thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

8. Rész

Nita Payne szemszög

Ott állt előttem, ő. Aki akkora űrt hagyott maga után, amit senki nem volt képes betölteni.
Csak áll, mint egy szerencsétlen és nem tudja mit csináljon vagy mondjon. Ahogy én se. Lefagytam és totális zűrzavar keletkezett bennem.
Szívem szerint odamennék és a nyakába ugranék, mert annyira hiányzott és úgy szeretem.
De az eszem ellent mond. Még is csak elhagyott és nem foglalkozott velem 3 hónapig.
Itt állunk egy házban, némán egymás szemébe nézve és egyikünk sem mond semmit, pedig lenne miről beszélnünk.
-Nita. - törte meg a feszült csendet halkan.
Nevem hallatán kicsit összetörtem. Senki nem tudja úgy kimondani a neved, mint a szerelmed. Ránéztem és láttam, hogy az ő szemei fényleni kezdtek a lámpa megvilágításában. Ez elindított bennem egy folyamatot, aminek a következménye egy akaratlan lépés volt az irányába.
-Én.. én..
Nem képes végig mondani. Csak a szemembe és a hasamra nézett, amit két kezem között védek. Közelebb mentem, úgy, hogy egy lépés legyen csak közöttünk. Felnéztem könnyektől csillogó szemébe és bíztattam, hogy folytassa.
-Tartozom egy vallomással. - suttogta -Egy mérhetetlenül magának való ember vagyok. Egy ember, akinél sosem lehet tudni, hogy éppen mikor csesz egy valamit, - ez igaz - de valamikor biztos. Egy végtelenül önző személy, akinek még kibírhatatlan személyisége is van. Gyáva vagyok és kötekedő. Nem igazán vagyok megértő sem. Sőt, még figyelmes sem vagyok, csak magamra gondolok. Kegyetlen vagyok, de főleg azokkal, akiket szeretek. Meggondolatlan vagyok és túlságosan aggódó. Ingerlékeny vagyok és nyálas is. Szétszórt és kishitű is vagyok. Tönkreteszem, majd elpusztítom azt, ami az utamba kerül. Igen, rengeteg a rossz tulajdonságom, amire semmi mentség sincs, de igazán tudom értékelni a dolgokat. Igazán tudom értékelni azt, amim van, még ha ez nem is látszik néha. Mérhetetlenül tudok szeretni és kötődni. És a változásra is képes vagyok egy ilyen személyért, akit szeretek és kötődök. Igen, képes vagyok rá, mert fontos vagy nekem. Szeretlek, Anita Payne.
Mire befejezte már nem bírtam könnyeimet vissza tartani és visszafutottam Harryhez, akinek ölelésébe bújtam el.
-Megoldom. - ezt suttogta Hazz Liamnek. - Gyere, menjünk ki a levegőre.
Ez jó ötlet, mert nem bírok bent lenni abban a házban. Azt se tudom minek hozott ide, meg, hogy mi ez a ház..
-Figyelj. Ez a te házad. Liam 3 hónapig babrált vele, hogy ilyen legyen. Ez pont olyan, amilyet te akartál. Szedd össze magad és beszélj vele, mert ez a srác össze fog omlani. Lelkileg labilis és feltehetően alkoholista lesz megint, ha nem oldjátok ezt meg.
Megint? Lemaradtam valamiről?
-Harry, én ma be... - félbeszakított.
-Befelé. Majd érted jövök. Pusz.
Nyomott be az ajtón és indult az autó felé.
Bent Liam még mindig ott állt, ahol az előbb és cipője orrát vizsgálta.
-Szóval, ezen dolgoztál? - vontam magamra a figyelmem.
-Igen. Nekünk. - rendezte le ennyivel.
-Liam. Jelenleg nincs olyan, hogy mi. Ezt te se gondolhattad, hogy csak így visszajössz és egyből a nyakadba ugrok.
-Tudom, hogy idegesítő tudok lenni és tudom, hogy nem egyszer hibáztam, rossz döntéseket hoztam. Sokszor megkérdezem miért? Miért pont én? Ezerszer jobb pasikkal is lehetnél, mint én. Féltékenységem minden határon túl megy, sőt nem egyszer volt olyan, hogy nem mondtam el neked, hogy már megint ez a bajom. Flegma, bunkó és néha egoista fasz voltam. - a szó hallatán hasamhoz kaptam, amit Liam észre is vett - De egy valamiben biztos lehetsz. Lányt még úgy nem szerettem, mint téged. Imádom amikor azt mondod szeretsz. Önbizalmat adsz nekem. Szeretem, ha kimondod a nevem. Egyből arra gondoltam, hogy valami nagy hülyeséget csináltam vagy rosszat szóltam. Te vagy az az ember, akit furán ismertem meg. Mondhatnék olyanokat is, amik a külsődről szólnak. De nem teszem, mert már szerintem tudod, hogy te vagy a leggyönyörűbb nő ezen a földön. Hogy mennyire szeretem a szemed, az ajkaid, a hajad, a kezed, hogy mennyire akartalak már látni. Annyiszor elképzeltem már azt, hogy felém sétálsz, amikor mosolyogsz, amikor felcsillan a szemed. Annyira akarom hallani már a nevetésedet, ahogy mondod nekem, hogy "szeretlek". Érezni akarom, hogy megfogod a kezemet, megölelsz, megcsókolsz. Annyira fáj, hogy nem lehetek veled. Életem legjobb pillanatai veled voltak. Hogy beléptél az életembe, beléd szerettem, belém szerettél. Újra veled akarom élni az életemet.
Le kell ülnöm. Annyi minden zúdul rám. Az eddig elfojtott üresség, fájdalom, kétségbeesés és szeretethiány, meg a mai nap utáni lelkiismeretfurdalás.
-2 hónapig vártam, hogy mikor kapsz észbe és jössz vissza. Meg nem történtté tettük volna azt az időt és élhettünk volna tovább. Beletörődtem, hogy ebből nem lesz semmi. Elfojottam minden veled kapcsolatos érzelmet és gondolatot, azért, hogy ne sírjak minden nap és a babáknak ne legyen bajuk. Elkezdtem élvezni a 9. hónapomat és vártam, hogy megszülessenek a gyermekeink. Egyedül. Ez tartott egészen máig. Mert.. - hogy senki nem hagyja, hogy befejezzem.
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet, de értsd meg nem bírtam a szemedbe nézni a lépcsős eset után. Miattam történt. Ha nem gurul el az eszem, akkor nincs ez. De a nyomorék barátod rád nyomult a szemem láttára. Nem bírtam. - egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot. - De légyszíves, nézd meg mit csináltam ebben az időszakban és azután gondold át a dolgokat.
Körbevezetett a házban és ez tényleg az amire vágytam. Ennyire nem ismerhet. Ez lehetetlen. A mi és a gyerekek szobája közt van egy nagy üres tér, ott álltam meg és néztem körbe. Liam elém állt és megfogta kezeimet.
-Te vagy az életem.
-Liam. Én, sajnálom de ma.. - legördült az arcomon egy könnycsepp.
Annyira lelkifurdalásom van.
-Mi volt ma, szerelmem? - letörölte a futó cseppet.
-Aláírtam a válást.

Sziasztook!
Először is; Boldog Karácsonyt! Remélem mindenki a hagyomány szerint a Reszkessetek Betörőket nézi. (Én is)
A rész, pedig, hát egy gyorsan jött ötletből lett ez.
Puszik😚💞💫