás illatát.

- Nem sokára újra egy család leszünk- suttogta a fülembe.

- Sajnos ahhoz még sok mindent meg kell tennünk- sóhajtottam.

- De együtt bármire képesek vagyunk- simította meg a hajam.

- Szeretlek Oppa- motyogtam halkan az éjszaka csendjében.

- Én is téged Zölfülű...én is téged...

Oh bOii Halii :)

Végül ma hoztam ezt a kis szar romantikától csöpögő fost 😅
Ha mégis tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI