thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

33. Rész

🍃Nita Rogers🍃

Ha jobban belegondolok, ez az egész helyzet egy hatalmas vicc. Egy hotelben lakok a gyerekeimmel, és egy szobányira van tőlem az apjuk. A legjobb barátnőm pozitív érdeklődését mutatja a férfi felé, akit eddig utált. Ronnie és Ryan elhanyagol engem az apjuk miatt. Harry átváltott papucsapu üzemmódba és Melton számára ez felettébb élvezetes. Én pedig ezt ecsetelgetem az egyik nővérnek a munkahelyemen. Kezd a feje tetejére állni a világom.

- Már negyed órája viziten kellene lenned. - szakított félbe Nora.

- Ezt nem hiszem el... a héten másodjára. - elkezdtem vonszolni magam a folyosón, s mikor beléptem a kórterembe, várakozó emberek enyhén dühös tekintetei szegeződtek rám. - Elnézést.

Mire végig jártuk az összes szobát a lábaim kezdték feladni a szolgálatot. Két hete mást se csinálok csak a munkába temetem magam, hogy ne kelljen a problémáimmal foglalkoznom. Dupla műszakot vállaltam - amit mára természetesen megbántam - felfogadtam egy szittert a gyerekekhez - hisz Liamnek is dolgoznia kell és a Styles család vissza utazott Los Angelesbe - valamint ismét elkezdtem kondi terembe járni. Vagyis konkrétan kitörtem a kereteimből.

- Rogers! - kiáltott Max a folyosóról kétségbe esett hangon - Ms. Chord behajlította a térdét és felszakadt a varrata.

Futni kezdtem a kórterem felé majd mikor megláttam hogy Ms Chord térde vérben úszik, kicsit megtorpantam. Ez nem úgy néz ki mint egy sima varrat szakadás. Ez ennél kicsit több.

- Hívd Logant! Addig én bekötöm. - utasítottam Maxet aki félve tekintett rám.

- Nita, csak te vagy bent. Loganék éjszakások voltak. - tarkóját vakarva a földet pásztázta.

- Te most csak ugratsz! Én ezt nem tudom megcsinálni! Még sosem csináltam ilyet! Max! - kétségbeesetten kiabáltam miközben Chord néni nyugodtan feküdt. Fő a nyugalom.

- Képes vagy rá! Egész eddig nézted ahogy a többiek csinálják, most rajtad a sor! - igaza van.

- Öh, oké. Vigyük át a kettesbe! Annie hozod amik kellenek? Mindenből úgy kétszer annyit. - utasítottam az ápolót - Ms. Chord, nem mondták el önnek hogy nem szabad behajlítani a lábát? Mert ez nem történt volna meg. Most, az fog következni hogy kap egy kis érzéstelenítőt és utána a megszakadt térd szalagot fogom rögzíteni utána pedig összevarrom szépen hogy ne maradjon nyoma. Egy kicsi fog látszani de az elhanyagolható.

Amint mindezt elmondtam, minden alkalmas volt arra hogy neki kezdjek. Szinte csak akkor eszméltem fel mikor már a szalag véget rögzítettem. Mintha ez nekem egy rutin dolog lenne. Pedig ez volt az első. Összevarrtam a nyílást majd bekötöttem a térdét.

- Ms. Chord, maga volt az első páciens akit műtöttem. - mosolyogtam a nénire - Minden rendben lesz a térdével, és ha lehet ne hajlítsa be többet,amíg a varratok bent vannak.

Ebéd időben ért be Logan,aki szembe ült le velem és sokat sejtő mosolyt villantott.

- Mit akarsz? - haraptam bele a hamburgerembe.

- A műszakodat! Te meg megkapod az éjszakát. Holnap.

- Rendben. Úgyis elfáradtam. - sóhajtottam.

- Hallottam a sikeres első térd műtétről. Gratulálok! - vigyorgott tovább.

- Veled sokkal biztosabb lettem volna magamban. - dobtam le egy krumplit a tányérra, amit már nem akartam megenni.

- Legközelebb itt leszek. Megígérem! - az asztalon lévő kezemre tette övet, amit nem tudtam mire venni. Inkább csak mosolyogtam.

- Logan? - sült krumpli lopásból pillantott fel - Ugye mi mindent meg tudunk beszélni a másikkal?