Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.8

TaeHyung PoV

A Kook nélkül töltött idők számomra maga volt a pokol. Megbántam mindent amit akkor tettem, de most, hogy beszéltem a valódi érzéseimről talán jobb lesz és vissza tudom szerezni életem értelmét.

Halk szuszogásra ébredtem ami csikizte a hátamat. Kis kezét éreztem a hasamnál. Nyu, hozzám bújt? Meg fogom zabálni. Akkor ezek szerint ő is akarja, hogy újra kezdjük? Remélem...

Kezem kezére raktam és éreztem az apró érintésre mocorogni kezdett.
Nyöszörgéssel együtt kezdett ébredezni.

- Jó reggelt Nyuszi- simogattam a kezét.

Szinte láttam magam előtt kómás fejét, kócos haját, barna gyönyörű szemeit és picit kiszáradt ajkait. Hm akkor nedvesítsük be.
Megfordultam de a kezét ugyan úgy magamon hagytam. Lenéztem és tényleg úgy nézett ki ahogy én azt elképzeltem.

Felpislogott rám amit csak egy lágy mosollyal díjaztam. Megsimítottam az arcát, cicásan bújt a kellemes érintésbe. Lentebb hajoltam és felemeltem az állát. Nem mozdultam, hanem megálltam. Azt akarom ő kezdeményezzen.
Nem kellett sokat várnom. Össze érintette párnácskáink.
El is felejtettem milyen isteni a csókja. Olyan jó mikor a kis ajkaival alsó ajkaimat kényezteti. Ahogy nyelvem átbújtatom szájüregébe és készségesen hagyja, hogy feltérképezzem minden négyzetcentiméterét. Kezeim vándorlását testén csak apró, de annál izgatóbb hangokkal díjjazta.

Lassacskán kibontakoztam szájából és csak hagytam hagy pihegjen, rendezze a légvételét.

- Tae...mégh mindig jól csókolsz- vett egy mély levegőt és össze rakott egy teljes, érthető mondatot.

Megsimogattam a haját és közel húztam magamhoz. Belebújt ölelésembe és puszit nyomott mellkasomra.

A romantikázás sajna ennyi volt mert a pici pocakja megkordult.

- Na Nyuszi éhes vagy? Jó lesz répa?- perverz hangsúlyomtól másodpercek alatt elvörösödött és eltakarta az arcát.

- Tae~- nyújtotta el a nevem.

Kacagva elvettem a kezeit és puszit nyomtam a homlokára.

- Rendelek Gofrit- nyúltam az éjjeli szekrényen lévő telefonhoz.

Csendben kivárta míg rendelek, addig csak háromszor kellett megszakítani a beszélgetést mert vagy csikizett, vagy izgatott bár azt nem hiszem, hogy annak szánta volna.

- Nah melletted sem rendelek többet- raktam le, de csak csillingelő hangon felnevetett és rámdőlt. Említettem, hogy rajtam ült? Pontosabban a csípőmön.

- Nya sózsák- mosolyogtam és végig simítottam a gerince vonalát.

Megborzongott és csak bújt még szorosabban.

- A gyerekek...- szólaltam meg hirtelen.

Megfeszült egész testében és elhajolt tőlem. Látszott rajta most már komoly és az előző gyerekes hangulata szerte foszlott.

- Melyik árvaházba adtad őket?- gondolkoztam picit, de eszembe jutott.

- A városba, a házhoz közel. Nem tudom pontosan a nevét...

- Jó, menjünk haza. Vagyis előbb a gyerekek utána haza- szállt le rólam, de még picit vissza tartottam.

- Akkor ez azt jelenti vissza költözöl?- reményledve néztem rá amitől elmosolyodott.

- Igen, de akkor siessünk. Már hiányoznak- pirult el picit és elszökdécselt öltözni.

Hogy lett nekem ennyire fontos ez a fiú?
De valami hirtelen szemet szúrt.

- Te Nyuszi, nem az én pólóm van rajtad véletlenül?- megállt így végig tudtam mérni.

El is feledkeztem róla, de így ránézve neki jobban áll bár picikét nagy.
Zavartan megvakarta a tarkóját és elpirult.

- Véletlen...- motyogta magas hangon amitől a nevetés jött rám.

- Persze persze- kacagtam. - Na mindegy tarsd meg. Olyan aranyosan áll rajtad

Ha lehet még jobban elpirult szegénykém. Kuncogva hagytam hagy öltözzön fel én meg kinyitottam az ajtót mert meghozták a reggelink. Átvettem majd borravalót adva becsaptam az ajtót. Leültem az egyik fotelba és megvártam míg Kookie is kitipeg a fürdőből.

- amúgy...te este, hogy is hívtál engem?- vontam fel az egyik szemöldököm és mivel már elég közel jött hozzám esélyt sem adtam a menekülésre. Megragadtam a kezét és az ölembe húztam.

Ficánkolt, hogy menni akar, de nem szabadul. Feladta és csak zavartan pillogott a földre

- O-oppának- suttogta

- Nem hallom- húztam az agyát.

- Oppának- mondta ugyan úgy, de felnézett a szemeimbe.

- Hogy?- hajoltam közelebb

- Oppának Bazd meg!- kiáltotta el magát, de ugyan olyan hirtelen elhallgatott

Kuncogva loptam tőle hosszú és lassú csókot majd elkezdtem a kis picurt megetetni.

****************************

- Biztos ide adtad őket?- kérdezte Kook a kezemet szorongatva.

És én mit csináltam? Hát persze, hogy a másik kezemben meg a cuccaink voltak. Ch ilyen az asszonnyal való élet. Mindegy érte megéri.

- Igen biztos- bóligattam. Előre ment én pedig követtem.

Mikor lettem egy papucs?

- jó napot- köszöntünk egy itt dolgozó nőnek. - 3 gyerek felől szeretnénk étdeklődni

A nő bólintott és belenézett az előtte lévő könyvbe.

- Sajnálom... De a 3 egy éves fiút örökbe fogadták- nézett ránk szomorúan.

- MI?- kiáltotta el magát Kook. Leraktam a cuccaink és azonnal átöleltem, de ellökte a kezeim. - MIKOR ADTAD ŐKET IDE?!

Gondolkoztam picit, de a nő hamarabb válaszolt.

- Hónapokkal ezelőtt- Kook ez előzőtől is idegesebb lett. Tekintetével ölni tudott volna. De meg is érdemelném...

- Ki fogadta őket örökbe?- vett egy mély levegőt.

- Mindegyiket más valaki.

- Mondja el kik!- csapott az asztalra szerelmem.

- Fogja magát vissza uram! Nem adhatok ki semmilyen adatot róluk és kérem távozzanak

Kook ellenkezett, így sajnos ki kellett onnan rángatnom.
Most még jobban utálom magam... Aish miért kellett ezt tennem... Kook ahogy néz rám... Talán a tegnapi szertefoszlik újra?....

Oh Boii Halii :)

Eléggé sok az ötletem, szóval lehet ma még kaptok egy részt, de nem ígérek semmit 😅
Jót tett ez a kis kihagyás szerintem, könnyebben tudok írni 😅😊
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI

******

És nagyon széoen köszönöm a 31.000 megtekintést! Imádlak titeket !❤❤❤

Pussz: DOMINIKA