Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

32. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/32/Those-Five-Words

TRIS

Fekszem az ágyamban a hálóteremben, hallgatom a többiek légzését, és hogy valaki mocorog az ágyában. Az utóbbi néhány nap érzelmileg kiszipolyozott. Nem tudok aludni, az elmém teljesen éber, és folyamatosan azon kattog, ami történt. Nemcsak Tobiasról, hanem a beavatásról. Soha nem gondoltam, hogy ilyen kemény lesz. De jó móka itt lenni a Bátraknál. Soha nem képzeltem, hogy ilyen barátokat szerezni, őrült játékokat játszani, és annyira nevetni, hogy azt gondolom, állandóan fájni fog a hasam.

Próbálok nem gondolni Tobiasra, de a gondolataim folyamatosan visszatérnek hozzá, nem számít, mennyire próbálok más dolgokra gondolni, amik történtek. Attól a pillanattól kezdve, hogy becsapódtam a hálóba, kötődést éreztem vele anélkül, hogy tudtam volna, kicsoda ő. Aztán a kihívásra gondolok, és arra az első csókra. Ettől mosolyognom kell, nem hiszem, hogy voltam olyan ideges életemben. Aztán emlékszem, hogy Tobias azt mondta, hogy pofon vágtam, amikor megcsókolt, mikor kicsik voltunk.

Vissza kell fognom magam, hogy ne nevessek fel a csók gondolatára. Anyámnak kellett segítenünk az elosztó központban. Lementünk a központba, és megbizonyosodtunk róla, hogy Anya látott minket, aztán kiosontunk a hátsó ajtón, és elbújtunk a régi ládák és dobozok között. Tobias azt mondta, hogy ha elkapnak, azt mondjuk, hogy dobozokat kerestünk. Elbújtunk, és beszélgettünk.

Arról beszélgettünk, hogy melyik csoportban szeretnénk lenni. Mondtam, hogy én Bátor szeretnék lenni. Szerettem, hogy a gyerekek mindig futkostak. Szerettem, ahogy leugrottak a vonatról. Tobias nem volt biztos benne, hogy melyik csoport tetszene neki, de azt mondta, hogy oda akar menni, ahol én vagyok. Aztán odafordult és megcsókolt. Emlékszem, mennyire megdöbbentem. Még egymás kezét sem foghattuk meg, erre ő megcsókolt. Pofon vágtam, és hazáig rohantam.

Akkora bajban voltam, amikor anyám hazaért. Az elosztó központban kellett volna lennem, ehelyett ő otthon talált. Arra nem is mertem gondolni, mekkora bajban lennék, hogy tudná, hogy Tobias megcsókolt. Vagy, hogy pofon vágtam. Most már viccesnek tűnik, ha rágondolok. Sokáig, ha Tobiasra gondoltam, elszomorodtam, de most minden megváltozott.

Csak néhány hete vagyok a Bátraknál, de annyi minden történt. Tudtam, hogy beleszerettem Négyesbe, és ekkor kiderül, hogy ő Tobias. Tobias. Örülök, hogy életben van, tényleg örülök, de most nem tudom, mit gondoljak. Igen, érzek iránta valamit. Csak nem tudom, kimutathatom-e az érzéseimet. Egyszer már elhagyott, elhagyna még egyszer?

Cipőcsoszogás hangja ránt ki a gondolataimból. Mit csinál valaki ilyen későn? Aztán egy nagy puffanást hallok. Mielőtt azon gondolkodhatnék, hogy mi történt, velőtrázó sikoly hallatszik onnan, amerre a lépteket hallottam pillanatokkal ezelőtt. Kiugrom az ágyból, de túl sötét van ahhoz, hogy lássam, mi történik. Aztán újabb üvöltés hallatszik.

Kigyulladnak a fények, és látom, hogy Edward az ágya mellett fekszik a földön. A feje körül vértócsa, az ujjai közül pedig egy vajkés áll ki, olyan, amit az ebédlőben használunk. A pengéje a szemében.

Odamegyek Edwardhoz, és leguggolok a feje mellé. A vállára teszem a kezem.

- Maradj fekve – mondom. Edward még mindig fetreng, így hangosabban, és erősebben mondom. – Azt mondtam, maradj fekve, és lélegezz. – Már nem hallom Myra sikoltozását, megnyugszom, és tudom, hogy meg kell próbálnom Edwardot is megnyugtatni.