thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

15. Rész

Nita Rogers szemszöge

Egy hete, hogy elrabolták Liamet. A rendőrség elvileg minden erejével keresi de még mindig semmi. Az idegen férfi - mint kiderült Bob Anderson, egy nagy kaliberű kereskedelmi iroda feje - egy szót sem szólt, ügyvédet se kért. Ezt a zsaruk védekezésnek hívják, szerintem pusztán idiótaság.  
Úgy élem ezt a hetet, mint egy zombi. Szörnyen érzem magam. Ez az egész miattam van. Vagyis inkább apa miatt. Bele se merek gondolni, hogy mi lehet most Liammel. Harry, Niall és Celiene nap, mint nap járnak hozzánk, sőt Celi ide is költözött ideiglenesen, hogy segítsen a gyerekekkel. Próbálja bennem tartani a lelket és, hogy ne adjam fel, mert minden rendben lesz. 

-Nita! - kiabált Celiene - Ryan keresi az anyukáját.

Kisebb mosolyt csalt az arcomra. Letöröltem a könnyeimet és kimentem a nappaliba. Ryan a hátán feküdt és hümmögött. Ronnie Celi kezében próbálta realizálni a világot. Lehajoltam a kisfiamért és felvettem az ölembe. Védelmezően tartottam és próbáltam nem elsírni magam. Annyira hasonlít Liamre, mikor még ő is baba volt. Lehet ilyet mondani, hogy kiköpött mása? Mert én biztora mondom, hogy az. A majdnem szőke, világosbarna kicsi haja, az arca.. És eddig tartott. Legördült az első könnycsepp az arcomon, amit több is követett. Ekkor Ryan kezei arcomra tapadtak és mégjobban kezdtem sírni. 

-Megetetem és lefektetem őket. Te menj pihend ki magad. Napok óta nem aludtál. - mondta Celiene és a szobánk felé indult Ronnal a kezében én meg követtem.

Befektettük őket az ágyba, Celi altatni kezdte őket, én addig elmentem zuhanyozni. Kicsit el kell mozdulnom a telefonom mellől, amit már egy hete várok, hogy megcsörrenjen és azt mondják megtalálták őt. De még mindig semmi. Levetkőztem és a tükörbe néztem a hasamon lévő heget, és szépen gyógyul. De egy, ami egy életre megmarad az a csuklómon van. Egy emlék és nem akarom újra megtenni. Nem vagyok képes itthagyni a gyermekeimet, a családomat és a barátaimat. Ezt nem tehetem meg velük. Indultam be a kabinba, mikor Celiene eltakart szemmel és a telefonommal a kezében jött be.
"Rejtett szám". Egyből felvettem és reménykedtem, hogy a rendőrség.

-Igen? - szóltam bele.

-Nita! Segíts! - a hang hatására megfagyott bennem a vér.

-Liam! Hol vagy? Jól vagy? Mondd, hogy nincs semmi bajod! - bombáztam őt.

-Egyáltalán nem vagyok jól. - hangja megtört volt és fájdalmas - Kérlek siess! Valószínűleg Westwoodban vagyok. Ha valami történne - ajtó nyitódást hallottam meg a vonal másik végéről - te meg mit csinálsz? - az idegen férfi hang megijesztett, lebukott.

-Liam! Megyek! Szere.. -megszakadt a vonal.

Gyorsan visszakapva a ruháimat kifutottam a fürdőből és az ágyra dobtam a telefonomat. A húgom még mindig a gyerekeket altatta é pedig rájuk ügyet sem vetve kiabálni kezdtem.

-Megvan Liam. Én most elmentem Westwoodba. Celi, szeretlek! - kiléptem a szobából és a kocsikulcsot felkapva már az autóhoz futottam.

Ahogy csak tudtam hajtottam. Nem érdekelt semmi. Csak az, hogy Liamet végre biztonságban tudjam. Megrémiszt már csak az a gondolat, hogy lebukott telefonálás közben. Jézusom.. csak legyen még életben. Újra érezni akarom a közelségét és az érintését. Hallani akarom a lágy hangját és, ahogy a gyermekeinknek énekel. Nem akarom elveszíteni. Most nem hagyom kicsúszni a kezeim közül. Nem hagyom, hogy ismét magamra hagyjon. 
A Westwood táblát elhagyva szívem már a pitvar-kamrai fibrilláción is túl van. Ennél már rosszabb nem lehet.. De nem tudom merre tovább. Westwoodban akárhol lehetnek. Telefonomat kerestem ekkor leesett, hogy az ágyon hagytam.. Gratulálok Anita! 
Kezdem feadni. A városban furikázva, minden kis utcába behajtva, a legapróbb mozgásokat figyelve se tudok rájönni arra, hogy hol lehet. Egy forgalommentes részen leállva nyugtatni próbáltam magam. A kormány ütögetése nem segített sokat és csak jobban stresszes lettem. Tehetetlennek érzem magam.. az is vagyok. A friss levegőt engedtem be, lehúzva az ablakot. Pár pillanat múlva egy hang ütötte meg fülemet. A filmekből jól ismert lövés dördült el nem messze innen. De erdő van mellettem, ez biztos egy vadász volt. Végülis januárba lehet vadászni, ugye? Fékcsikorgással és gyorsan hajtott el mellettem egy fekete terepjáró, nem sokra rá a lövésre. Ezt akárhogy nézzük nem stimmel. Mindneki, aki látott már krimi sorozatot az tudhatja, ez nem oké. Motort indítva hajtottam abba az irányba amerről a terepjáró jött ki. 
Az utca végén egy elhanyagolt ház terült el. Falai a füsttől már szürkék voltak, a vakolat omlott le és az az egy ablak is be volt törve, ami az utcára nézett. Egy hangot sem hallottam, még akkor sem mikor közelebb mentem. Kerítés nem védte a házat, így akadály nélkül tudtam közeledni az ajtóhoz. Szívem torkomban dobogott és reméltem, hogy Liam máshol legyen és ne itt legyen. A biztonság kedvéért azért flvettem egy facöveket a ház oldala mellől és azzal mentem be. 

-Hahó! Van itt valaki? - araszoltam befelé.

Nem válaszolt senki, miért is tenné?! Mindenhová benyitottam és üres volt a ház. Üres.. Ez nagy követ dobott le a vállamról, viszont még mindig nem tudom, hogy hol van Liam. Ez kétségbeejtő. A fadarabot ledobtam a betonpadlóra és az ajtó felé indultam. Még egy pillantást vetve erre a szörnyű házra viszolygás kapott el. Megugrottam mikor valami eldőlt. Nem lehet a facövek, mert azt nem döntöttem neki semminek. És nem is a házból jött, mert tompa volt a hang. A hátsóajtón kifutva estem össze. Életem szerelme hanyatt fekve feküdt a fűben véres inggel. Négykézláb másztam hozzá, könnyeim patakokban folytak. Kockás ingén a vér sötéten ömlött ki mellkasából. Nevét ismételgetve és kiabálva próbáltam magához téríteni. Ebben a pillanatban omlott össze az életem és valószínüleg Liam tüdeje is. A lövés a bal oldalát érte és a vér csak folyt és folyt. Minden amit tanultam már 8 éve kiment a fejemből és csak arra tudtam gondolni, hogy nem történhet ez. Nem halhat meg. Még csak most kaptam vissza. Könyörgöm, Istenem. Ne vedd el..
Nem igaz, hogy senki nem hallja a kiabálásom. 

-Liam! - pofozgattam - Nem hagyhatsz iit! Érted?! Gyerekeink vannak, akik nem nőhetnek fel apa nélkül! Liam! Kelj már fel. Nyisd ki a szemeidet, mert én.. én nem bírom ki nélküled. Veled akarom leélni az életemet és ez nélküled nem fog menni. Kérlek, Liam! 

Mellkasára hajtottam fejem és épp, hogy éreztem apró légvételeit. Nem állhat le! Nem hagyhat itt! Nem csinálhatja ezt velem! 

-Liam! Ne hagyj itt.. - mondtam könnyek közt.

Mellkasa leereszkedett és újra nár nem emelkedett fel...

Sziasztook!
Ne haragudjatok a részért.. ilyen kedvem van mostanában. Nem vagyok egy boldog ember az utóbbi időben. A lényeg, hogy holnap érkezek a Which? című új könyvemmel. A délután folyamán fog érkezni az első rész. És, hogy ma se maradjon ki az ismertető:

-Kikészítesz! - morogta fülembe Liam, amibe bele is harapott.

-Ezt ma már hallottam. - kuncogtam.

Arcát távolabb vitte és ismét elsötétült tekintete. Leborított a hátsó ülésre és rám mászott.

-Nem akarom tudni, hogy Louis mit mondott neked reggel szex közben. Most az enyém vagy és kész! Nem beszélhetsz, különben meg kell, hogy büntesselek. Világos voltam? - hangja félelmetes volt és ellentmondást nem tűrő.

Egy hang nem jött ki a torkomon, bólogatással jeleztem, hogy nem állok ellen.

-És, hogy most ezt nyomatékosítsam is, jöjjön a bünti cicám.