Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

6. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/6/Those-Five-Words

BEATRICE

A temetőben ülök a sírja mellett. Ma lett volna a születésnapja. Kijövök ide minden évben, mióta megtörtént. De csak a születésnapján. A legtöbb ember a halála évfordulóján jön. De én nem tudom megtenni. Túl nagy a bűntudatom miatta. Az a három szó, amit mondtam neki, halálom napjáig kísérteni fog. Ha visszaszívhatnám őket, ha kicserélhetném őket arra, amit mondanom kellett volna. Ha lenne esélyem kimondani, hogy igazából mit éreztem. „Szeretlek, Tobias Eaton." Könnyáztatta arccal sétálok el, tudva, hogy jövő évben visszajövök, készen arra, hogy újra kínozzam magam.

Ez kínoz egész idő alatt. Megmutatja, hogy milyen önző voltam aznap. Hogy mennyire nem illek az Önfeláldozók közé. Látom, hogy a bátyám milyen önzetlen, és ettől csak még jobban utálom magam. Alig várom, hogy választhassak. Tudva, hogy elhagyhatom ezt a helyet, itt hagyhatom az emlékeket, itt hagyhatom, és nem okozok csalódást a szüleimnek. Csak azt kell kiválasztanom, hogy hová tartozom leginkább. Ahol olyan emberré tudok válni, akire ő is büszke lenne, de ugyanakkor ahol megpróbálhatom elfelejteni, hogy milyen ember vagyok.

NÉGYES

Tegnap lettem tizenöt éves. Már csak egy év a Választási Ünnepségemig. Tudom, hogy mit fogok választani: a Bátrakat. Az idei szülinapi ajándékom egy tetoválás. Mondtam Apának, hogy szeretnék egy tetoválást, ami eltakarja a hátamon levő sebhelyeket. Marcus veréseinek nyoma maradt, és Simon azt mondta, hogy örökre megmarad, úgyhogy most eltakarom. Apa úgy tűnt örül, amikor mondtam, hogy tetoválást akarok. Szerintem félt, hogy jövőre elhagyom a Bátrakat, és másik csoportba megyek. Most, hogy tetoválásom lesz, szerintem úgy gondolja, hogy ez azt jelenti, maradok. Nem tudnám elhagyni a Bátrakat, nem tudnám elhagyni Charlie-t és az apámat. Apa és Charlie mindig itt voltak nekem. Apa soha nem viselkedett úgy velem, mintha nem lennék a fia. Szeret, ugyanúgy, mint Charlie-t. Soha nem tudnám elhagyni, főleg azután, hogy az „igazi szüleim" olyan boldogan megszabadultak tőlem. Ha bajba kerültem, Apa soha nem emelt rám kezet. Néha azt hiszem, hogy legszívesebben megtenné, különösen, amikor Zeke-kel és Uriah-val kerülök bajba, de mégsem.

Szóval úton vagyok Torihoz a tetoválószalonba. Pontosan tudom, mit szeretnék, és csak remélni tudom, hogy megcsinálja nekem.

Besétálok a szalonba, és látom Torit és Budot. Bud dolgozik valakin, de Tori szabad.

- Szia, Tori – mondom, ahogy odasétálok hozzá.

- Négyes, hogy vagy? A szülinapi ajándékod miatt jöttél?

- Igen.

- Tudod, hogy mit szeretnél?

- Igen – mondom.

- Oké, akkor gyere, ülj ide, és megbeszélhetjük, hogy mit szeretnél – mondja Tori. A mellette levő székre mutat.

- Szóval, az öt csoport szimbólumát szeretném a hátam aljára, épp, ahol a nadrágom takarja, így senki nem láthatja. A Bátrak lángnyelveit pedig az egész hátamra. Fel a nyakamig, és körben a bordáimra. A csoportok szimbólumait rajzold körbe feketével, és a lángnyelvek legyenek pirosak, mint az igazi tűz, talán némi narancssárgával és sárgával.

- Biztos, hogy mint az öt csoportot akarod, Négyes? – kérdezi Tori.

- Igen – mondom. Tudom, hogy veszélyes lehet, ha valaki meglátja a szimbólumokat, ezért is akarom alulra. Ahhoz, hogy valaki lássa, le kell vennem a nadrágomat, és tudom, hogy ez nem fog megtörténni, úgyhogy nem igazán aggódok miatta. Ráadásul, ha Apának meg akarom mutatni a tetoválásomat, csak a pólómat veszem le, és csak a Bátrak lángjait fogja látni.