Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

10. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/10/Those-Five-Words

NÉGYES

Az ünnepség további része összemosódik. Mintha egy örökkévalóság óta eljöttem volna otthonról, pedig csak reggel volt. A tetőn állunk Amarral. Zeke és Shauna velem van; hála istennek a barátaim itt vannak. Végignézek a felavatottak során, és látom azt az embert, akit reméltem, hogy soha többet nem kell látnom, Ericet.

Nem hiszem el, hogy a Bátrakat választotta. Úgy hallottam, egy vadállat. De reméltem, hogy nem jön a Bátrakhoz. Végülis, mivel csoportváltó, nem lesz vele sok dolgom. Bár, most itt van, és tudom, hogy eljön az idő, amikor meg kell vele küzdenem, ez biztos.

- Üdv a Bátraknál! – kiáltja Amar. – Ahol szembenéztek a félelmeitekkel, és közben próbáltok nem meghalni, vagy gyáván megfutamodtok. Nem meglepő módon rekordkevés csoportváltónk van az idén.

Én és a többi Bátor a levegőbe öklözünk és éljenzünk, mindannyian büszkék vagyunk rá, hogy senki nem akar csatlakozni hozzánk.

- Az egyetlen mód, hogy bejussatok a Bátrak központjába, ha leugrotok erről a tetőről – mondja Amar, a karját kitárva mutat a körülötte levő üres tér fölé. Hátrabillen a talpán, és elkezd legyezni a karjával, mintha le akarna esni, aztán megtartja magát és vigyorog.

- Mint mindig, most is felkínálom a lehetőséget, hogy valaki elsőként ugorjon, Bátornak született vagy sem. – Leugrik a párkányról, és szemöldökét felvonva int.

Lehet, hogy nem szeretem a magasságot, de nem akarom elszalasztani a lehetőséget, hogy első ugró legyek.

- Én megyek – mondom. Zeke ad egy ötöst, én pedig a párkány felé sétálok, a többi Bátornak született éljenez.

Fellépek a párkányra, és lenézek. Ez nagy hiba, soha nem szabad lenéznem. Egy-két másodpercre megbánom a döntésemet, hogy elsőként ugrok, aztán előredőlök és lezuhanok. A gyomrom összeszorul, a végtagjaim kapkodnak a levegőben valami után, amiben meg tudok kapaszkodni, de nincs semmi, csak a zuhanás, a levegő, és a kétségbeesett kapaszkodó keresés.

Aztán belecsapódok a hálóba. Hálás vagyok, hogy vége van. A háló körülölel. Beleakasztom az ujjaimat a hálóba, és a szélénél levő kezek felé húzom magam. Talpra érkezem a fa dobogón, és akkor látom, hogy Apa ott áll a legnagyobb vigyorral az arcán.

- Az első ugró, Négyes! – kiáltja Apa a tömegnek. Először nem látok senkit, aztán meglátom őket. A Bátrakat elrejtette az árnyék. – Üdv a Bátraknál – mondja Apa, ahogy leugrok a dobogóról, és Charlie-hoz futok egy nagy ölelésre.

- Mondtam Apának, hogy te leszel az első. Tudtam, hogy nem akarsz megváratni – mondja Charlie. Aztán meglátom Anyát, és gyorsan megölelem. Apa odajön, és barátian meglapogatja a vállamat.

- Büszke vagyok rád, fiam – mondja.

Zeke a következő ugró, ő is csatlakozik hozzám, és együtt várjuk, míg a többiek is leugranak.

- Ez állat volt, meg kell csinálnunk még egyszer – mondja Zeke. Én csak a fejem rázom. Semmiképp nem csinálnám meg újra, gondolom. Még a végén azt akarja, hogy a kötélpályára is menjek vele. Shauna is végre leugrott, ő is odajön, és összeölelkezünk. Uriah és Lynn is csatlakozik, mindketten el vannak ragadtatva, hogy a testvéreik visszatértek a Bátrak központjába.