Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

31. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/31/Those-Five-Words

NÉGYES

Felébredek, és Tris még mindig a karomban van. Az éjjeliszekrényen levő órára pillantok, és látom, hogy reggel tíz van. Majdnem tizenkét órát aludtunk. Örülök, hogy végre megmutattam neki az igazságot, de annyi minden van, amit meg kell beszélnünk. Még mindig nehéznek érzem magam a tegnapi nap érzelmeitől. Nem állok készen, hogy szembenézzek a mai nappal, de tudom, hogy muszáj lesz. Mindkettőnknek.

Érzem, hogy Tris mocorogni kezd, és kinyílik a szeme.

- Szia – mondom. Nem igazán tudom, hogyan kezdjem a beszélgetést. El akarom kezdeni a beszélgetést? Vagy csak feküdhetek itt még egy kicsit anélkül, hogy foglalkoznék azzal, ami történt?

- Szia – mondja.

Csak fekszünk együtt. Se szavak, se könnyek. Szerintem nincs több könnyem. Ha meg tudnám állítani az időt életemben egyszer, most megtenném. Miért most? Mert a titkaim kitudódtak, tudja az az egyetlen ember, akit akartam, hogy tudja. Kilenc évet vártam, hogy elmondhassam neki, hogy élek. Eddig nem is vettem észre, hogy mekkora teher volt. De most a valósággal kell foglalkoznom. Ilyen csendben itt lenni vele olyan tökéletes, amennyire el tudom képzelni. Mert ha a szavakat kimondják, akkor a varázs megtörik, és foglalkoznunk kell a múlttal.

- Tobias – suttogja. – Nem találok szavakat most. Nem tudom, mit mondjak, és nem tudom, mit érezzek.

- Én sem tudom, Tris – mondom. – Nem tudatosult bennem, hogy ez ilyen érzelemmel teli lesz.

- Nem maradhatunk itt egész nap.

- Megpróbálhatnánk – mondom.

- Távolságra van szükségem, és időre, hogy gondolkodjak – mondja. És bár nem akarom elengedni, tudom, hogy muszáj.

Kopognak a bejárati ajtón. Ki mer zavarni ma reggel? Nem dolgozik mindenki? Aztán hallom, hogy kinyílik az ajtó, és már tudom, hogy ki az. Felnyögök, és odaszólok Trisnek.

- Készülj!

A következő pillanatban Charlie robog be a szobába, és felugrik az ágyra közénk. Elkezd fel-le ugrálni, ahogy mindig szokott, egyáltalán nem zavarja, hogy Tris is itt van velem.

- Négyes, nemsokára ebédidő. Mit csinálsz az ágyban? Szia, Tris! – mondja ugrálás közben.

- Gyere ide – mondom, ahogy elkapom, és elkezdem csiklandozni. – Fájdalmas vagy. Nem kellene iskolában lenned?

- Szombat van, te buta – mondja nevetve.

Tris felkel, és megszólal.

- Most már tényleg mennem kell. Christina csodálkozni fog, hogy hol vagyok.

- Veled mehetek? Anya és én fagyizni megyünk a Kútba. Te is akarsz jönni, Négyes? Te és Tris velünk jöhettek.

- Majd máskor. Találkozóm van Apával.

- Mindig dolgozol, Négyes. Többet kellene szórakoznod – mondja Charlie. – Tris segíthet neked szórakozni.

- Gyere, Charlie. Hagyjuk a bátyádat készülődni a megbeszélésre – mondja Tris. Megfordul, rám néz, és tudom, hogy nem fog tetszeni, amit hallani fogok.

- Időre van szükségem, hogy feldolgozzam – mondja.

- Megértem – mondom. Nem tetszik, de megértem. Nem is tudom, mit mondhatnék most. Talán nekem is időre van szükségem.