thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

25. Rész

Erős fény hatására ébredtem. Nagy nehezen álomba sírtam magam. Kiabáltam neki vagy fél órán keresztül, de ki se jött.

-Ébredj! Elmegyünk innen. - jelentette ki.
-Mi? Miért? - emeltem rá tekintetem.
-Mert, ha idejönnek a többiek és te elkezdesz kiabálni le fogok bukni. Szóval állj fel és menjünk!
-Nem tudok. - suttogtam.

Elmotyogott egy 'istenem'-et majd felvett az ölébe. Nagyon haragszok rá és nem értem mit miért tesz. De szeretem. És ezért utálom magam. Nyakában kapaszkodva szippantom be illatát, ami még azóta is ugyanolyan.

-Hová viszel? - szipogtam.
-Kérlek, ne kezdj el sírni. Elég nehéz ez az egész így is. - mondta rám se nézve, csak vezetett.
-Akkor azt mondd meg, hogy miért?
-Apád miatt. Mi barátok voltunk, régen. - jelentette ki. - Csak neki kellett a pénz, eljátszotta és nem adta vissza nekünk. Nem lenne nagy dolog, ha nem feküdt volna le az anyámmal közben és nem vette volna palira apámat. Mikor a parton találkoztunk, én tudtam, hogy te ott leszel. Az már csak segítség volt, hogy elestél. Nem kellett ürügyet keresnem arra, hogy beszélgessünk.
-Szóval a megismerkedésünktől kezdve ez az egész hazugság? - könnyek gyűltek szemembe.
-Annak indult. De akaratlanul is belédszerettem.
-És ez mikor volt? Mikor szerettél meg?
-Mikor majdnem öngyilkos lettél. Azt hittem elveszítelek és megijedtem. Nem tudtam mire venni ezt. Aztán rájöttem, hogy nem vagy közömbös. Utána megkértem a kezed, elég gyorsan, hisz elő akartam apádat csalogatni. Esküvő után szintén. De mikor terhes lettél.. kicsit megtorpantam. Elég meggondolatlan dolog volt. De megszülettek és abbahagytam a tervet. Aztán apád elrabolt és mikor felébredtem csak az volt előttem, hogy szabaduljunk meg tőle és éljünk boldogan. De neked meg kellett ismerned Bobot, aki persze az apád jobb keze. Aztán megtaláltad Willt és bemesélt neked minden szart. Te meg naiv kislány voltál, aki mindent elhisz az apukájának. - tárta elém a valóságot.
-Igazad van, tényleg naiv voltam. Elhittem, hogy létezik ilyesfajta szerelem. Elhittem, hogy lehet valami ennyire valós és tökéletes. Hogy én mekkora hülye vagyok. Te átvertél és kihasználtál. Elvettél tőlem mindent! - kiabáltam - Elvetted, mert én neked adtam. A kezedbe adtam az életem, a jövőm, mindenem. De neked ez semmit sem jelentett.
-Erre nem tudok mit mondani. Csak annyit, hogy megérkeztünk. - hadarta, majd kiszállt az autóból.

Egy kis faházhoz hozott. Elég családias, barátságos, de belül nyilván üres és hideg. Se kerítés, semmi nem védte. Mögötte erdő terült el, ahová vadászni járhatnak.
A bejárat felé közeledve egyre rosszabbul éreztem magam. Üres lyuk tátongott bennem, ami benyel minden boldogságot, nevetést, érzést. Mintha belülről emésztene. Liam kinyitotta előttem az ajtót és egy ház belseje tárult elém. Nincs túl pakolva. Asztal, székek, konyha, fürdő és egy ágy, ami pont a bejárati ajtóval fekszik szemben. Az ágyon egy sötét hajú srácot pillantottam meg. Fény felé fordította fejét, és megláttam. Robert Morley. Arca megviselt mosolyt vett fel, és nehézkesen felállt. Kis remény csillant meg szemeiben, mire én közelebb akartam menni hozzá.

-Nem, szerelmem. Majd, ha én elmentem. Itt lesztek egy ideig. - húzott vissza Liam karomnál fogva.
-Ne hívj így! Felejtsd el, hogy valaha is szerettelek! - kirántottam kezemet övéi közül és Bobhoz futottam.
-Azt hittem már soha többé nem látlak! - suttogta Bobby nyakamba hajtva fejét - Azt hittem meg fog ölni.
-Itt vagyok! - túrtam bele kócos hajába - Ketten megoldjuk ezt, oké? Kijutunk innen! Elmegyünk jó messzire, ahol nem talál ránk.
-Nita, te is tudod, hogy ez lehetetlen. Te szereted őt. Nem tudod csak ilyen egyszerűen hátrahagyni. A gyerekek pedig minden nap emlékeztetni fognak rá. - érvelt leülve az ágyra. Az ajtó felé pillantva senkit nem láttam. Elment.
-Lori is emlékeztet téged az anyjára de te mégis tovább tudtál lépni.
-De..
-Semmi de - szakítottam félbe -, megkeressük a kiutat, fogjuk a gyerekeket és eltűnünk innen!
-Rendben.. - sóhajtott - és, hogyan csináljuk?
-Úgy, ahogy tudjuk. Remélem nem jöttél még ki a formából. - mosolyogtam rá.