thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

35. Rész - The End

Elérkeztünk egy fejezet végéhez.

Ez a vég elég közel áll hozzám. A megbocsátás nehéznek tűnhet, mindaddig, amíg meg nem érted, hogy mit kell megbocsátanod. Mikor a dolgok háttere eléd tárul, hirtelen átlátod a miértjüket. Belegondolsz abba, hogy milyen érzelmek kötnek az adott illetőhöz. Apa, anya, barátnő, barát, legjobb barát. Hisz' szereted őt. Át kell futnod. Megéri-e haragudni rá? Megéri magamat is rácsok közé verni azzal, hogy elkerülöm és semmibe veszem? Miközben, ha meglátod minden korábbi emlék, amit együtt éltetek át, befut a szemeid elé és gyorsfilmként átpereg előtted. Ezzel nem csak annak a személynek okozol fájdalmat, hanem magadnak is.
De mindenek előtt egy valaminek meg kell történnie. Szükség van arra a bizonyos varázsszóra. Az az egy szó képes megváltoztatni mindent.
SAJNÁLOM.
Nagy horderejű szó. Főleg, ha szívből jön. Utána már a te döntésed, hogy megkönnyíted a magad dolgát azzal, hogy megbocsátasz, vagy mindkettőtöket tovább kínzod azzal, hogy elhajtod.

Persze a megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel. Soha nem fogod elfelejteni, azt amit tett.
Megbántott. Fájdalmat okozott. Kicsit talán össze is tört. Megutáltad. Rájössz, hogy szereted. Enyhülni fognak a negatív érzelmek. Elkezd hiányozni. Kezdesz üres lenni. Érdeklődsz utána. És csak aztán veszed rá magad arra, hogy elé állsz.

Ugyan ez a másik oldalról, maga a bocsánat kérés. Nagyon nehéz rávenned magad, hogy beismerd a hibád, és a másik elé odaállj. Talán még össze is veszel magaddal közben. Makacs vagy. Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bűnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek s hamisnak tűnhet.

Nagyban befolyásolja viszont a megbocsátást, maga az amit meg kell bocsátani.
Ha esetleg valaki sebet ejtett rajtad, fizikailag.. az begyógyul pár nap alatt.
De az, amit belül ejtettek az ököl nagyságú szíveden.. az oda beleég.

Köszönöm azoknak akik segítettek a történetben, néha igencsak elakadtam és nem tudtam hogyan folytassam tovább. De végül mindig kitaláltam valamit.

Köszönöm azoknak, akik végig követték a történetet és ezt jelezték is felém. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha írni fogok, és ezt ilyen formában publikálni is. És hogy ez valakinek is tetszeni fog? De itt vagyunk.

Köszönöm azoknak, akik támogattak.

Tudjátok mit? Köszönök mindent és én ezzel le is zárom! :D

Kommentben írjátok meg melyiket szeretnétek leginkább, és én azt fogom prioritásba helyezni.

Köszönök mindent!

G.