thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

38. Rész

Spanyolország. Gyönyörű. Mindent ami fontos volt megnéztük. De inkább a hotel szobában töltöttük az időt.

Liam a figyelmességével, olykor a durvulásaival jobban elvette az eszemet mint a házasság előtt bármikor is.

A foglalásunk nagyon tetszett: Mr. és Mrs. Payne. Imádom.

Már itt vagyunk másfél hete. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutok és azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeretek.

Egyik este levegőzni akartam míg Liam aludt. Ki kell pihenni az ágytornát, ez tény. Főleg amiket mi ott műveltünk, huuh...

Egy közeli kis parkban sétáltam, este 9 óra környéke lehetett. Egyszer csak nekem fut egy ember. Spanyolul elkezdett nekem hablatyolni, persze Öcsi, mondjad csak. Aztán mentünk mind a ketten tovább az utunkra. Leültem egy padhoz és a csillagokat kezdtem el kémlelni. Gyönyörű volt, egy felhő se járt az égen.

......

A következő amire emlékszem, hogy egy szobában fekszek, a fejem sajog, a lábaim össze vannak kötve.
-Valaki!!!!  Héj!!!  Hall engem valaki?!! - kiabáltam, valami segítséget várva.
Egy középkorú fószer lépett be késsel a kezében. Levágta a lábamról a kötelet.
-Végre, hogy felébred, a főnök már vár. - mondta spanyol akcentussal.
-Mi? Milyen főnök? Ki maga? Hol vagyok?
-Elég lesz kérdés. Gyerünk. Nem érni rá egész nap.

Valahova elráncigált, egy másik épületbe. Egy arrogáns, szépfiú ült egy bőr kanapén.
-Hmm, Emil nem rossz munka. Köszönöm, elmehetsz. - utasította az elrablómat.
-Pénz, ma. - utolsó szavaival elhagyta a helyszínt.

A pasas felállt, odajött hozzám, nagyon is közel. Elkezdte a karomat símogatni, az arcomat és mindenemet. Mikor a nőiességemet kezdte el tapogatni pofán vágtam.
-Ezt nem kellett volna! - kapott a kezem után.
Levágott a kanapéra, a ruhámat lecibálta rólam, megtörtént az amit soha nem gondoltam volna. Megerőszakoltak.
-Nah, ezzel is megvolnánk - rakta el magát a pasas - már ezt is tudod, hogy nem szabad, kislány.
Nem tudtam megszólalni, a sokk és a lelki-fizikai megrászkódtatás nem engedett szavakat a számra.
-Ha nem engedelmeskedsz, ennél sokkal rosszabb vár rád. - emelt fel a kanapéról a nyakamnál fogva. - Most meg menj a szobába és fürödj le. Este folytatjuk.

Ezt nem hiszem el, hogy kerültem ilyen helyzetbe?!

De ami a legjobban meglepett... Amint beléptem a szobába apám ott volt.
-Apa? Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem remegő hangon.
-Te többé nem vagy a lányom. Menj, csináld amit mondott, különben elmondom neki, hogy visszakoztál. Nem fogsz jól járni.
Apám közönnyel teli hangja a padlónál is mélyebbre taszított.
A zuhanyzóban lemostam magamról mindent. Csak Liamre tudtam gondolni, és hogy mi lehet most vele. Azt akarom, hogy idejöjjön és mentsen meg. Csak ő járt a fejemben. A szerelmem. Nem tudtam másra gondolni.

Kilépve a kabinból felvettem a kapott ruhákat és visszamentem a szobába, ahol egyedül voltam.

A pasas berontott idegesen, engem leterítve az ágyra. Zokogni kezdtem. Ha mégegyszer megteszi velem soha többé nem fogok újra az a nő lenni, aki ezelőtt voltam.
A férfi letépett rólam mindent, magáról a nadrágot vette csak le. A lábaimat szétnyitotta, majd...

Liam felébresztett, mert sírni kezdtem álmomban.
-Nita! Minden rendben van? Miért sírsz? - bombázott a kérdéseivel.
Én nem tudtam mást csinálni csak szorosan magamhoz ölelni. Ő is amennyire csak tudott magához fogott. Így feküdtünk az ágyban. Annyira örülök, hogy ez csak egy álom volt. Egy rossz rémálom amit nem akarok, hogy megismétlődjön, vagy egyáltalán valóra váljon.

Remélem nem hittétek el, hogy tényleg elrabolják... Ennyire goni nem vagyok:)  mint látjátok vészesen közeledik az 50. rész ami azt jelenti, hogy az első évad lezárul. Azt nem mondom meg, hogy hogyan, mindent a maga idejében. A lényeg, hogy ha meglesz az évadzárás akkor a másik könyvem a DIFFERENT fog előtérbe kerülni. Ide is írni fogok részeket, de kicsit azzal is foglalkozok:)