Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

2.15

TaeHyung Pov

Mocorgás zavarta meg édes álmomat a kis nyuszimról. Lassan nyitogattam a szemeim és picit csintalan mosolyú arcával találtam szembe magam. Elmosolyodtam és derekán pihenő kezem megmozdítottam simogatás érdekében.

- Szia- köszönt ragyogó mosollyal megajándékozva.

- Szia- suttogtam reggeli, egy oktávval mélyebb, rekedt hangon. - Kényelmes volt este?

Cirógattam a reggeli napfényben csillogó barnás fekete haját. Olyan édes és érdeklődő.

- Nagyon jól... Oppa- suttogta az utolsó szavát. Kikerekedtek a szemeim. Oppa? Ez...ez..

- Bocsánat én nem a...- szabadkozott azonnal, de megráztam a fejem.

- Ne kérj bocsánatot... Ez... Ez nagyon édes. Oppa vagyok neked?- hiába voltam boldog akkor is félénken kérdeztem.

- Igen... Te vagy az Oppám... Oppa- pirult el és elfordította a fejét.

- Na ne fordítsd el~- nyafiztam és álla alá nyúlva szépen vissza fordítottam a buksiját.

Csillogó szempárjába fúrtam tekintetem és lágy csókba invitáltam. Méz édes ajkaival viszonozta majd nagyon lassan bontakoztunk ki egymás szájából percek múlva.

- Oppa... Mikor megyünk haza?- kezdett mocorgásba.

- Mehetünk. A gyerekek már biztos hiányolnak- köszörültem meg a torkom és kiszálltunk.

Szegény elég zavatban volt mert kint kellett állnia a kocsi mellett egy szál faszban míg kerestem a ruhákat. Kezével takarta magát, de arca gyönyörű pirosas színt vett fel.

- Kookie... Van egy kis probléma- vettem fel a boxerem, de a másikat mikor felé nyújtottam látszódott rajta a tegnapi... Türelmetlenség.

- Nee. TAEHYUNG MIBEN FOGOK HAZA MENNI?!- idegesen gesztikulálva ordított ennek hála elengedte nemesebbik felének a takarását így szemügyre vehettem.

Egyálltalán nem burkolt módon lentebb tévedt a tekintetem és elmosolyodva néztem a kicsi Kookie-t. Ami valljuk be elég szép számmal rendelkezik.

- Biztos 23?- csúszott ki a számon a kérdés. Abba hagyta a magyarázást és oda kapva kezeit hátat fordított nekem

- Perverz állat! Ne-nem mérem...- amilyen hevesen kezdte a kicsike a végére vissza húzódott a csiga házába.

- Jó na, nyugi nyuszi- karoltam a derekába és lehúztam az ölembe. - Kibírod hazáig, nadrágban, boxer nélkül. De azért te sem panaszkodhatsz! Nincs mit felvennem hisz VALAKI szét tépte az ingem- játékos rosszallással néztem rá, de csak csintalan mosollyal megvonta a vállát.

- Jó Oppa. De akkor menjünk hiányoznak a gyerekek ja és nagyon... Nagyon szépen köszönöm a tegnapi estét...- zavartan mondta, de szemei hálásan pislogtak.

- Nyuszi ezt ne köszönd- öleltem meg.

Felvettük a ruháink és mint akik egy csodás estét töltöttek együtt mentünk haza. Mondjuk ez igaz is.

- Szerinted Jimin és Lia jól bántak velük?- kérdezte... Párom? Igen a párom, mikor leparkoltam a ház előtt.

- Biztos jól bánnak velük- mosolyogtam és összekulcsoltam ujjaink.

Arca újra gyönyörű színt vett fel amin ismét jót derültem. Olyan kis édes mikor zavarban van és olyan kis könnyű zavarba hozni.

Felléptünk a teraszra de mielőtt beléptünk volna vissza húztam.

- Mi az Oppa?- pislogott hatalmas szemeivel rám.

Kuncogva csókoltam meg bár nem igazán finoman. Hangját a csókba eresztette így könnyedén átcsusszant ízlelőm, szájüregébe. Karcsú kezeit a nyakam köré fonta és kezeim végigszántott combján. Megremegett az érintésemre, de muszáj voltam elengedni mert nem éppen az ajtó előtt akarok vele lenyomni egy menetet.

- Nyuu- nézett rám szomorúan.

Aww megzabálom. Kuncogtam és előre engedtem. A ház csendes volt, csak az emeletről szűrődtek le hangok.

Na ne. Össze néztünk Kookkal és felrohantunk majd gondolkozás nelkül rontottunk be a gyerekszobába.

Oh Boii Halii :)
Remélem tetszett a rész és nem lett szar mint álltalába lol xD
Na mindegy próbálkoztam 😂😂
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤❤

Pussz: VALAKI