thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

19. Rész

1 héttel később...

Hogy hol vagyok most? New York egyik hotelszobájában.
Hogy mit csinálok itt? Apámat próbálom felkutatni.
Hogy miért nem megyek be a börtönbe? Mert nincs ott.

Tudtam, hogy nem fog sokáig bent maradni. Valahogy onnan elintézi, hogy kikerüljön. Na de, hogy megszökik?! Ezt soha nem gondoltam volna. Bár már inkább semmin nem lepődök meg.

-Nita! Rendelsz kaját? - kiabált Bob a fürdőből.

Miután a lánya meggyógyult és hazaengedték, elvitte őt a testvéréhez, Finnhez. Sokat beszélgettünk még a kórházban és őszinte embernek tűnik. Valamit hasznomra is van.
A múltjából kifolyólag vannak fegyverei, tudja őket használni és ráér.

Liam és a többiek annyit tudnak rólam, hogy elutaztam kitisztítani a fejemet. Ő még vagy egy hónapot bent lesz a kórházban. Kell járnia fizioterápiákra, gyógytornára, meg persze Lizett lelkére kötöttem, hogy próbálja meg minél tovább bent tartani. Neki nem kell tudnia az alkuról. 
Nem tudok mellette lenni, anélkül, hogy ne látnám magam előtt az év eleji történteket. 

Január 11-én szülők lettünk. Január 19-én rátaláltam a félholtan a gyermekeim apjára. Február 16-án a szülei lemondtak róla. Február 25-én megkötöttem az alkut a nővére párjával. Február 28-án felébredt. Most március hetedik napja van és egy hotel szobában ülök és az apámat keresem. 

-Uuu valaki nagyon gondolkozik. - nevetett Bob a fürdőből kilépve.

Nem válaszoltam csak lejjebb hajtottam a fejem. 

-Ez még csak az első négy nap volt. Hidd el könnyebb lesz. Nekem is hiányzik Lorelei és aggódom érte, ahogy te is az R. babákért. - ez a megnevezés mosolyt csalt az arcomra.

-Olyan szép neve van. Mit jelent?

-Csábítót jelent. Német név, mert a feleségem is német volt, Leonile.

-Csábító, - nevettem - csak nem az apja után?

-De. Pont ezért lett Lorelei a neve. Hogy is mondjam? Elég kreatív tudok lenni. Maradandó emlék az, ahogy elcsábítottam Nile-t.

-Hát az biztos, hogy te nem semmi egy srác vagy. - nevettem.

-Te viszont elég szarul fogod a fegyvert, szóval a lelkizés helyett inkább gyakorolj! Még egyszer megmutatom és többször nem. Nem olyan nehéz. Bal kezeddel fogd meg, rakd az ujjad a ravaszra, jobb kézzel pedig támaszd meg.

Tettem amit mondott és még mindig remeg a kezem. Akármennyire is akarom, hogy sikerüljön valami miatt nem megy. Pedig meg kell védenem magamat és a családomat is. Nem hagyom, hogy bármelyiküknek is baja essen. 

-Inkább taníts meg megvédeni magam.

-Miért akarsz ennyire harcolni? Hidd el nekem, nem egy jó elfoglaltság.

-Mert valaki, aki számomra fontos majdnem meghalt. Nem hagyom mégegyszer, hogy bárkinek baja essen. Főleg, hogy miattam. - mondtam elszántan.

-Figyelj, Nita. Menj haza. Egy hete, hogy eljöttél és még mindig ugyan ott tartunk. Annyi érzelem kavarog most benned és nem tudsz koncentrálni. Valamint az érzelmek gyengévé tesznek. Ha tényleg meg akarod védeni a családod, nem lehetsz gyenge.

-Igazad van, Bob. Ne haragudj! Kezdjük előről, menni fog. - bizonygattam, közben magamat is próbáltam meggyőzni. 

-Nem pártolom, de rendben. Menjünk le a lőtérre, utána meg kicsit edzünk.

Minden figyelmemet a céltáblára fordítottam, meg arra, hogy egyáltalán eltaláljam. 10 méterre volt tőlem és egyből vállon lőttem. Ezután jobb sorok következtek. A tizenkettes tárból 4 ment mellkasra, 3 vállra, 5 pedig fejre. Bob büszkén nézett rám, én pedig boldog voltam.
A hotel szobát szét rámoltuk és helyet csináltunk magunknak az edzéshez. Ami tulajdonképpen abból fog állni, hogy a padlót fogom közelebbről megismerni. Bemelegítettünk és Bob megmutatta, hogyan védjem meg magam. Próbáltam úgy csinálni, ahogy mutatta de kétszer kerültem eddig földre.