thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

3. Rész

Egész hazaúton az a srác járt az eszemben. Nagyon közvetlen, kedves, segítőkész, boxere van és BMW-je. Mi ez ha nem jel. Ez egy jel?

Haza értünk, ledobtam a cuccom a folyosón és elmentem zuhanyozni. A homok csak úgy folyt le a lefolyón, nem csodálom akkora becsapódás után... Ahogy a víz már több ideje érte a vállamat a ragtapasz levált róla és baromira csípte a víz a sebemet. Nem vészes csak horzsolás de akkor is, fáj.
Felidéztem magamban, hogy milyen segítőkész volt a mogyoró szemű fiú. Akkor eszméltem fel mikor Rog elkezdte kaparni a fürdő ajtaját. Gyors kijöttem, főztem vacsit kettőnknek, befeküdtünk az ágyamba és elkezdtük az egyik kedvenc közös tevékenységünket, ETTÜNK. Miután megettük nem vittem ki a konyhába és mostam el a cuccokat hanem leraktam a földre az ágy mellé.
Szerencsére holnap szombat és nem kell egyetemre menni így elmehetek apához New Yorkba.
Rogert sajnos nem tudom vinni, mert repülővel megyek szóval itthon kell hagynom a kis majmot. Ilyenkor át szoktam hívni a legjobb barátnőmet akit általános iskola óta ismerek és mindig is a legjobb barátnőm volt, Lola.

Lola 22 éves, hiperaktív, mindig pozitív és ő is sportol, csaaak ő nem röplabdázik hanem kosarazik. 185 cm colos lány, nagyon jó játékos, a szakmája pedig gyógytornász. Emlékszem mikor első nap bementünk gimibe azt hitték testvérek vagyunk.
Szóval Lolát kell felhívnom. Tegnap beszéltünk és a lelkemre kötötte hogy ha bármi van hívjam és segít. Hát most hívom.
*kicsöng*
nagyjából akkor veszi fel mikor már majdnem lerakom, neki is jó hogy van telefonja.

-Sziaa - köszön vidám hanggal.

-Szia, hétvégén tudnál vigyázni Rogra?

-Semmi hogy vagy, mi van veled? Kösz Nit én is szeretlek.

-Bocsi, csak mielőtt nagyon belekezdenék az egyetembe apuval szeretnék találkozni.

-Jó na, okés akkor holnap 9re átmegyek, deee hozom Lulut - Lulu az ő kutyája, Rog mindig menekül tőle, egy kis fehér zseb oroszlán.

-Hát oké, de tudod hogy Rog nem tolerálja túlzottan?!

-Igen igen. Na puuusz.

-Szia.

Hát ez is megoldva, akkor most lefekszek aludni, mert holnap hulla leszek.

Reggel elaludtam... Arra keltem hogy Lola becsapta maga után az ajtót mikor az egyik kezében Luna a másikban pedig orbitális mennyiségű gumicukor, csoki, chips és kóla.
Kikászálódok az ágyból, ránézek, ő már kisminkelve, menetre készen. Csak ő mindig így néz ki, fel kel és már ilyen.

Hozzám rohan, megölel, a parfümjét azt az erős parfümjét letüdőztem és köhögő rohamot kaptam.

-Ne hogy megfulladj itt nekem, nem én vagyok az orvos hogy itt ujraélesztést végezzek. - ezt biztos poénnak szánhatta.

-Hehh - tettem hozzá egy semleges mosolyhoz.

-Te, Nit.

-Igen?

-Mikor takarítottál itt utoljára?

-Te Lola, mi lenne ha egyszer nem szólnál be valami miatt mikor átjössz? - kicsit felhúzott a lány.

-Bocs, akkor felhívom Olgat hogy jöjjön kitakarítani.

-Mit bánom én, már itt sem vagyok. - megpusziltam Rogert, Lolat megöleltem és már a kocsiba is voltam.

A repülőn ültem egy órán belül, apát felhívtam hogy menjen ki a reptérre.
Leszálltunk és kerestem apát. Megláttam és futottam. Ilyenkor egy kicsit újra gyereknek érzem magam mikor vele vagyok. A nyakába ugrottam, és örömömben visítottam. Láttam mellette egy feketés hajú, ismeretlen tekintetű fiú. 25 körülinek nézem de lehet több. Apa bemutatott neki, ő Zayn Malik. Végig mért, kicsit zavarba jöttem.
Elindultunk a kocsi felé, és Zayn be akart ülni előre. Na azért van egy határ. Egy dolog az hogy végig mért, de az, hogy be alar ülni előre na azt már nem. Előrefutottam, gyors be akartam vágni elé és a kocsinál megfordultam (a hátam volt a kocsinál) Zayn pedig lassú felfogással rendelkezik ezek szerint mert nem állt meg és hááát elég közel kerültünk egymáshoz. Perverzen rámmosolygott, én pedig eltoltam magamtól, kinyitottam az ajtót és beültem.