thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

18. Rész

Semmit sem aludtam az éjszaka. Most a kávém felett ülve kattogok Alfonzò egyezségén. Apát Liam életéért.
Nincs számomra nála fontosabb. Nem engedem úgy el, hogy nem tudja mennyire szeretem. Nem mehet el úgy, hogy ne látta volna felnőni a gyerekeit. Nem mehet úgy el, hogy ne élt volna.
Egy fiatal, életerős férfiről beszélünk, akinek vannak tervei. Nem foszthatják meg ettől. Minden érv emellett szól. Apám élete számomra nélkülözhető. Utálom. Számára csak egy hiba vagyok, egy selejt, egy bűnbak. Nem érdemli meg a kegyelmet. Miatta alakult ki ez a helyzet. Ez mind az ő hibája. Undorodom tőle.
Még két hónapja sincs, hogy anya vagyok de már katasztrófa az életem. Persze a legfontosabb a gyermekeim egészsége. Abban nincs hiány. Hogy történhet ennyi rossz dolog kevesebb, mint két hét leforgása alatt? Ez csak kivételes emberekkel fordul elő? Ebben az esetben én miért nem lehetek átlagos?
Hajamat egyszerű kontyba fogva indultam el a kórházba. Csendes a város. Szombaton mindenki pihen. Akadály nélkül jutottam át a városon, be a kórházba, ahol Alfonz várakozott.

-Már azt hittem soha nem érsz be. Nicola épp az előbb ment be az öccséhez. - "köszöntött".

-Neked is jó reggelt. - ülök le mellé és magam elé meredve csak létezni próbálok.

-Vegetálsz?

-Négy hete ezt csinálom.

-Döntöttél már? Nincs sok ideje a barátodnak. - rontott el mindent ezzel a mondatával.

-Szia, Nita. - érkezett meg Nicola. - Drágám, hoznál egy kávét?

Alfonz felállt és elment. Ketten maradtunk csak, de csend ült közénk. Egyikünk sem szólalt meg. Ismét a döntés van előttem. Nem tudom mitévő legyek. De egyértelmű, hogy Liamet meg kell mentenem.

-Én elfogadnám a helyedben. - szólalt meg Nicol.

-Mi? Te tudsz róla?

-Figyelj, Nita. Mindig akadnak nehéz napok, nehéz hetek, nehéz időszakok, nehéz döntések, nehéz feladatok. És ha hagyod, hogy ezek a nehéz dolgok alapozzák meg a hangulatod, akkor jönni fognak a "fel sem akarok kelni" napok. Ezért vinned kell egy kis pozitív felfogást a mindennapjaidba, hogy meg tudd oldani a porblémákat. Ha csak marcangolod magad, abba előbb-utóbb beleroppansz. Most itt van a megoldás, a pozitív dolog és hagynád elmenni? Liam élete múlik rajta. Én nem hagynám veszni ezt a lehetőséget.

-Nicola, én ezt nem bírom. Belefáradtam. Nem tudom egyedül, nélküle végig csinálni a szülőséget. Én nem egyedül vállalkoztam erre a dologra. - kezdtem el sírni. - És tudod mit? Elfogadom. Ha apám az ára annak, hogy Liam életben maradjon, ezüst tálcán szolgálom fel a párodnak. - szemeimből más semmi, csak az elszántság sugárzott.

-Ezt már szeretem!

-Mond meg Derknek, hogy megkapja amit akar.

Felálltam és a szobája felé vettem az irányt. Ugyan úgy feküdt az ágyában, ahogy már négy hete teszi. Mellé feküdtem és óvatosan mellkasára tettem kezem. Figyeltem egyenletes mozgását.
Valami kell, hogy történjen már. Mert, ahogy a világ változik, az élet is fog. De most már jó felé kellene, mert túl sok volt eddig a zavaros és rossz dolog. Ha nem ébred fel öt napon belül, végleg elvesztem.

-Nita! - szaladt be Lizett - Találtunk májat. Akár már ma megtörténhet a transzplantáció.

-Akkor vidd a műtőbe! Bent lehetek közben? - pattantam fel az ágyról.

-Menj, mosakodj be! Tudod mi a szabály.

Bólintással jeleztem, megértettem. Futottam a kettes műtő felé és már páran készülődtek is. Timothy és Clarke már bent tevékenykedtek. Furcsa, hogy Clarke aneszteziológus lett, ő mindig velem együtt a sebészeten járt. Az emberek változnak.
Lizett mellettem kezdett bemosakodni, közben elszántságot láttam szemeiben.