thoughtless | liam payne | BEFEJEZETT

24. Rész

Reggel arra keltünk Lolával, hogy valaki ráfeküdt a csengőre és dörömböl az ajtón. Kivánszorogtam és kinyitottam az ajtót. Felnéztem és, amint megláttam azt a sötétbarna szempárt, letaszított mélybe.
Zayn volt az. A mély rekedt hangján köszönt.
-Szia Nita. Bejöhetek? - legszívesebben rávágtam volna az ajtót, de a választ meg sem várva elindult a nappali felé, ahol Lola csak egy pólóban állt.
Láttam, ahogy azok a sötét szemek végigmérik Lolát. A lány egy kicsit nagyon piros lett ettől.
-Zayn mit akarsz? Azt hiszem New Yorkban mindent megbeszéltünk.. - úgy néztem rá mint egy ellenségre.
-Apád miatt jöttem. Azt mondta egyszer még látni akar. - letaglóztam attól amit mondott.
-Mit akar ezek után? Mindent elkövettem azért, hogy találkozhassak vele és, hogy beszélgessünk. De erre ő nem akar semmit. Most meg idejössz, hogy látni akar. - szinte kiabáltam vele.
-Pakolj és indulunk. Kocsival vagyok szóval gyors legyél, nem csak a szomszédba megyünk. - utasított, mint egy gyereket.
Összepakoltam, közben hallottam, hogy Lolával beszélgetnek. Zayn szó szerint rámozdult Lolára, tudom mert nálam is ezzel próbálkozott. Remélem ő nem dől be neki. Sőt ha ezt Harry megtudja azt hiszem egy kisebb háború lesz köztük.
-Szóljak Liamnak hogy elmész? - kérdezte Lola mikor kijöttem a szobámból.
-Nem kell, majd szólok neki.
-Ki az a Liam? - kérdezte Zayn.
-A barátja, az egyetemen ismerte meg, mint én Harryt. - mesélte Lola.
-Neked is van barátod? - Zayn a nagy barna szemeivel Lolára nézett.
-Igen, már lassan 2 hónapja. - büszkén mondta.
-És neked, Anita? - honnan tudja ezt a nevet? Ezt csak a szüleim tudják és Lola.
-Nita, csak, hogy pontosak legyünk. És 3 hónapja. - vágtam a szavakat hozzá.
-Jolvan, mehetünk?
-Igen. - megöleltem Lolt és mentünk a kocsihoz.
Úgy döntöttem a kocsiból felhívom a mamámat, megkérdezni, hogy mi van Rogerrel. Mama nem tud angolul és már a magyarom kezd egy kicsit feledésbe merülni ezért jobb is, hogy felhívom.
-Szia mama, miújság van Magyarországon? - kérdeztem tőle mikor felvette a telefont.
-Szia Angyalom. Minden rendben, épp most voltunk kint Rogerrel a kertben. - annyira szeretem mamám hangját hallani. Mindig anyukámra emlékeztet.
-Rendben mama, csak annyit akartam mondani, hogy apa börtönbe került és most megyünk hozzá. - kicsit elcsuklott a hangom. - Ha megtudok valamit akkor hívlak.
-Én tudtam, hogy apád valamibe bele fog keveredni, csak azon reménykedtem, hogy neked semmi közöd ne legyen hozzá. Puszi Angyalom. Szeretünk. - köszönt el mamám.
-Puszi mama.
Zayn furán nézett rám, ő ugye nem tud magyarul. Az úton nem szóltunk egymáshoz, meg el is aludtam.
Zayn keltett fel mikor apa lakásához értünk. Lepakoltam a szobámba ahol szinte minden emlék rámzúdult és sírni kezdtem. A kezem be volt még kötve a varatok miatt, hogy ne akadjon bele mindenbe. Zayn bejött és gyorsan letöröltem a könnyeimet.
-Minden oké? - kérdezte.
-Persze, átöltözök és mehetünk. - mondtam, majd indultam a cuccaim felé.
Kivettem egy bordó inget és egy fekete farmert. A kocsiban Zayn elnézést kért és azt mondta hogy számíthatok rá mindenben. Nem gondoltam volna, hogy van egy ilyen arca is. Jól esett.
Kiszálltunk a kocsiból és indultunk a börtön bejárata felé. Egy kicsit kirázott a helytől a hideg, elég visszataszító és egyhangú volt. Elkértek tőlünk minden értéket és egy ajtóhoz vezettek. Azt mondták apa bent van és vár engem. Zayn megölelt és benyitottam.
Apám ott ült háttal nekem. Leültem vele szembe de nem akartam ránézni.
-Kislányom, nézz rám. Légyszives. - hallottam a hangjában a szégyent. - De megértem ha nem akarsz.
Felemeltem a fejemet és könnyek szöktek a szemembe.
-Apa, miért kellett ezt csinálnod?
-Sajnálom. - elmorzsolt ő is egy könnycseppet, majd a szeme sötétbe borult. - De mindennek te vagy az oka. Ha anyádnak nem mondod, hogy menjen el arra a meccsre akkor még most is élne és boldogok lennénk. De neked el kellett őt küldeni. És nem csak te lettél depressziós ezután, csak nekem kellett a lelket tartani benned és magamat is tartanom kellett. Az utóbbi 3 év végig miattad volt. Miattad csináltam mindent. - félbe kellett szakítanom.
-Mi az apa, hogy miattam volt minden? Te magad döntöttél így, te akartad ezt az egészet. Ne rám fogd. - szinte sírtam miután ezt elmondtam.
-Te vagy az oka mindennek, annak, hogy az életem tönkrement, hogy ezt kellett csinálnom. Hiba volt, hogy megszülettél. - itt tört el a mécses.
Apámnak behúztam egyet. Sírtam, sőt ordítottam annyira fájt nem csak az öklöm hanem a lelkem is. Annyira megbántott mint eddig még soha senki.
Zayn rontott be egy rendőrrel az oldalán. Látta, hogy vérzett az öklöm, mert felszakattak a varatok. Magához ölelt és végignéztem, ahogy apámat két rendőr elviszi. Valószínűleg utoljára láttam. Ezt az emberr többet látni nem akarom.
Annyira megviselt ez az egész, hogy semmit nem éreztem. Nem éreztem örömöt, bánatot, levertséget, fájdalmat, semmit.
Zayn elvitt a legközelebbi kórházba ahol újra összevarták az öklömet. Hazavitt ezután.
-Többször ilyet ne csinálj. Így is ez volt a második, hogy összevarták. Vigyázz magadra kérlek. - először hallottam aggódást a hangjában.
-Jó, mehetek? - kérdeztem a szobám ajtaja előtt.
-Igen, ha bármi kell szólj.
Erre nem válaszoltam semmit, bementem a szobámba, becsuktam az ajtót magam mögött és a földre rogytam. Újra felidéztem mindent amit apa mondott. Az ilyen embert már nem lehet apának hívni. Csak feküdtem a földön és csendben zokogtam.
Vacsorára összeszedtem magam, mikor eszembe jutott, hogy Liamat nem hívtam fel. Megnézem a telefonom és 14 nem fogadott hívás tőle és Lolától. Nem érdekelt. Írtam egy körüzit mindenkinek amiben ez állt: "Élek."
Ezt elküldtem Liamnak, Lolának, Niallnak és Louisnak. A válaszokat nem érdekeltek így lementem a konyhába, legnagyobb meglepetésemre Zayn vacsorát csinált. Lasagna. A napban legalább valami jó is van.
-Honnan tudtad, hogy szeretem. Várj, ne válaszolj, William. - egyhangúan mondtam mindezt.
-Igen apád mondta, hogy szereted. - mosolygott de nem tudtam visszamosolyogni rá.
Leültünk és megettük. Sokat ettem, mert már kellett mert ha nem eszek most akkor reggel valószínűleg nem kelek fel.
-Köszönöm Zayn. - nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem a szobámba. Lezuhanyoztam és csak aludni akartam.

Reggel:

Zayn keltett fel egy olyan álomból amiből ismét zokogva ébredtem. Az utolsó mondatra emlékszem: "Életem legnagyobb hibája vagy." apától.
-Anita, nyugodj meg. - megölelt.
-Szállj már le rólam, nincs semmi bajom. - vakartam le magamró Zaynt.
-Sírtál, és kiabáltál, azért jöttem be. - mentegetőzött.
-Jó, mostmár nincs semmi, mehetsz. - mutattam az ajtóra.
-Jó, de pakolj mert viszlek haza. - mondta majd kiment az ajtón.
Összepakoltam és lent már Zayn várt. Kimentünk a kocsihoz bepakoltam a hátsó ülésre és mentünk. Az úton küldtem Lolának egy sms-t: "Már elindultunk, otthon tali, ne szólj senkinek."
El is aludtam az úton és csak mikor elhagytuk a Los Angeles táblát akkor ébredtem fel.
A házunk előtt Zayn kiszállt és a táskámmal felkísért. A lakásban Lola és Harry volt, mást nem láttam. Kösz Lola látom megint nem azt csináltad amire kértelek." Harry csak ott állt és széles mosollyal üdvözölt. Lola a nyakamba ugrott és szorosan megölelt. Zayn is megölelte Lolát amit Harry kicsit rossz szemmel nézett. Bementem a szobámba, lepakoltam majd a konyhában Harryvel beszélgettem. Kint a nappaliban gondolom Lola faggatta Zaynt, hogy mi volt, ezt azért hiszem, mert egy csomószor a konyhába néztek.
Harryvel mi is bementünk a nappaliba, én Zayn mellé ültem, Harry pedig az ölébe húzta Lolt.

Kis idő múlva hallottuk, hogy valaki a kulcsot berakja a zárba és kinyitja az ajtót. Liam volt.
Rámosolyogtam, erre ő odajött felkapott és szorosan magához ölelt. Annyira jól esett az ölelése, hogy elpityeredtem. Bevitt a szobába és ott beszélgettünk. Kisírtam ott szinte az összes könnyemet, láttam, hogy őt is egy kicsit megérintette az amit "apám" mondott. Ezután inkább témát váltottunk.
-Niall és Louis átjön egy 20 perc múlva. Régen láttak és hiányzol nekik. -Rendben, nekem is hiányoznak. - dobtam egy félmosolyt. - addig kimennél amíg rendbe hozom magam?
-Persze. - puszit nyomott a homlokomra és kiment.

Bementem a fürdőbe és láttam, hogy a tükör ki lett cserélve. Megmostam az arcom, bekrémeztem, hogy a szemem alatt ne legyen feldagadva a sírástól. Esküszöm, az utóbbj napokban majdnem annyit sírtam mint életembem összesen. Lezuhanyoztam, majd felraktam a "minden oké" sminket. Ami alapozóból, kontúrokból, rózsaszín szemhéjpúderből, szemöldökből, szempillaspirálból és egy barna rúzsból állt.
A szobámban felhúztam egy fekete cica nadrágot hozzá egy fehér oversize haspulcsit és egy zoknit.
Mikor kimentem mindenki megdöbbenten nézett rám, hogy nem így mentem be a szobába.
Végre megjöttek a srácok és egyből felkaptak.
Niall adott egy jó cuppanós puszit, amit Liam fura nézéssel kísért, Loui pedig szorosan megölelt. Annyira hiányoztak a barátaim. Úgy érzem, hogy ők a családom. Lola, Harry, Liam, Niall, Louis és Zayn. Akármennyire is rosszul indult a megismerkedésünk, az utóbbi napokbam sokat bizonyított.

Estére elterveztük, hogy iszunk.

Huhh, ez lett eddig a leghosszabb részem, remélem tetszik.
😊❤: nopaynita