thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

21. Rész

-Nita! Most hová pakolsz? - kérdezett Bob a hotelbe érés után két perccel.

Nem válaszoltam csak pakoltam tovább. Nem próbáltam arra gondolni, hogy Liamnek és azoknak a férfiaknak mi közük volt vagy van egymáshoz.

-Válaszolj! - szólt erélyesebben.

-Haza. Kiszedem az igazságot belőle. - mondtam tovább pakolászva.

-Ne! Ez egy akkora előny. Ő nem tudja, hogy te tudod, hogy ő kikkel üzletel.

-Bob, azok a férfiak apát keresték. Liam mit akarna apámtól? És miért ilyen módon? Mit akar tőle? - hadonásztam ruhákkal a kezemben. - És, ha most megbocsájtasz.. hat óra repülés vár rám.

-Veled megyek. Nem hagylak egyedül! - fordított maga felé és egyből megcsókolt.

-Ez fog hiányozni otthon. - suttogtam és egy apró puszit nyomtam még ajkaira.

Végre itthon. Los Angeles meleg, napsütéses városa ugyanúgy fogadott, ahogy elköszönt.
A repülőről leszállva elkapott az otthon érzése, valamint az érzelmek is. Bűntudat és kétely, szerelem és szeretet, düh és utálat.
Bob a csomagokkal szerencsétlenkedett mögöttem, amit mosolyogva néztem végig.

-Segítsek? - kérdeztem nevetve.

-Megoldom, köszi. - folytatta a bénázását.

Egy 'aha'val visszamentem hozzá és a bőröndömet elvettem tőle. Kisétáltunk az autóig, ami azóta áll itt, hogy elmentünk. Csendben töltöttük az időt hazáig, hisz mindketten tudtuk, itt a búcsú ideje. Nem egymástól, hanem a New Yorkban történtektől. Ahogy leparkolt a ház előtt és leállította a motort még nagyobb csend ült közénk.
Kezemet arcára tapasztottam és magam felé fordítottam. Megcsókoltam. Nem hezitálva átvette az irányítást és a csókon keresztül mondta el nekem, hogy neki is jelentős volt az elmúlt idő és hiányozni fog.

-Bob - suttogtam de ő csak morgott egyet és folytatta nyakam puszikkal való belepését - ugye tudod, hogy ez az utolsó egy ideig?

-Én is elrontanám. - távolodott el - Ezért látni akarom a babákat.

Kacér mosoly villant fel arcán és kipattant az autóból. Mire beértem őt, a cuccaimmal állt az ajtóban. Szinte, ahogy belépett a házunkba ledobta a táskáimat és futott is a gyerekszobába. Nem tudom honnan tudja merre van, de követtem. Én csak megálltam az ajtófélfa mellett és néztem, hogy a kiságy előtt beszél a babáimmal. Gyorsan én is odasiettem és Ryant egyből felvettem, Ronniet pedig Bob adta másik kezembe. Annyira hiányoztak az én gyönyörű szerelmeim és az éjjelenkénti kisebb sírások is. Harry lépett be a szobába két cumisüveggel a kezében és meglátva engem, gödröcskés mosolya villant fel, de amint szeme Bobra terelődött, egyből el is tűnt.

-Nita! Végre hazajöttél. Ő ki? - mondta miközben Ronniet kivette kezemből, helyette az egyik üveget adta oda.

-Szia. Bob vagyok. - nyújotta felé jobbját, és vissza is húzta, hisz Hazz keze tele van babával és cumival.

-Harry.

-Liam? - kérdeztem témát terelve.

-Csak téged akar látni. Egyre jobban van de csak a gyerekei anyját akarja.

-Megetetem Ryt és utána bemegyek hozzá. Lola mikor jön?

-Mióta elmentél csak Niallékhoz megy át babázni, ide nem jön.. - hangja szomorú volt és elveszett.

-Gondolkodtál rajta? Mármint a gyerek témán? - puhatolóztam.

-Akarok gyereket, mégpedig a barátnődtől. Ezen semmi nem változtat! Ha kell akkor keresek egy béranyát. És tudom mekkora idióta voltam, hogy kiborultam de letaglóztam, mikor mondta. Megrepedt az egyik nagy vágyam, hogy apa legyek.