Gyönyörű Szerencsétlenség [VKook/ BEFEJEZETT]

3.7

Na jó...
Én komolyan próbáltam vissza fogni magam... Eskü csak...csak...
Miután kimondta ezt a mondatot elkezdtem teljes erőmből ütni ahol értem. Annyi szerencséje volt, hogy egy kislánnyal hasonló szinten ütöttem.
De még így is fajdalmas hangokat hallatott.

- Kook! Állj le! Fáj~- kiabállta és próbált védekezni, meg már menekülni is mert idő közben kidobott az öléből.

Hiába, nem menekülsz! Megragadtam a lábát és vissza rántva ütöttem tovább, nem mellesleg zokogva.
Hogy tehette ezt!? Hogy lehet, hogy képes volt oda adni őket!?

- Hülye TaeHyung! Nagyon
hülye...- fogytán volt már az erőm így csak lustákat ütöttem amiknél már simán lefogott.

- Tudom. Tudom, hogy az vagyok, de... De ki akarom őket hozni. Kifogom őket hozni és újra egy nagy család lehetünk- simította meg az arcom amitől kirázott a hideg.

Ezt...ezt még át kell beszélnünk, de nem ez az első. Első a gyerekek, de amiket most mondott az nem volt semmi.
Már, kinézett magának? Ez olyan...aranyos. Aish Tae mi a francnak kellett ennek történnie? Mi már házasok lennénk a három kis babával... Olyan szép álom, de lehet most már a babák nem...
A gondolatra könnyek gyűltek a szemembe amiket még a félig beszívott Tae is észre vett.

- Nyuszkó? Mi-mi a baj?- nézett rám aggódva majd magához ölelte remegő testem.

Vissza fojtottam a sírást, de ahogy átölelt és körbe vett védelmező karjaival meg persze megszokott illatával... Megtörtem.
Záporként hullottak pólójára a sós és égető könnyeim.

- JungKook- suttogta a fülembe. Forró lehellete valamilyen szinten hatott rám.

Szipogtam párat, hogy folytassa csak úgy ahogy elkezdte.

- Én sajnálom. Tudom...- simította meg fejem búbját hatalmas tenyerével. - nem a hosszú távú kapcsolatról vagyok híres, a helyes döntéseimről meg pláne nem, de vannak dolgok amikben én biztos vagyok már egy jó ideje. A családomért bármit megteszek és nekem te meg a gyerekek jelentitek a családot. Rosszat tettem most már látom, de helyre fogjuk hozni. De ahhoz az kell, hogy te mellettem légy. Kook...

Egyre sűrűbben folytak a könnyeim a már második hirtelen vallomására és éreztem a vállaimnál picit eltol.
Megtöröltem a szemeim és kisírt tekintettel néztem rá. Túl őszinte a tekintete. Őt ez elárulja. Nekem ennyi elég.

- Kook én azt akarom gyere velem haza.

Aprót bólintottam amit valószínüleg nem nagyon tudott hová rakni ezért csak vissza bújtam a mellkasába. Újra körém zárta védelmező karjait és hagyta hogy lenyugodjak majd össze szedjem magam.
Ez olyan sok egyszerre, az agyam picit leblokkolt, de a szívem addig navigál lehetőleg jó irányba.

- Tae... La-lassan...- motyogtam néhány centire elhúzódva csak, hogy lássam a szemeit.

- Ez...ez azt jelenti szeretsz még?- reménynek fellobbanni készülő apró tüzét véltem felfedezni szemeiben.

- Valamit jegyezz meg... É-én mindig szerettelek. A szám mást mond mint amit érzek...ez sajnos sűrű előfordul, de igyekszem ezt kiküszöbölni- sütöttem le a szemeim, de abban a percben újra kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek.

- Te is jegyezz meg valamit. Mellettem nem igyekezned kell hanem a valódi önmagadat adnod. Világos?- kérdezett vissza amire csak egy nagyon nagy bólintást kapott.

- Helyes. Kezd kimenni a szervezetemből a cucc... Am egy ágy van...szóval...- vakarta meg zavartan a tarkóját.

- Előbb megyek lezuhanyzok. Ha szeretnél menj aludni. Nekem jó a föld- álltam fel, de megfogta a kezem hirtelen.

- Ha végeztél az ágy bal oldala szabad lesz ahogy mindig. Az a te helyed. Azt senki nem foglalja el. Most is oda bújj be- mondta halovány mosollyal majd lassan közelebb hajolva apró és félénk puszit nyomott egyre pirosodó pofimra miután mondandója közben már talpra állt.

- Rendben- mosolyogtam picit és lassan ellépve tőle kivettem a tisztálkodó szereimet a bőröndömből és bezárkóztam.

Letusoltam, fogat mostam, átvedlettem pizsibe, ami csak egy boxer és egy elnyújtott póló lett, vagyis nem... Nem elnyújtott póló csak nagy rám mert ez Tae-é.
Emlékszem mikor pakoltam "véletlenül" ezt is oda raktam. Azóta mindig ez az alvós felsőm. Már nincs Tae illata de hátha most az lesz...

Kitotyogtam a fürdő szobából és elpakoltam gondosan a cuccom. Siettem azonban és az ágyra pillantottam. A bal oladal tényleg teljesen szabad volt. Háttal volt nekem de tisztán láttam már alszik. Biztos kiütötte a pia vagy valami.

Lekapcsoltam a villanyt és óvatosan bebújtam mellé. Egy ideig csak a hátamon feküdtem, de hamar az oldalamra fordultam teljesen a hátának simulva. Jobb kezem a hasánál volt ahogy átkaroltam. Mindössze csak a lapockájáig értem de a fejem neki hajtottam.

- Jó éjt Oppa- suttogtam és puszit nyomtam a hátába majd én is vele együtt elaludtam.

Oh Boii Halli :)
Hamarabb hoztam ami remélem nem baj 😅😅
Kicsit kijöttem a megszokott formámból szerintem, de igyekszem vissza rázódni :D
Holnapra várható a következő rész :3
Ha tetszett hagyjatok nyomokat ❤❤❤

Pussz: VALAKI