Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

26. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/26/Those-Five-Words

NÉGYES

Tris háttal áll a céltáblának. A csapat körben állva figyel. Zeke mellettem áll, biztosan azért, mert próbál erőt adni. Hogy biztosan nem szúrjam el. Körbenézek a csoporton, és a tekintetem megállapodik Peteren. Vigyorogva áll ott, azt gondolva, hogy ő nyert, hogy megtalálta a módját, hogy még annál is jobban gyötörje Trist, mint eddig. Lehet, hogy azt hiszi, hogy okos, de nem az. Megteszem ezt, aztán az lesz a célom, hogy megakadályozzam, hogy Bátor taggá váljon. Nem tudom, hogyan, de megtalálom a módját.

- Kész vagy? – kérdezem Tristől. Bólint. – Ne mozdulj, rendben? – Nem tudom, hogy azért mondom, hogy Trist, vagy hogy magamat próbáljam megnyugtatni. Összeszorul a mellkasom, legszívesebben innék még néhány felest, de az nem lenne bölcs. Jól kell csinálnom, a lehető legkisebb kárt tenni Trisben, és eloszlatni a gyanút az érzéseimmel kapcsolatban.

Átveszem a kést a bal kezemből a jobba, ahogy mindig. Beszívom a levegőt, aztán kifújom, és a kés elhagyja az izzadt ujjaimat. Néhány centire Tris jobb térdétől csapódik be. Hallom, hogy a körülöttem levő emberek újra levegőt vesznek. Már csak három van hátra, gondolom.

Újrakezdem a procedúrát. Átveszem a kést a bal kezemből a jobba. Belégzés, kilégzés és eldobom a kést. Néhány centire a bal arcától landol. Tris nem mozdult, kíváncsi lennék, vett-e levegőt. A szemébe nézek, és tudom, hogy bízik bennem, mintha tudná, hogy tudom, mit kell tennem. De előtte még el kell dobnom a harmadik kést. Ez a kés a feje fölött ér célba, ahol ketté van választva a haja.

Még egy. Zeke-re nézek, remélve, hogy azt mondja, nem kell megtennem, de pont az ellenkezőjét teszi. – Gyerünk, haver, meg tudod csinálni. Minden rendben lesz – súgja oda nekem. Jobban koncentrálok, mint gondoltam volna, hogy képes vagyok rá. Ki kell törölnöm a félelmet a fejemből, nem hallhatom a szívverésemet, ami annyira gyorsan ver, hogy majd kiugrik a mellkasomból.

Figyelmen kívül hagyom az izzadó tenyeremet; a fülcimpája hegyét bámulom. Belélegzem, aztán kifújom, és eldobom a kést. Bár csak pár másodperc, és minimális fizikai sérülést okoz Trisnek, az érzelmi sérülésnek, amit nekem okoz, sokkal tartósabb következményei lesznek. Minden esélyemet elrontom vele? Érvényteleníti a gyönyörű csókot, amit néhány perce váltottunk?

Trisre nézek, és látom, hogy harag lángol a szemében. Összeszorítja az öklét, én pedig várom az áradó sértéseket, amiket a fejemhez vág. Zeke Trishez rohan.

- Kislány, fantasztikus voltál! – Aztán odasúgja neki. – Tudom, hogy mérges vagy, de választanod kell valakit, akit kihívsz. Tedd meg, aztán válthatsz néhány szót a sráccal.

Tris Zeke-re néz, és látom, hogy ő lesz az első, akinek Tris haragjával szembe kell néznie.

- Oké, Zeke – mondja hangosan. – Kihívlak, hogy engedd meg Christinának, hogy felöltöztessen női ruhába, aztán sétálj végig az Önfeláldozók utcáin.

Christina felvisít örömében. Úgy látszik, neki mindegy, kit kell felöltöztetnie, élvezi.

- Oké, találkozunk a vonatnál tizenöt perc múlva – mondja Zeke. Christina felnevet és megszólal.

- Legyen harminc, a jó munkához idő kell. Lányok, gyertek, segítsetek. Ez nagyon vicces lesz.

Mindenki elindul kifelé az edzőteremből vagy a vonat felé, vagy Zeke-kel és Christinával mennek segíteni elkészülni. Tris nem mozdul, még mindig ott áll a céltábla előtt. Amint mindenki kimegy, odasétál hozzám. Nem voltam képes megmozdulni. Legszívesebben a karjaimba venném, és azt mondanám, hogy sajnálom, de félek, hogy ha megmozdulok, elhányom magam. Kavarog a gyomrom. Hogyan tudom megmagyarázni neki, miért tettem? Anélkül, hogy komplett hülyének tűnjek.