Ha azt mondom nem lepődtem meg...
Tudtam, hogy valami lett vele, de hogy ő maga ennyire súlyos álapotban van azt nem tudtam.A bőröndömet az ajtóban hagyva lassan közelebb mentem. Rázkódó vállai arra engedtek következtetni, hogy sír. Egész testében remeget és kezeivel a haját tépte.
Normális esetben félnem kellene tőle, azok után amit tett, hogy megint meg akar...na igen, de így ránézve nem hiszem, hogy bármit tenne. Túlságosan össze tört. Nem hiszem, hogy ez lenne az első dolga.Leültem mellé és megcsapott néhány... Finomnak nem nevezhető szag vagy aroma. Nevezze mindenki annak aminek akarja. Bűzlött a piától és ugyan az a szag amit a körházban éreztem.
- TaeHyug- szólítottam meg halkan.
Még mindig nem emelte rám a tekintetét csak meredten bámult lefelé. Előbb rá kell bírnom arra, hogy rámnézzen.
- TaeHyung nincs semmi baj. Ho-hogy érted azt, hogy nem tudod mi van veled?- hiába próbáltam nyugodságot árasztani, hogy megnyugodjon ő is az én hangom is elcsuklott.
- Kook... Én nem tudom mit miért teszek...én... Olyanhoz nyúltam amit már... Nem tudok magamtól elengedni. Segíts lerakni. Kérlek- egyre hevesebben folytak a könnyei miközben beszélt
- TaeHyung előbb...
- Ne mond már ki a teljes nevem!- förmedt rám hirtelen.
- Bo-bocsánat... Tae előbb nyugodj meg és vegyél egy forró fürdőb vagy hideg zuhanyt ami neked jól esik. Így ez nem lesz jó- álltam fel és kinyitottam az ablakokat, hogy ez a pia szag menjen ki a francba.
Lassan felállt és elment gondolom a fürdőbe. Szedje össze magát mert anélkül nem fogok tudni segíteni neki.az asztalon hagyott üvegeket mint kidobtam nem érdekelt, hogy van-e benne alkohol. A szobában szét dobált sörös dobozokat szintén erre a sorsra küldtem.
Néhány perc múlva már volt valami normális kinézete a környezetünknek.
A zuhanyből jövő víz csobogását hallottam így gondolom még zuhanyzik.Míg vártam rá ledőltem az ágyra, de abban a pillanatban a hatalmas gőzfelhőből kilépett. Egyetlen szál törölköző takarta testét a dereka tájékán. Akaratlanul öntötte el pír az arcom és el is kaptam róla a tekintetem. Hiába tudom, miket tett velem a testem ugyan úgy reagál a kidomborodó izmaira. Aish kell a szívemnek, a testemnek és az eszemnek teljesen már akarni...
- Kész vagyok- hangjára felpillantottam és akkor már egy fekete melegítőben és fekete pólóban ült le mellém
- Nos Tae...- motyogtam. Orromat megcsapta férfias illata amitől elvesztettem a fonalat, hogy mit akartam mondani. Aish ez így nem lesz jó...
Hirtelen átültem a fotelba, hogy onnan már jobb lesz.
- Te..félsz tőlem?- tekintete amivel rámnézett...
Csalódott volt. Nem kicsit. Magában vagy bennem csalódott? De nem félek csak attól, hogy úgy nem tudok rendesen beszélni vele...Aish francba miket meg nem teszek miatta.
Felálltam és beleültem az ölébe. Még én is meglepődtem, de akkor róla ne is beszéljünk. Kikerekedtek még mindig drogtól elvátozott szemei, de erős kezeit hirtelen körém hurkolta majd a lehető legerősebben szotított magához.
Azt hittem ennyi lesz, de aztán beszélni kezdett...- JungKook annyi mindent nem mondtam el. Én.. Én nagyon sok magyarázattal tartozom amiket most el is mondok neked. Ne szakíts félbe...- köszörülte meg a torkát. - Nos nem is tudom, hol kezdjem. Mikor te megkaptad azt a munkát ott én már...ismertelek. Én kértem. Vagyis tudtam, hogy egyszer úgy is ki akarsz törni a kalitkádból és nagyobb melót akarsz így én már nagyon hamar lecsaptam rád. Amikor azon az ajtón beléptél és megláttalak, próbáltam elrejteni a bennem tomboló érzéseket hisz férfit csak nő szerethet. A mi kapcsolatunk nem lehet tökéletes senki szemében. Erre akkor jöttem rá mikor elmentünk a hintához és őszinte voltál velem. Én is próbáltam azok után veled az lenni, de nem ment... Lisa és a lányok tényleg csak egy ismerősök, kivéve Lisa... Az apja ismeri apámat és kényszerítettek arra, hogy azt tegyem amit. El akartalak engedni, hogy ne okozzak fájdalmat, de azon az estén meg változott minden. Én nem csak annyit akartam, hogy valami emlékezetes legyen ami velem marad tőled, de te ki akadtál. Mikor Lisa akkor letámadott legjobb pillanatnak tartottam, hogy te elhagyj, de rájötten... Nekem az nem megy. Lányt csókolni azok után, hogy megízleltem édes csókod? Soha. Nekem attól fogva csak te kellettél... De elmentél. Kerestelek, bejártam az egész várost, de sehol nem találtalak. Apá kirúgott mert miattam, hogy botrányt rendeztem a Lisas ügyből majdnem elvesztette az állását. Egyedül maradtam három gyerekre... Elkezdtem inni és drogozni. Nem bírtam a hiányodat, de a kettő egyszerre... Sajna elveszi az eszem. A gyerekeket pedig...- itt abba hagyta mert eleredtek a könnyei és lefordította a fejét.
Az imént hallottak teljesen lesokkoltak, de az első dolog ami érdekelt nem fejezte be.
- A gyerekekkel mi lett Tae?- remegtem az elfolytott érzelmektől.
- Én... Árvaházba adtam őket
Oh Boii Halii :)
Tudom tudom köcsögség itt abba hagyni, de na... 😅😅
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤
Nem tudom mikor lesz folytatás, de igyekszem ❤❤Pussz: VALAKI
És szeretném megkérdezni ki az aki engem megjelölt egy 50 tény kihívasban? Mert meg fogom csinálni ( újra 😅) de nem tudom ki jelölt meg 😔 léci valaki kommentelje már ide 😭😭😭 ( olyan felelőtlennek érzem magam 😢😢😢)
YOU ARE READING
Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]
FanfictionJeon JungKook egy fiatal fotós, akinel a kezébe sose adtak nagy munkát. Viszont mikor végre a sarkára áll és a nagyobb munkát követel nem gondolja, hogy az a nagy feladat mennyire lesz nehéz. Azt hitte a sztárok fotózása könnyű. Beállnak, lő és vég...