Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

📷10

- Üdv hajlékomban- kuncogott mikor látta, hogy kicsit megálltam.

- Am...- álltam teljesen tanácstalanul az ajtóban. Nem tudtam, hová menjek.

- Ahj ülj már le- mutatott a szépen bevetett ágyára.

Bólintottam és lehelyeztem fenekem a puha matracra.

- Szép a szobád- dícsértem meg mert tényleg nagyon gyönyörű volt.

Bézs színű falak, gyönyörű barna fapadló, puha fehér szőnyeg és a falakhoz illő szekrények. Az ágya hatalmas, amin elég sok dolgot lehet csinálni... És nagyon kényelmes is a fenekemnek. Egyetlen árva asztal volt az ablak mellett az ablaknál meg ablak ülés.

- Köszönöm. Bocsánat a húgom miatt. Meg van neki. Ne törődj vele- legyintett mosolyogva én meg kuncogtam.

- Jó nem voltam rá kíváncsi- kuncogtam és az éjjeli szekrényre néztem. - Meg nézhetem?

A köteg magazint a kezembe adta és leült mellém.
Mindegyiken ő volt a címlapon egy adott márkát, céget reklámozva. Mindegyiken rettenetesen jól nézett ki, de ez nem meglepő. Van önbizalma ami feltétlen kell minden modellnek. Ha az nincs akkor bukott minden.
De vannak akik már az önbizalomból átmennek egoista barmokká.

- Tetszenek?- mosolygott.

- Nagyon jó modell vagy- csillogtak a szemeim.

- Én sosem ezt látom- sóhajtott és elterült az ágyon.

- Hogy hogy?- raktam vissza a magazinokat és érdeklődve fordultam felé. A lábaim török ülésbe húztam ő meg feje alatt pihentette mancsait.

A mennyezetről a tekintetét rám emelte és édesen elmosolyodott.

- Nem látom magam helyesnek. Szerintem nem vagyok egy szintben a többi modellel- vont vállat és a tarkójánál pihenő egyik kezét a térdemre rakta.

- Ez hülyeség. Miért nincs önbizalmad? Nagyon...- kezdtem volna de meg gondoltam magam. Ha kimondom, hogy helyes, édes, tehetséges, szexy...stb, akkor azt hinné rámozdultam és kirúgna... Aish.

- Nagyon mi?- vonta fel a szemöldökét.

- Semmi. Nagyon semmi- próbáltam magam menteni.

- Valóban?- kelt fel és a két lábam közt, ahogy török ülésben ültem megtámaszkodott kezével és picit közel hajolt arcomhoz.

Azonnal vöröses színt vettem fel és próbáltam hátrálni, de teste és keze helyezkedése nem engedte.

- I-Igen- dadogtam bénán.

- Na fejezd beee~- kérlelt édesen és az arcomba hajolt.

- Nagyon tehetséges és helyes- sütöttem le a szemeim.

Nyitotta volna a száját, de a telefonom megcsörent. Autómatikusan vettem ki a zsebemből és felvettem.

- Szia Kicsim- köszöntem mosolyogva, de láttam ahogy Tae arca egyre jobban elváltozik majd végül már el is húzódott. Ismét elterül és engem nézett.

- Mikor jössz? Már hiányzool~- nyöszörgött a vonal túlsó végén Szerelmem.

- Igyekszem- mosolyogtam.

- De készülj fel- dorombolta és lerakta.

Hangjától megborzongtam és mosolyogtam.

- Na mehetek végre?- néztem kérlelően Tae-re.

- Felőlem- vont vállat és az oldalára fordult, el tőlem

- De Tae...baj van?- simítottam meg a karját.

- Menj el- lökte el kezem.

Nagyokat pislogtam rá, de felkeltem és mielőtt kimentem az asztalára egy lapra írtm, hogy holnap reggel jövök majd.

Elköszöntem a családjától és kocsiba ülve siettem szerelmemhez.

****************************

- Na Jiminie éhes a pocak?- simogattam meg párom pocakját ahogy megkordult film nézés közben.

- De elfogyott a pattikuki- szomorodott el én meg majd megzabáltam a pufi szomorú arcát.

- Csináljak Pizzat?- simítottam meg a pofiját amire egyből feragyogott az arca.

- Csinálsz nekem?- rebegtette hosszú, fekete pilláit amitől megolvadt a szívem és bólintottam.

Homlokára pusziltam és kimentem összedobni kettőnknek egy kis pizzát.

Hallottam csörög a telefonja. Felvette és furcsa volt mert japánul beszélt.
Mivel angolt tanultam nem értettem de az utolsó mondatot tisztán hallottam és azaz egyetlen amit értek is az egész nyevből...

Kivel beszélt?

Halii :)
Bocsássatok meg, hogy rövid lett, csak itt akartam befejezni 😅 Remélem tetszett és ha igen hagyjatok nyomokat ☺☺

Pussz: VALAKI