Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

2.2

JungKook Pov

Tekintetemet lassan a betoppanó, először meglepett majd értetlen fiúra vezettem.
Ő mit tett velem? Miatta nem emlékszem semmire?
Akkor ő rossz ember lenne?

Kérdőn néztem TaeTae-re aki csak farkas szemet nézett a dühös fiúval. Nem szeretik egymást? Pedig mind ketten olyan aranyosan néznek ki.

De TaeTae a párom? Hm... Nem is olyan nehéz elképzelni. Hisz nagyon helyes arca, kisugárzó szemei és szépen ívelt, piros ajkacskái vannak. Vajon megcsókolhatom? Hát ha a párja vagyok minden bizonnyal, de nem merem. Azt se tudom, hogy kell csókolózni. Még arra sem emlékszem, hogy milyen csókolózni... Szánalmasnak érzem magam...

Hirtelen hangulat váltásom meglátszott rajtam is mert szemeimet lesütöttem és az ablak felé fordítottam arcom. Milyennek tarthatnak? És Tae?
Ő ezek után, hogy fog viszonyulni hozzám? Szakít? Vagy már neki nem kapcsolat ami köztünk van?

- Miket beszélsz?!- hirtelen meghallottam a fekete hajú fiú éles és számonkérő hangját.

- Az igazat. Elütötted és miattad amnéziás lett- mondta a...párom komolyan hangon.

De fucsa arra gondolni, hogy a párom... Azt se tudom ki ő. De majd idővel biztos újra megismerem. De magamat megfogom? Azt se tudom mit szeretek és mit szerettem... Miben vagyok jó most és miben volt jó régen... Semmit sem tudok magamról. De majd TaeTae segít... Ugye? Remélem...

De az a fiú engem elütött? Miatta vagyok kórházba? Ez...ez olyan lehetetlennek tűnik...

Ez a fiú aki olyan aggódva figyelt egy pillanatra, most kiderül elütött. De ha véletlen volt?

- Tae..véletlen?- kérdeztem halkan. A két érdeklődő szempát felém fordult. Jimin ismét elképedt, de Tae válaszolt.

- Láttam. Direkt ütött el- a mondata végén megfogta a kezem és összekulcsolta ujjaink.

Az érintésére a testem felmelegedett. Kellemes borzongás futott végig a gerincemen. Ezek a szerelem jelei? Lehet az agyam elfelejtett mindent, de a lelkem és a szívem Őt nem. Ez igaz szerelem lenne?

Haloványan elmosolyodtam és fejem a vállának hajtottam. A közelsége furcsa érzés volt, de nem rossz.

- Ezt te sem gondoltad komolyan- vonta fel a szemöldökét a fekete hajú

- Miért hazudnék annak akit mindennél jobban szeretek?- karolta át a vállam párom és szorosan húzott magához.

Kijelentésére a szívem egy másodpercre kihagyott. Ha régen is így szeretett akkor tényleg nagyon jó életem lehetett, de ki ez a fiú?

- Mi a neved?- néztem az eddig ismeretlen srácra.

- Nem ismersz meg? Jimin vagyok baszd meg! Jimin a te párod vagyok, nem pedig ez a senki házi aki hazudni akar neked! Ő megdugta a húgod!- ordított Jimin, de ennek hála nem fogtam fel semmit.

A fejembe ismét éles fájdalom hasított mintha másnapos lennék. Lüktetett, ennek következtében a szemeimet reflex szerűen lehunytam a kezem pedig a fájó pontra kaptam.

Tae elkezdett Jiminnel kiabálni, hogy hagyja abba a hazudozást, de nekem már túl sok volt. Az agyam nem bírta a megpróbáltatást és hamar feladta. Zokogás szélén állva, könnyezve szorítottam a fejem és motyogtam, hogy hagyják abba.

Az ajtó egy mozdulattal kicsapódott és orvosok siettek be rajta. Mind a két fiút kiküldték, de kezem erőtlenül fonódott össze Tae kezével. Csepnyi erőmmel megszorítottam és nem engedtem el.

Vissza ült és fogta a kezem. Mellettem van mikor szükségem van rá... Jimin mint láttam idegesen eltrappolt. Akkor nem is érdekli, hogy mi lehet velem... Még, hogy ő a párom...

Az orvosok megvizsgálták az álapotom és szerencsére nem romlott. Megnyugodott mind Tae mind pedig én.
Már jobban voltam és az agyam sem volt már egy roncs, de azért még bent tartottak megfigyelésen. Szigorú pihenésre ítéltek, de nem voltam hajlandó egyedül maradni.

Az infúzió ellenére mikor a doktorok és nővérkék csapata elhagyta a kórtermem kihúzódtam annyira szélre, hogy Tae pont oda férjen.

Nagy nyuszi szemekkel lágyan meghúztam a kezét utalva arra, hogy bújjon mellém.

Picit ellenkezett, de szemeimbe nézve megadta magát. Nagyon óvatosan helyet foglalt a felszabadult helyen, fejét az egész kemény és nem is a legkényelmesebb parnára hajtott. Megvártam míg elhelyezkedik és mellkasára helyeztem a buksim ügyelve - mostmár csak - a kezemből kiálló csövekre.

Vett egy mély levegőt és a hajamat simogatta. Lágyságára lehunytam a szemem és relaxáltam, de egy rossz gondolat egyszerűen nem hagyott nyugodni...

- TaeTae... Valaha vissza fognak jönni az emlékeim?- felemeltem fejem és nagyon gondolkozó arcát vizsgáltam.

- Hát Kookie... Nem tudom. Jó lenne, hogy ha emlékeznél dolgokra... De nem mindenre- lesütötte szemeit mintha elszégyelte volna magát.

- Mire nem kellene emlékeznem?- vontam össze szemöldököm.

- Én a múltban...sok...vagyis tettem valamit amire nem vagyok büszle- szinte suttogott és nagyon oda kellett figyelnem, ha érteni akartam azt amit mond.

- Mit tettél?- lepődtem meg. Akkor nem volt felhőtlen a kapcsolatunk?

- Aludj Szerelmem. Sokat dolgozott ma az agyad. Holnap folytatjuk- puszit nyomot a homlokomra és óvatosan átölelt.

Sóhajtva bólintottam. Tényleg nagyon elfáradtam. Mellkasába fúrtam picit sajgó fejem és elnyomott az álom szerelmem karjaiban.

Mit tett amire nem büszke? Aish...remélem vissza jönnek az emlékeim. Vagy muszáj leszek ismerkedni magammal...

Oh Boii halii :)
Mai esti/delutáni rész 😊😊
Remélem tetszett ❤❤❤
Ha igen hagyjatok nyomokat ^^

Pussz: VALAKI

U.i: a felső video 16 éven aluliaknak nem ajánlott!!!
Nem válalok felelősséget